Kaptam névnapi ajándékot, annak ellenére hogy a névnapom (illetve a fenét az enyém, rengeteg emberé egyszerre, és pont erről van szó: nincs benne túl sok személyes, ezért szerintem nem is ünnep) több mint két hét múlva esedékes, illetve akkorra várható a becsapódása, de a párom nem akarta már rakosgatni a csomagot, úgyhogy az egyszerűség kedvéért megkaptam tegnap. Én meg mint ahogy máshol karácsonykor szokás, egy éjszakát őrizgettem, aztán ma reggel felbontottam, mondván, a fene sem fogja magát még két hétig azzal stresszelni, mi a vihar lehet benne. Plusz épp indultam volna boltba, szóval meg kellett nézni ezért is, hogy ha mondjuk öblítő, diabetikus nápolyi vagy fürdőszobai csaptelep van benne, azokat már ne vegyek feleslegesen.
De könyvek vooltak benne. Tizenhárom darab, egyenként szerencsére nem túl vastag könyv, monokultúrás tematikával, merthogy Dr. Who mind, de legalább angolul, úgyhogy azeddogi négy ilyen tematikájú könyvből hirtelen lett tizenhét.
Ami igazán remek, de én egy ideje már nem veszek könyveket, legfeljebb ajándékba, mert nem tudom hova tenni őket, a lakásban található polcok és szekrények nagyjából vagy ruhákat vagy könyveket tartalmaznak, az utóbbiak túlsúlyával, kivéve a konyhában, ott azért főleg edényeket tartok, meg két kanalat, hátha az egyikkel épp nincs kedvem enni.
Könyvet viszont jó ideje csak könyvtárból szerzek be, azt vissza lehet vinni, és onnantól nekik foglalja a helyet a polcon, kivéve mikor a könyvtár kiárusítós polcáról elhozok egy-két kötetet, amit nem lehet otthagyni, betévedek egy antikváriumba, vagy valami középkori lovagkirály emléknapján teljesen indokolatlanul kapok egy csomót. Aminek persze örülök nagyon, a fejfájás csak később jön, de pl. az ágy alatt még rengeteg hely van, legfeljebb kilakoltatom a pormacskákat, poregereket és poregyéb állatokat.
Ez a mennyiség havi kettővel számolva kitart karácsonyig, akkorra viszont szobanövényt kérek , diabetikus nápolyit vagy fürdőszobai csaptelepet inkább, pláne mert havi kettővel számolni eleve erős túlzás. Hisz épp most hosszabbítottam meg a könyvtári tagságomat, úgyhogy a hosszútávolvasási edzésprogramom keretében onnan is el kell olvasnom rengeteg könyvet, ne vesszen már kárba a beiratkozási díj. Fizettem érte, úgyhogy kölcsönzök, olvasok, ha beledöglök is, elvégre az olvasás az nem játék, nem léha kikapcsoldóás, az kérem kemény munka, férfias helytállás és embert próbáló kihívás, a bátrak viadala.
Csak a Puffin adhat nekem erőt és mindent lebíró akaratot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése