Az elmúlt két napban egész nap szürkület volt, avagy fel sem kelt a Nap, naphosszat. (Állítólag a Nap nem is „kel fel“, csak aláforog a Föld a sugarai fényének, de ez szerintem hülyeség. A Föld nem forog, mert lapos, és akkor folyton szédülnék... De így csak majdnem folyton szédülök, szóval inkább a Nap körülöttünk, és attól.) Verőfényben horrort kell nézni, havas eső idején nyárias vígjátékot, ilyenkor meg fekete komédiát, bár azt bármikor lehet.
A pék nem egy mai darab, mert 2007-es, de legalább brit, és annyira kisvárosi, hogy tisztára falusias. (A nagybritánoknak van az a fura szokásuk, hogy minden koszlott falu valamilyen town, persze az amerikai westernekben meg ha 28-an laknak egy kupacban a prérin, az már city.)
Van benne egy kiégett bérgyilkos, Milo (Damian Lewis), aki nem leli már örömét a bérgyilkolásban, ki akar szállni, de a megbízói nem pont ezt akarják, úgyhogy lelép a térképről. A kisvárosi faluba, ami nyilván tele van fura ám önazonos fazonokkal, és akkor azt hiszik róla, hogy ő az új pék. Igen, nem túl eredeti felütés, és csak közepesen vicces, mikor tényleg próbál valami kenyérre legalább nyomokban emlékeztető dolgot összehozni próbaképp a konyhájában, de aztán a helyzetkomikus helyzetekből kihozza az író-rendező (Gareth Lewis) a maximális... nos, komikumot.
Belterjes helyi közösség, mindenki gyanús, aki nem gyanús, az új pék meg eleve gyanús a halboltos kis segédjének, ő kiszúrja, hogy bérgyilkos, csak túl sokat füvezik ahhoz, hogy elsőre bárki is komolyan vegye. Aztán már a komplett helyi kanbuli azon tanakodik, hogy Milónak kit kell majd megölnie. És innentől fordul abszurdba az egész, mert többeknek is van ötlete, hogy személy szerint ők kit öletnének meg, ha már úgyis bérgyilkos a szomszédjuk. A rettegett Pék, akinek biztosan ez a mozgalmi neve.
Ehhez képest kezd el kissé égett kenyereket sütni, meg beleszeretni a helyi állatorvosba, és ahogy a helyi erők leszervezik nekik az első randit, az fergeteges. (A csaj nem mellesleg Kate Ashfield, akiről nem tudtam, honnan ismerős, de később leesett, hogy ő volt az Aláli Ullák Ajnala (plusz három Há) című zombizós minőségi vicceskedésben is. Csak ott még a Simon Pegg volt a pasija.)
Szóval a főszereplőnek megtetszik a pékezés, a nő is adott, úgyhogy marad, csak előbb még le kell számolni a múlt maradékával. A vége meg várhatóan egy negédesekdő happy end, ennél szarkasztikusabbat vártam, de el lehet nézni a kisfaluváros lakóinak hirtelen színeváltozását is, mert a szeretet mindent legyőz (kivéve az enyhe hányingert), és egyébként sem angolok, hanem velsziek jól.
Az elején még azt hittem, elmegy az egész valami Guy Ritchie-irányba, de aztán inkább a Hot Fuzz, magyarul Vaskabátok(?) című Edgar Wright-filmre emlékeztet, csak itt nincs nincs vérig menő erőszak, és ennek megfelelően érzelmesebb is. De a humor feketesége az stimmel. (Igazából senkit sem az zavar, hogy egy bérgyilkos költözött a faluba, hanem hogy tortarendelésnek érti a gyilkossági megbízásaikat...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése