Zenés felár

A kormány ösztönzi, hogy minél több étteremben, kávézóban, csárdában, vendéglátóhelyen legyen élő cigányzene, mert ez egyszerre szolgálja a foglalkoztatás bővülését, a közös zenélés és éneklés élményét és a nemzeti kultúra, identitás erősödését - írja valamelyik államtitkár a sok közül, én meg nem tudom hogy most röhögjek vagy szörnyülködjek inkább.

Amit ugyanis "cigányzenének" neveznek az ugyan hellyel-közzel még tekinthető zenének (szar zenének, hogy pontos legyek), cigánynak azonban kevéssé, hisz az nem más mint a magyarnótának titulált, népies műdal formáját öltő kulturális tömegpusztító fegyver, amit speciel legtöbbszr cigányok adtak elő, és alsó-középosztálybeli nyugdíjasoknak lábadt könnybe a szeme tőle, fél üveg kövidinka után. (Legalább is az elmúlt évtizedekben, a korábbi dzsentri hagyomány e tekintetben érdektelen, legfeljebb a fideszkádéenpé horthy-fetisizmusát lehetne rákenni, de minek.)

Már leírtam itt is, hogy ha én diktátor lennék, a magyarnóta meg az opretett az elsők között lenne a betiltandók listáján, az Iron Maiden meg a Ramones viszont énekórai anyaggá válna, mert a magyarnótánál ócskább, hamisabb, idegesítőbb giccset senki sem tudna rajzolni, de ha mégis, mire lenne az jó? Az mondjuk érdekes lenne, ha az éttermekben meg kávézókban (!) valódi cigányzene szólna, valami a nótázós rémségnél autentikusabb, bár egy latte macchiatóhoz szervírozott Amaro Drom azért így is érdekes kísérlet lenne. Mert a "jó ebédhez szól a nóta" -paradigma mégis csak a pörköltet nokedlivel tekinti jó ebédnek, de hogy ez hogy működne egy teázóban vagy egy kínai étteremben, az már kérdéses, és várakozásaink szerint igen vicces is egyben. Liu Cheng és népi demokratikus zenekara...

Én például kifejezetten rossz néven venném, ha ebédem vagy vacsorám fogyasztása közben valami prímás büntetne az asztalomnál holmi sírva vigadós nyekergéssel, az ilyesmit én zaklatásnak veszem és rendőrt hívok, valamint nem áll szándékomban 'zenés felárat' fizetni sehol, soha, semmiért.

A közös zenélés, éneklés élményével meg tényleg menjenek a francba, az maga a katasztrófa, ha valami bebaszott társaság üvöltözi a "Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat" ("Come on my dog Bodri, take your camping set!") méltán elfeledett slágert, miközben én csak a rántott sajtomat szeretném megenni végre, agyvérzés nélkül. Lehet hogy felcsútiéknál  a részeg óbégatás a nemzeti identitás része, de akkor én inkább átiratkozom írnek, az ő néies műdalaikat jóformán az egyetlenek, amiket el bírok viselni.

meselokepeslapok.wordpress.com

Még épp hogy csak kezdjük (én meg a generációm) kiheverni a Kodály-módszert,  a kulturálisan galaxisnyi távolságban lévő népdalok nyüstölését meg a rohadt szolmizálást, már pont nem álmondunk hülye kézjelekkel, erre pártunk és kormányunk a még hányingerkeltőbb nótázásból akr kulturális teljesítményt bűvölni.

Csesszék meg, ha valakinek nóta kellett eddig is meg kaphatta (például az iszonyú Dankó-rádiótól, amit az én pénzemből - is - működtetnek), ha van rá  igény csak csinálják meg hallgassák (és akkor most direkt nem írom ide, hogy de csak otthon a négy fal között, tőlem elhagyott kavicsbányákban is bulizhatnak rá), de senki ne csináljon ebből a hulladékból kultúrpolitikát,vagy ha igen támogsság a sátánista death metált is, hisz annak is van egy elkötelezett szubkultúrája, és lássuk be, egy közös fekete misénél (bakkecskeáldozattal) kevés felemelőbb van. Különösen a közös élmények, a nemzetietlen kultúra és identitás szempontjából.