Manapság már a szombat sem a régi, még jó hogy nem vagyok zsidó, annyira nem tartom a sabbatot hogy azt már a könyvespolcon lévő Krisna-kép is rosszallóan szemléli, márpedig ha Ő rosszall valamit, akkor az nagyon rosszallva van.
Merthogy múlt szombaton dolgoztam, e hét szombatján dolgozom, az azt követő szombaton minden jel szerint dolgozom (aztán lesz egy meglepetés szabad szombat), majd munkával ünnepelhetem a hónap utolsó szombatját.
Amiben az a remek, hogy közben délutános vagyok, vagyis csak úgy tudok szombaton reggel hatkor harcrakész állapotban nem összeesni, hogy pénteken egy teljesen hülye időbeosztással délelőtt tíztől este hatig bocsátom áruba mukavégző képességem, hogy utána értetlen arccal kérdezzem meg bárkitől: mi a faxom az, hogy hétvége? (Megfejtés: az a vasárnap, igazából nem is értem mit rinyálok, ez csak ilyen elpuhult legújabbkori módi, hogy már szombaton sem dolgozunk, én alsósként pl. minden második héten jártam iskolába. Gyűlöltem oké, de hősiesen toltam a környezetismeret nevű rejtélyes tudományt hétvégén is, bár sosem jöttem rá hogy mi is lehet az.)
De egy ideje újra az van, hogy direk furcsa a kétnapos hétvége, dehát se kutyám se macskám (macskám mondjuk sosem volt, az öcsém dolga), a délutános műszak miatt meg Petrával is távkapcsolattá alakulunk, szóval ha kicsivel többet nem vagyok otthon, az legfeljebb a teknősnek tűnik fel, már az hogy hagyják aludni.
Egy szombati műszakban amúgy nyilván Black Sabbath-ot kellene hallgatni, kár hogy nem szeretem, ha már gitározós metáloskodás, akkor részemről az ÁjronMéden:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése