Azt mondják a tévében, valami reklámban, hogy ez itt az eddigi legjobb dávápolás. Csak háttérzajnak kellett a képláda, föl sem néztem a laptopból, csk elgondolkodtm, mi a fene az a dávápolás, illetve hogyan is kell csinálni. Hissz nem ismerek senkit aki dávápolna (szokna dávápolni), legalább is senkit aki beismerné, de még olyan humanoidot sem aki tudná mi az. A reklám szövegíróján kívül, napersze.
Aztán húsz perc múlva újra dávápolt a néni a tévében, akkor már odanéztem, és elég lehangolóan „Dove-ápolás“ volt a megfejtés, és valami hónaljkenegető izét reklámoztak épp, amúgy teljesen feleslegesen, hisz én már rég rájöttem, hogy a fogkrém-szappan-mosogatószer hármassal minden lehetséges tisztítási/mosási ügy eintézhető a háztartásban, no meg a tisztálkodás. Ha a szappannak nem lenne olyan ocsmány íze, a fogkrém is megspórolható lenne, e tekintetben a mosogatószer (különösen a mostani gránátalma illatú) jobb választás, csak hülyén habzik tőle az ember szája, ettől még igen hasznos ha ruhát vagy hajat kell mosni. Plusz a fogkrém jó pattanásra is, lehet vele ezüstöt tisztítani és a szerencsésen gyógynövényes amodent árnyalatúra festett konyhában is javítani lehet vele a lepattogzott foltokat. Plusz a kutya nagyon utálta, úgyhogy mikor nagyon zavart a labrador-jellegű, elég volt rálehelni, ez majdnem ért annyit mint a porszívóval zajongás, vagy kádéenpésnek a Marx-összes.
Amivel csak azt akarom mondani, hogy felesleges hónaljápolóval külön dávápolni (amúgy azt értem, hol van az ember hónalja, de melyik felette a hón?), ami meg amúgy is valami érdekes népszokásnak hangzik, mint a csujogatás meg a csűrdöngölés, csak egyel hátrébb a Néprajzi Lexikonban (illetve nem, megnéztem, tényleg nincs bennne), amikor jönnek a legények a jányokhoz dávápolni a pünkösd utáni hatodik kedd délutánján, subában a kukoricagóré felől, felhágva az ámbitusra, félrehúzva a firhangot, hangosan, teli torokból gajdolva hogy dáváp-dáváp. Esetleg hogy vápsuvápp, és szőkőévekben esetleg azt is hogy subidubi. És akinek erre azt válaszolta az ott lakó jány, hogy íííjjujujj!!! azt jól megkergették és onnantól mehettek együtt a fonóba libát címerezni, mert a dolog ettől hivatalos lett.
De ez a mostani hónaljkenegetéses dávápolás, ez valami városi elkorcsosulás, posztmodern métely, bezzeg az ősmagyarok még nyereg alatt puhították a hátrafelé nyilazást, nem fogllkoztk a hónaljukkl sem, hagyták hogy a szőrzet összenőjön a szakállukkal, így csak egyfelé nem kellett borotválkozniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése