Ma van Thomas Hobbes angol filozófus halálának évfordulója, nem kerek, mert 1679-ben halt, de most nem tudom kiszámolni, hogy az 346 éve volt, mert fejben csak számológéppel menne.
Hobbes élete nem volt túl érdekes, szokványos sztori a 16-17. századból, apja segédpap volt, aki viszont olvasni sem nagyon tudott, mert bár megtanult még régen, de később ezt elitta. A fiatal Tommy ehhez képest egész Oxfordig jutott, persze gyalog, de legalább nem csak turistaként, mint én.
Filozófusnak jelentős lett, azóta is emlegetik híres könyvét, a Leviatánt, ami persze a kor szokásainak megfelelően sokkal hosszabb című volt: Leviatán, vagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma (eredetiben: Leviathan or The Matter, Forme and Power of a Common-Wealth Ecclesiasticall and Civil) Ez már majdnem a Daniel Defoe-féle Robinson szintje, csak az későbbi, úgyhogy volt ideje fejlődnie a terjedelmes címadás technikájának. (Szerintem idéztem már, de ezt nem lehet elégszer, szóval a Robinson teljes címe: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc éven át teljesen egyedül élt egy lakatlan szigeten, Amerika partjához s a nagy Oroonoque folyó torkolatának közelében; miután partra vetődött egy hajótörés után, amelynek során rajta kívül mindenki odaveszett. Annak elbeszélésével, hogy végül milyen különös módon szabadították meg őt a kalózok. Szerzette önmaga.)
A Leviatán meg eredtileg egy nagy bibliai űrszörny volt, aki A Birodalom visszavágban majdnem megette a Millenium Falcont, de Hobbes művében még megelégedett azzal, hogy az emberek főlé terjeszkedő állam metaforája legyen.
A szerző ugyanis azt gondolta, hogy az ember, természetes állapotában egy agresszív ösztönlény, aki egy félig lerágott zergecsontért bármikor kibelezi a másikat, de akkor is, ha amúgy zergeallergiás, mert legalább megelőzi azt, hogy később a másik belezze halálra őt. (Azaz magától az emberi élet "magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid".)
Ezért kell az állam, a főhatalom, hogy megvédjen mindenkit a szomszédok általi kibelezéstől, de kibelezze azt, aki mégis csak belez. Nem túl bonyolult gondolat, tényleg csak annyi van mögötte, hogy ember embernek farkasa (azaz a farkasember farkasembernek embere, de csak ha már átváltoztak), és az állam a szükséges rossz, aki elveszi a szabadságunk egy jelentős szeletét. És onnantól nem szabad csak úgy ölni, lopni, csalni, az utcán szarni - de ezeket az államnak persze szabad, sőt, csak neki, így lehetnek hadseregek, adók, levajazott közbeszerzések, és a buszmegálló melletti bokor alá szaró kiskamasz. (Bocs, ez viszonylag friss élmény. Nyilván erről is a hatalom tehet, mert tényleg nincsenek a környéken nyilvános vécék. Közbicikli dokkolóállomások vannak, háborús óriásplakátok is, meg két kaotikus templom, de a közvécékre tojnak a városházán.)
Szóval Hobbes. Nos, nyilván a történelmi tapasztalatok miatt volt egy alapvető antropológiai pesszimista (mások szerint realista), és amit az emberiség azóta is művel történelem címén, az utólag is őt igazolja.
Egy elvadultabb hipotézisem szerint mindez csak a történelemkönyvek miatt van. Mert az iskolákból is ismerős kötetekben a történelem az a csaták-háborúk-királyok-forradalmak négyszögében értelmezhető csak, és ha nincs elég népírtás, apartheid, forradalmi terror, tömegsír, trónviszály, hősi emlékmű és mártír, akkor nem lenne mit írni a tankönyvekbe. Most komolyan, az kit érdekelne, hogy mit ettek, hányszor szexeltek, miben haltak meg és főleg, hogy hova jártak vécére, mondjuk a koraújkori Európa különböző népei? Egy-egy jó csata, százéves háború, lefejezett király, az már valami, azon talán még a történelemtanár sem alszik el.
De erről persze Thomas Hobbes nem tehet, ő már a háborúk legfeleslegesebbikét, a vallásháborút is kihagyta volna a nagy emberi képletből, mert „..szabadságunkban áll, hogy azt tegyük, amit akarunk, (...) de az sohasem, hogy azt akarjuk, amit akarunk.“ Ami én most úgy értek, hogy az akarás nem szabad, de akarni lehet, azaz szabad is. Vagy mi.
existentialcomics.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése