A péntek tizenharmadika egyesek szerint valami régi babona, mondjuk a Jézus-történetből vagy a templomos lovagoktól, a valóság ezzel szemben az, hogy a péntek tizenharmadikát az 1960-as években találta ki a SzíJáJé, hogy több kokakólát adhasson el az ájbíem, mert a dezinformációk szerint a fokhagymás biblia és a szenteltvízbe áztatott ezüst pisztolygolyó mellett a kokakóla véd meg a legjobban a péntek tizenharmadikától. Vagyis kellett valami jó ürügy, hogy az úri közönség betojhasson, közvetlenül fogyasztásra ösztönzött állapotba kerülhessen.
Ha ugyanis nem készülünk fel rendesen, szörnyű dolgok eshetnek meg velünk, persze csak a SzíJáJé szerint: összecseréljük a pirosarany tubusát a technokoléval (így nem tudjuk majd szétszedni szendvicset, hogy kidobjuk belőle a fonnyadt salátát); a lift a második emelet helyett Hajdúszoboszlóra visz minket; a telefonunkon váratlanul hellokittys háttérkép és csengőhang jelenik meg, amit képtelenség törölni; egy közeli munkatársunkról kiderül hogy vámpír, de nem a szexi bredpittes, hanem az alkonyatos, kókadt tinédzseres változatból; esetleg eljön a világvége, de valamiért csak a mi utcánkba, és oda is busszal.
Ez persze tényleg csak ócska ijesztegetés, a péntek tizenharmadika pont olyan nap mint a többi, csak jobb mint a hétfőtől-csütörtökig tizenharmadika, hisz jön a hétvége. Így aztán ma sem érhet minket semmi különösebb balszerencse (a szokásos balszerencse persze működik, business as usual), különösen ha felkelés után kokakókát köpünk hátra háromszor a bal vállunk fölött, és kerüljük a fekete macskákat, ők meg a bármilyen színű kutyákat. Hisz nem vagyunk babonásak, a 13-as buszra is csak azért nem szállunk, mert pont ma tényleg nincs arra dolgunk.
(Használ még az Akidam Rahnezit Ketnép mágikus formula ismételgetése, pláne mert ez amúgy babonaság ellen is jó!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése