Meg akartam nézni még egyszer a Suburbicon című filmet. Eddig még nem láttam, de egyszer már szerettem volna. Kicsit idegenkedtem attól, hogy George Clooney rendezte, mert a pasi szerintem színésznek és rendezőnek egyaránt közepes, azaz jó kis iparosmunkákat csinál, de legfeljebb csak a szomszédok lánya jön tűzbe tőle, és ő sem elsősorban a művészi kvalitásai miatt.
Ez a 2017-es filmje sem rossz, de igazából a téma miatt érdekes, a megvalósítása meg oké, de semmi falrengető. (Annyi benne a trükk, hogy Klúni bá, itt Ethan és Joel Coen egy korai forgatókönyvét vette alapul, csak rendezőként nem akkora spíler, mint a legendás páros.)
Valahol Amerikában járunk az 1950-es években, egy csak fehérek lakta kertvárosban, ahol mindenki lelkében a Ku-Klux-Klán pártoló tagja, és sokkot kapnak mikor egy fekete család költözik az egyik házba. Náciföld lakói el is kezdenek tüntetni Myersék, a fekák ellen („az a baj az integrációval, hogy előbb-utóbb szeretnének elvegyülni a társadalomban“), kellemesen nyárias lincshangulatban, mert ugyan a zsidókat sem szeretik a de feketéket nagyjából embernek sem tartják. És lassan lázadássá fajul a népharag, pedig a városka vezetői megígérik, hogy kerítést húznak köréjük, hogy legalább ne kelljen látni őket.
És mindeközben Myersék szomszédjába betör egy bérgyilkos és kis segédje, alapvetően pénzbehajtási céllal, de ebbe belehal a házigazda Gardner Lodge (Matt Damon) felesége, Rose (Julianne Moore). Pedig nem is zsidók, csak a rendőrök nézik annak őket. Gardner amúgy a maga keretrendszerében szintén egy rohadék (ebbe a végére bele is hal), aki a kellő pénzt biztosítási csalással akarta előteremteni, és közben a felesége ikerhúgával (szintén Julianne Moore) kefélt. Elvégre a felesége kerekesszékes volt, vele már nem ment olyan jól, és a „rablásban“ nem véletlenül halt meg, csak a férje akarta élesíteni az életbiztosítását.
Az egész persze csak mérsékelten tragikus, inkább egy taszító fekete komédia, amit a főszereplők (a kissrác kivételével) megérdemelten nem élnek túl, mert itt a gyerekeken kívül igazából senki sem érdemel semmi jót, mindenki aljas disznó, és kész. De legalább van aki poénosan hal meg, ahogy azt a Végső állomás-filmekből is megszokhattuk kedvelni.
filminvazio.pro
Az egész nem rossz, de nem is emlékezetes, az a legnagyobb baj, hogy ebből egy sokkal jobb filmet is ki lehetett volna hozni, pláne ezekkel a színészekkel. Persze Clooney még mindig inkább rendezzen, mintsem ő legyen Batman... nem mintha az érdekelne, szerintem nem is igen láttam denevérként emberkedni. (De például az Ó, testvér, merre visz az utad? című műegészben jót színészkedett, és naná, hogy azt a Coen-fivérek csinálták össze... izé, tényleg úgy hívták ott Clooney-ék szökött rabokból álló zenekarát, hogy Sárosseggű Fiúk, avagy Soggy Bottom Boys, bár ők néger zenét csináltak (nem össze) a vak rádiótulajnak, aki nem látta, hogy fehérek.)
p.s. Az elején halálra idegesített, hogy kitalált kisváros nevét, ami ugye a film címe is, rendre úgy ejtették a szinkronban, hogy "szöbörbikön", ami egy nettó marhaság, mert az eredeti változatban nagyjából az volt, hogy "szábörbikon". (Nagyjából, mert a fene se vergődne itt fonetikai jelekkel. A suburb, mint külváros az sʌbɜːb, aztán mindenki tegyen hozzá még egy ikont, ahol az o az olyan ö, amit majdnem e-nek ejtünk. Na, ezt már én is unom...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése