Időnként felmerül bennem, hogy kéne írnom valamit, nem mert lenne bármi mondanivalóm is, csak mert írni jó, legalább is nekem, de mit tegyek ha csak az inger van meg, de mondanivaló vagy ihlet sehol, sőt honoráriummal sem üldöz senki. Persze. erre találták ki a blogot, ám mi van ha nem akarok fészbukos stílben az ebédemről írni (mert egy közepesen odaégett omlett szerintem keveseket mozgat meg meg érdemben), ha a napokban a két legfontosabb esemény sorrendben, hogy megharapott az ékszerteknősöm, és egy nap késéssel fizettem be a közös költséget, sőt, ha a teknősharapás miatt nehezemre esik gépelni, de erről meg pláne.
Valamint találtam egy közeli boltban laktóz- cukor- és bármimentes vaníliafagyit, aminek viszont olyan az állaga mint a tejszínes fűrészpornak, és félek hogy megtámad, ha hagyom kiolvadni, de legalább biztos hogy invázió készül az űrből, és én már összefutottam a vegyifegyverükkel.
Vagy hogy láttam egy macskát a környéken, aki feltűnően hasonlít a volt tanszékvezetőmre, csak nála is rozmárszerűbb, persze lehet hogy egy kövér róka volt, mindenesetre a kukában kotorászott, szóval lehet hogy mégis inkább a tanszékvezető.
De lehet hogy csak simán rohadt meleg van, estére leolvad az idegrendszerem, plusz tényleg nehéz gépelni ha két ujjat ki kell hagyni. A négyből, amit használnok, jobb napokon.
De a szájjal festős próbálkozásaimat majd közzé teszem, meg valami filmkritikát, de ehhez különösen durván mizantróp hangulatba kell kerülnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése