Nem szeretem ezt a mostani időjárást, az én kedvenc évszakom az ősz, de annak vége, a tél meg a hó miatt lenne romantikus, vagy szerethető, nem az ónos esőtől meg a viharos jeges széltől. Ettől persze még globális felmelegedés van, hisz az időjárás egyre szélsőségesebb, úgyhogy leginkább arra vágyunk, hogy ha már fehér karácsony nem lehet (illetve legfeljebb a szó egészen neonáci értelmében), akkor legalább legyen száraz, ne szakadó esőben kelljen átvinni a nagyiékhoz a képviselőfánkot.
Plusz feltűnt, hogy evolúciós léptékkel mérve csak egy pillanata léptünk ki a barlangból, hiába vagyunk született városlakók. Most hogy négykor már villanyt kell gyújtani, én már ötkor ásítozom, és hét előtt nem is igen mászom elő az ágyból, merhát' sötét van. (A teknős ha bemegy az ágy alá, magától két napig ki se jön, én szedem elő az öreglányt, de ő még nálunk is természetibb.)
A hideg ellen amúgy a legjobb a rumos tea sállal, persze külön, nem keverve (ivott már valaki sálat?), a fagyos szél ellen meg az otthon maradás.A nappaliban a legritkább esetben van fagyos szél, de ott még rum sem kell a teába, ettől persze még önthetünk egy kis teát a rumba, mondaná Fülig Jimmy.
Viszont ilyenkor kezdek levesfüggő lenni, valójában mindegy milyen levest eszek, a lényeg hogy kurva sok csili legyen benne (erről magam gondoskodom), izzadjon tőle a nagylábujjam is, mert ez ugyan rövid távon fáj, de már középtávon jajjdejó.
Ébren tart a rengeteg endorfin, pedig a szervezetem csak tiltakozásképp termeli, a kurva sok csili ellen.
Ennyit az időjárásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése