M.A.S.H.

„Ez a hadsereg. Senki sem tudja a legjobbat kihozni magából.“ 

Tegnap este nem hirtelen felindulásból, de hosszú idő után újranéztem a M.A.S.H. című Robert Altman filmet, mert nagyon bírtam, sőt a belőle készült későbbi sorozatot is. A film amúgy 1970-es keltezésű, ami annyi régen volt, hogy akkoriban még én sem!

A cím láthatóan egy rövidítés, aminek feloldása Mobile Army Surgical Hospital (ez magyarul Mozgó Frontsebészet lesz), és ez is helyszín, valahol a koreai háborúban, az 1950-es évek elején (mikor még anyámék se).

Sok a sebesült, sok a meló, az orvosok meg valahogy úgy élik túl, mint Joseph Heller A 22-es csapdája című klasszikusának bombázótisztjei: szolgálaton kívül isznak, csajoznak, golfoznak az aknamező mellett, a fafejű parancsnokokat szívatják, hisz elve gyűlölik a háborút (Fú, pedig de nagyon libsik, szóval nekik ott és akkor is rohadtul háborúpártinak kellene lenniük, vagy nem?), utálnak ott lenni, de közben a hippokratészi esküt is komolyan veszik, azaz vágnak, varrnak, szeletelnek mint a gép, csak közben nem szenvednek poszt-traumás stressztől, mert épp nyakig ülnek a traumában a traumatológián (ami egy sátor), lelkizni csak ritkán van idejük.

Az egész film egy nettó háború- (és hadsereg)ellenes kiáltvány, féktelen humorral előadva, mert a két főszereplő frontsebész (Donald Sutherland és Elliott Gould) pofán röhögi az egész rémséget, más használható túlélési stratégiájuk nem lévén. Persze nem fizikailag kell túlélniük, harcokat nem is látunk, viszont komoly kihívás nekik mentálisan egyben maradni. Vannak a kockásan vonalas arcok, akik az „Uram, igen Uram!“ paradigma jegyében fingani is csak elvágólag, közvetlen parancsra tudnak, meg Sólyomszemék, a maguk lazaságával és abszurd poénjaival ("Istenem, úgy nézel ki, mint egy beöntés!"), és nyilván még így is ők a normálisabbak. Jó, hát egy őrült világban gyakran a hülyének kinézők képviselik a normalitást, a mihez képest kérdése az egész.

Egyébként a film készítése is egy őrület volt, Sutheklandék lefagytak, mikor megkapták a kereken nyolc oldalas forgatókönyvet, no meg elmesélésük szerint Altman a forgatás alatt végig be volt szívva, így végigimprovizálták az egészet. És mindeközben a stúdió (asszem a Fox) főnökei be voltak tojva, hogy nehogy valaki az akkor már zaljó vietnami háborúba lássa bele a cselekményt...

Mert mire elkészült egy igazán belemenős háborúellenes szatíra az előzőről, már zajlott is a következő háború. 

Így megy ez.