Visszakapcsolok író módba, az utóbbi időben blogírás helyett podcasteket hallgattam, de semmi para, olyat nem akarok csinálni, megijedek a saját hangomtól is (fura, mint mindenkiek a sajátja, de az enyém idegesítő is), viszont nem akartam magamról írni, nem is volt mit, kellett a fenének az egotrip.
Mivel délutános vagyok, kissé amúgy is átrendeződött a napi programom, délelőtt bambulok, délután dolgozok, éjjel alszom. Meg néha veszek zsömlét, de csak ha lehet kapni.
A délutános műszak egyébként már nem jön be annyira, az jó hogy nem órára kelek, hanem arra hogy ideje kivonszolni földi maradványaim a vécére, de utána a délelőtt hülyén telik. Máskor az ember felkel, elrohan dolgozni, avagy először letudja a napi melót, és aztán pihenhet. Most viszont órákat töltök még itthon ébren, olvasok (néha írok) tévézek, bélyegezek (nem úgy, tényleg gyűjtő vagyok), de félsszemmel mindig az órát lesem, hogy akkor még van három órám indulásig, még két órám, még fél órám, még kibaszott tíz perc de már kabátban ülök... Nem véletlen, hogy gyakorlatilag senki sem szeretné előre tudni a halála időpontját (pont elég a tudat, hogy nekem már a B-oldal megy), ki akar húsz évig visszaszámolni?
És pont ez van a délutános melóval is, az egész délelőtt egy visszaszámlálás, mértékkel lazulás szolid óra-frásszal. Este meg álmos leszek hamar, pedig talán az lenne a matek, hogy délben kelek, egy után indulok otthonról, de hajnali ötkor fekszem le, és meglenne a munka/szabadidő dinamika optimuma (már megint hogy beszélek?), kutya már nincs sajnos, a leghülyébb időrendet is megengedhetném magamnak.
És akkor ugorgyunk, tényleg nem kell az egotrip, mert az elmúlt kép napban (némi kihagyás után) elkezdtem politikai híreket fogyasztani (kifogytam a stand-up comedy mp3-akból), és persze percek kérdése volt, hogy valamin felbaszódjon bennem az ideg, bocs, ez az egyik kedvenc prosztó trágárságom, a másik hogy szókimondó módon főfaszoknak nevezek főfaszokat, szóval jön szembe rezsiszilárd a fideszes vágóhídról, és egy latin szerető meg Einstein szerelemgyerekére emlékeztető módon azt mondja, hogy ők csak kiszorítanák már az ilyen emberi jogi szervezeteket mint a tasz vagy a Helsinki Bizottság, a végén még kiderítik, hol épülnek majd a koncentrációs táborok. Az meg ugye kell a fenének, már lepapírozták hozzá a közbeszerzést is. De ez tényleg undorító, politika off.
Mert én itt közben (este tizenegykor, csak a jegyzőkönyv kedvéért) meleg vacsorát állítok elő, és épp sütőport keretem. Egy bontott sütőport (bontatlan van még húsz zacskó), mert egy adag elég több adag lepényhez, de a múltkor kilenc forint volt darabja a teszkóban, vettem húszat, kevesebbet kínosnak éreztem volna, ez így másfél évre elég, csak közben ne jöjjön hozzám a TEK, hogy mik is azok a kis tasakok fehér porral a rumaroma mögött?
De hasonlóan vagyok a zsemlemorzsával is, egy ideje nem dobok ki száraz zsemlét, kicsit szárítom még, ledarálom és megy egy jól zárható üvegbe. Üvegekbe... Ha valakinek kell, tudok küldeni, kis skótkockás bizbaszt ne teszek az üvegbe, de nálam valahogy nem fogy. Nincs szívem kidobni a szikkadó kiflit, takarékos vagyok de lusta is, így aztán megveszem a spárban a panírozott-fagyasztott karfiolt, de zsemlemorzsára tényleg nem költök.
Rezsicsökkentés, hogy végleg rapszodikus legyek mára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése