A legújabb médiaőrület a metoo, avagy az engem is, lassan többen vannak akiket zaklattak, mint akiket nem. Most biztos egy non-PC szemétládának tűnhetek, de néha az a szörnyű érzésem támad, hogy bizonyos celebek csak azért állnak elő valami zaklatási sztorival, hogy kicsit megint lehessenek a címlapokon, ha már egyre kevesebben emlékeznek rájuk a Big Való Brother Világból, hisz lássuk be az tíz éve volt, abból meg most már nehéz megélni, hogy ők tíz éve segget villantottak.
Merugye: Miért nem akkor szóltak? Erre amúgy a rendes válasz az hogy mert szégyellték is, meg féltették is nemlétező karrierjüket, avagy nem is gondolták, hogy ez zaklatás, akkoriban valahogy természetesnek vették a szereposztó díványt, meg azt, hogy bár a munkaköri leírásban ez explicite nincs benne, de időnként ki kell verni a főnöknek.
Ebből a szempontból nem baj, hogy hirtelen téma lett a dolog, hogy ha túl későn is de sokan ki mertek állni a történeteikkel, és ezt az egész szexuális-hatalmi játszmás sztorit elkezdték kibeszélni. A gáz az, hogy nagyjából a legalja bulvársajtó szintjén ("Darth Vader fogdosta a fenekem a Halálcsillag átadásán"; "A Doktor megujjazott a Tardisban"; "Le kellett szopnom Kim Dzsong Un kutyáját"), ami kábé kétféle reakciót válthat ki.
Az egyik az, hogy mocsok állat minden fenékfogdosó, börtönbe velük, sőt akasztófára, a másik meg hogy ugyan már emberek vagyunk, meg hát kulturálisan is hagyományos tradíció rámarkolni, ha megkívánjuk azt, akinek a konyhában a helye amúgy is.
Nyilván mindkettő eszelős baromság, de ezt majd úgyis eldönti a jog a maga lassú és kretén módján, az viszont tényleg fájdalmas, ahogy az Elfeledett Celebek Metoo Népmozgalma kibontakozik. Lassan már csak az számít valakinek, akinek van köze valami ilyen ügyhöz (egyik vagy másik oldalról), az már nem lehet híres költő akinek nem nyúltak a bugyijába, mint ahogy huszonéve nem lehetett rendes rocksztár aki nem vert szét bekokózva legalább egy hotelszobát.
Ráadásul az ilyen gátszakadások csak arra jók, hogy pont eltereljék a figyelmet a tényleg komoly esetekről, a bicskei intézetigazgató esete például sokkal kevesebb figyelmet kap, mint az hogy valami VV Akárkinek többször is ajánlatot tett a havas henrik. Ha igaz, az utóbbi is nehezen tolerálható (igen tudom, a verbális erőszak is erőszak), de azért nem egy súlycsoport. (És akkor szexuális molesztálásnak számít-e, ha az egyik részeg senki a kocsma előtt azt üvölti a másiknak hogy "Gyere ide geci, majd jól seggbebaszlak!")? És igen, számít az is ha heteken-hónapokon át zajlik a dolog, de nem ugyanaz, mint mikor az igazgatóbácsinak ki kell verni a bránert, snickersért, meg némi készpénzért. Sokszor.
De ez az össznépi őrület már sok, a szexualitásban amúgy is nehéz meghatározni a normális, a perverz meg a bűncselekmény határait, valószínűleg a kölcsönös beleegyezés meg a mellérendelt (tehát nem hatalmi) viszonyok definiálják a normalitást. (Hogy aztán egyénileg mindenkinek az a perverz, ami neki már nem fér bele, az más ügy.) És a zaklatási ügyekben tipikusan ez a kettő, vagy legalább az egyik hiányzik, innentől meg nem férnek bele a normalitásba. De könyörgöm, valami elfeleledett reality-szereplő nekem ne jöjjön azzal, hogy megjegyzést tettek a csináltatott melleire, és így húsz év után most felszakadtak a lelki sebek.
Engem viszont soha senki nem zaklatott, emlékeim szerin én sem zaklattam (bár a kilencvenes évekre csak hézagosan emlékszem), úgyhogy most már tuti nem leszek híres, de legalább nem is visznek el bilincsben, meg nem kell húsz évvel később vécén... izé címlapon sírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése