2017. december 9., szombat

Csillagok újra

Mindjárt jön az új Star Wars film, én meg nem tudom, hogy érdekel-e? Egyfelől mert gyerekkorom nagy (és részben valláspótló) mitológiájából valami futószalag-franchise lett, másfelől meg az előző epizód (tehát  hetedik és nem a Rogue One) is csak valami ostobácska újrajátszás volt, azt meg minek.

Ráadásul ijesztő látni a neten, hogy milyen sok rajongó van, akik heti rengeteg órában gyártják és vitatják meg elméleteiket a legjelentéktelenebb részletekkel kapcsolatban is, jutyúb-videókban magyarázzák egymásnak a tutit. A könyvesboltokban, de már  könyvtár sci-fi polcain is eluralkodtak a sztárvórz könyvek (asszem nagy részüket irodalmi túlzás lenne regénynek nevezni) meg a képregények, a rajzfilmekről nem is beszélve. Nyilván le vagyok maradva a trendektől, de én ma láttam először a tévében olyat, hogy Lego-sztárvórz rajzfilm. Vagyis rajzolt lego-figurákkal játszatnak el teljesen érdektelen sztorikat, komolyan, már várom a lego-gyűrükura hangoskönyvet, nem tudom az milyen lenne., de ha üzletileg pozitívnak ígérkezik, úgyis meghúzzák.

askideas.com

Persze nem biztos hogy eleve tojok az új filmre, legfeljebb megvárom míg mozin kívül is meg lehet majd nézni, mert nagyon nem vagyok már gyerek és nincs igényem az ilyenfajta hollywoodi mitológiára. No meg valljuk be őszintén,  ezek igazából nem jó filmek, pontosabban filmnek nem jók. Látványorgiának, videojáték-alapanyagnak valamint happy-meal menü betétnek kitűnőek, meg próbálják velük behúzni a mítoszba és a fogyasztói csoportba a mai tinédzsereket, csak őket már sokkal több inger éri. Vannak például ezek a szuperhősös képregény-izék számolatlanul, ezekhez képeset a Star Wars csak egy sok elképzelt világ közül. 

Főleg azoknak, akiknek amúgy nincs saját életük, ezért ezeken keresztül próbálnak bevonódni legalább egy képzeletbelibe, meg azoknak is akiknek ez csak kikapcsolódás, de engem meg egyre jobban hidegen hagynak. A szuperhősös "univerzumokkal" például semmilyen viszonyban nem vagyok, nem is érdekeltek soha,a Star Wars meg legfeljebb nosztalgia valahonnan harminc évvel ezelőttről, egy jó Tarantinót sokkal többre értékelek ma már, mint George Lucas fantasyját.

Mert azt még fontos leszögezni, hogy a Star Wars nem sci-fi, nincs benne semmi tudományos. Az űrhajóknak hangjuk van a légüres térben,  a lézerkard annyira értelmes mintha egy mesterlövészpuskát (azaz az adott csúcstechnológiát) arra használnánk, hogy leüssünk vele valakit, az összes űrlénynek megfelel ugyanaz a gravitáció és légkör etc.
A Star Wars egy fantasy, egy lovagregény és részben egy megváltás-történet (itt a klasszikus trilógiáról lenne szó, ahol a Fiú váltja meg az Atyát, de hát nem a Biblia világában vagyunk), illetve újabban valami politikai-krimivel kombinált akciófilm / road movie.
Nézze meg, akit érdekel, hogy én közéjük tartozom-e azt tudja az Erő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése