Minden rendes portálnak van valamiféle tech-rovata, ami igen jó, mert ez megbízhatóan olyan kontent, amit nem akarok elolvasni, mert nem értem, nem érdekel, illletve nem érdekel mert nem értem, persze lehet hogy ha érteném akkor sem érdekelne. (Társadalomtudományi cikkekket is csak akkor olvasok ha valamiért muszáj, vagy tényleg extrém témával foglallkozik, mondjuk egy "Nekrofil szubkultúrák identitásképző szimbolikus rítusai" címűre biztos rámennék, elvégre kit ne érdekelne, hogyan élik meg egymás közt a mániájukat azok, amik amúgy halotttakra izgulnak rá.) Ezzel együtt egyre nehezebb kikerülni az ilyeneket, az online tartalomgyártók egyre önreflexívebbek, látszólag távoli témákba is mindenféle informatikai betűszavak furakodnak be, talán azt gondolják, hogy ha valaki a laptopján olvas híreket, az ebben úgyis otthon van. Ez amúgy olyasmi, mint mikor eg borkóstolón dűlőszelekcióról, redukcióról meg a talaj ásványtaratalmáról értekeznek, miközben ez pont nem érdekelne, a Mona Lisához sem kérem a felhasznált festékek kémiai összetételét. Engem a történelmi meg a kulturális kontextus érdekel, engem kérem kora gyerekkoromtól bölcsésszé torzított a túlzásba vitt szépirodalom-fogyasztás, úgyhogy lesznek szívesek a bor kultúrtörténetéről, meg Da Vinci életéről mesélni, nekem azzal helyezik el egyáltalán valahol a bemutatott cuccot.
De a technológia az hidegen hagy, nekem elég ha használni tudom azt a részét, amire igényem van, de nekem az inteháló, a laptopom meg bármilyen kütyü csak olyan mint az indiánoknak az üveggyöngy. Vágyom rá mert csillog, kicsit játszom vele, de hosszabb távon átverve érzem magam, így aztán tudatosan nem veszek okosórát, okostelefont, okos hűtőt (jó, nem csak sajnálom rá a pénzt, de nincs is), elég ha a csajom okos, és engem is annak tart, ez meg kipipálva.
És elég normálisnak érzem a technológiával való fagyos viszonyom, elvégre ma már az a természetes, hogy valahol valakik kitalálják, hogy innentől legyen infravörös fokhagyma, jönnek a marketinegesek a temékciklussal, pozicionálással, megdobják egy kis gerillakampánnyal, és onnantól majdnem mindenki infravörös fokhagymával kéri a lángosát a strandon, miközben arról beszélget sorban állás közben, hogy állítólag jövőre kijön a digitális tejföl is hozzá, csak még dolgoznak a fejlesztők a kompatibilitási problémák kiküszöbölésén. De állítólag jól halad a dolog, reszelt sajttal kell kódolni, az átviszi a fokhagymát, legalább is bizonyos frekvenciákon.
Ezt persze senki sem érti, hisz az emberek 98%-ának fogalma sincs róla, hogyan működik a tévéje, sőt egy villanykörte működését sem tudná szabatosan elmagyarázni (és ha a villanyalmáról kérdeznék, legalább is elbizonytalanodna, hogy most akkor van-e olyan, vagy ha nem, miért?), így aztán úgy van az egész technoszférával, mint az ókori görögök a természet nagy részével: nem érti, de szívesen nyilatkozik róla. (Miért esik az eső? Zeusz pisál, kérdés megvalaszolva, jöhet a következő.)
Hát így vagyunk ezzel a legtöbben, annyit értünk hozzá, mint egykor Jorgosz a kecskehalász az időjáráshoz, sőt talán az időjáráshoz is csak pont annyit értünk mint ő, használjuk a technikát de nem értünk hozzá, nem értjük. Míg azonban ez sokakat idegesít, engem nem zavar, az agyműködésem sem értem, mégis elég jól használom, remek ötleteim, príma humorérrzékem és elsőosztályú neurózisaim forrása, nem kell neurológusnak lennem sem ahhoz, hogy elkapjon a flow, sem ahhoz hogy a szorongás.
Tömegember vagyok, egy közepes igényű fgyasztó, én annyit várok el, hogy valaki rakjon elém egy használható megoldást, találja fel nekem mondjuk az internetet meg a lövöldözős játékokat, a digitális kmerát meg a mobiltelefont, olyat amire szükségem van. De ne magyarázzanak nekem technoblablával, én sem traktálok senkit azzal hogyan kapcsolódik Durkeim mechanikus és organikus szolidaritása a parsonsi funkcionalista elmélet AGIL-sémájához, egyfelől mert ezt a technocsávók nem értenék, másfelől meg unnám mint a dög.
Egyszer régen, úgy harmin éve még azt hittem egyszer mérnök leszek, így aztán jó ötletnek tűnt a műszaki szakközép, ahol elektronikát tanultam, pontosabban tanítottak nekem. De mérhetetlenül reménytelen voltam, egy kukkot sem értettem az egészből, utólag is igen csodálkozom, hogy mentem át mégis a szakmai tárgyakból.
Úgyhogy ma én annyit értem a dolog műszaki részéhez, hogy a számítógép füsttel működik, és ha kijön belőle a füst, akkor nem működik tovább. Akkor keresek egy szakembert, vagy megyek megnézni melyik laptop akciós épp a teszkóban. Vagyis nem vagyok egy posztmodern luddita, nem rombolom a gépeket, (illetve gyakran igen, de nem szándékosan), de az ilyen irányyú problémáimat oldja meg más.
p.s. És hogy meglegyen a napi sorosozás is: felmerült hogy a kormány bezárathatja a BME-t is, ha rájönnek hogy a villamosmérnöki karon olyanokról is tanulnak mint a a soros kapcsolás, persze nem kár az egészért, elvégre az csak egy mű egyetem... Én kérek elnézést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése