Reggel van a rádióban esik, tejjel kifli ha megyek a boltba - illetve tejjel pogácsa, illetve tejjel rozskenyér lett végül, de erről nem én tehetek hanem a Nénikommandó vs. Pistabácsi dogfight, ami után végül mégsem aakartam pogácsát venni reggelire.
Mert az úgy van, hogy reggel, mikor kitolják a frissen sült sajtos pogit ami kedvező áron gőzölög, veszek belőle, még akkor is meleg mikor hazaérek vele, ami hihetetlen versenyelőny minden más péksüteménnyel szemben. Ám vannak a Nénik, a környék legkeményebb bandája, akik monopolizálni akarják a piacot, a maguk rézéről lenyúlnák az árut mások elől, ebben legfeljebb Pistabácsi képes megakadályozni őket, aki egyszemélyes szuperhíró, bottal és rikácsolással dolgozik, és valószínűleg van valajol egy garázsa, teli szikkadt pogácsával. (Ezek persze nem az igazi neve, azt eleve nem tudom, de nem is akarom, én nem folyok bele a fél-alvilág vagy al-félvilág vagy amilyük van sötét ügyeibe.)
Ma reggel épp tanúja voltam, ahogy az egyik Néni (nevezzük Mancikának, más úgysem nevezi sehogy) már teljes testtel fedezi a pogácsás pultot, bevásárlókocsival blokkol, ekkor jön Pistabácsi, bottal csinál helyet magának, míg Mancika reménytelenül próbálja szétváálasztani a harci műanyag zacskót, ő egy papírzacskóba kezdi lapátolni a készletet, közben meg egyre izgatottabban nyáladzik a maradékra. Ezt Mancika nem érzékeli, némi elégtétellel rak el ő is egy adag pogácsát, miután gondosan végigtapogatja az összeset, közben visszatámadásként rátolja Pistabácsi veséjére a bevásárlókocsit, majd üldözőbe veszi a menekülő ellenséget az akciós lekvárok irányába.
Én nézem a megmaradt három szomorú sajtospogit, pont ennyit akartam venni, de inkább maradok a szeletelt és csomagolt(!) rozskenyérnél, szeretem azt is, és bezacskózva legalább biztos nem vált harci tereppé, tehát nem kell eleve szenessé pirítanom ahhoz, hogy meg merjem enni.
Holnap korábban megyek, egyszer én is lehetek győztes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése