„Letartóztattak egy pszichológusnőt a Szőlő utcai ügyben, ki a gyanú szerint rendszeresen bántalmazta a fiatalokat“ - írta a 444, én meg igen hálás vagyok magamnak, hogy nem lettem pszichológus. Mondjuk sose terveztem, legfeljebb azon töprengtem anno, hogy filozófia vagy szociológia szakra jelentkezzem a szombathelyi főiskola után, és és tényleg: mondjon valaki egy híres filozófust, aki arról volt híres, hogy másokat bántalmazott!
Na jó, én tudok: Arthur Schopenhauert egyszer Berlinben beperelte egy Caroline Luise Marquet nevű varrónő, akit - állítása szerint - a filozófus megrúgott és megvert, de legalább is ellökött, amitől elgyengült a keze, és egy varrónőnél az ugye komoly gond.
Első fokon elhajtották a panaszost, másodfokon meg Shopenhauernek kellett valami kisebb összeget fizetnie, de mikor később visszatért Svájcból, egy újabb perben már életjáradék fizetésére is kötelezték. Naplójában Schopenhauer ezt a bejegyzést írta évekkel később a nő haláláról: „Obit anus, abit onus” – „Meghalt az öregasszony, megszűnt a teher.”
Még jó, hogy nem mentem mégiscsak filozófia szakra!
lecturesbureau.gr
Schopenhauer amúgy egy kifejezetten mogorva fráter volt, ráadásul gyakorló nőgyűlölő, ami az anyjával való konfliktusos viszonyából adódott. Utálta az anyját, de az csak rosszindulatú pletyka, hogy egyszer lelökte a lépcsőn, bár többször is szerette volna, de végül csak a csontnyelű fésűjét lopta el, hogy belefőzze a lucskos káposztába.
Na, ehhez képest milyen lehet egy pszichológus, aki éveken át rendszeresen bántalmaz neki kiszolgáltatott embereket? Pszichopata, mint feltehetően a lemondott megbízott igazgató főnöke? Az remek kombináció, ám szerencsére szociológusnak mentem (bár annak is csak néhai vagyok már), és abból a műfajból nem ismerek lelketlen-erőszakos alakokat, de azt persze nem tudom, lélekben ki lenne az.
A lélektan nem az én asztalom, én üres nagyotmondásban és csendes világfájdalomban utazom. (És van itthon három Schopenhauer kötetem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése