Nemsokára jön a Kisjézus nevű télapó a plázából, és hoz lapostévét, ikszbokszot meg szeretetet, bár ez utóbbit elég nehéz becsomagolni, jobbra rántott halba meg süteménybe próbáljuk, de ha nem jön fel rendesen a piskóta vagy reped a bejgli, akkor csak elkeseredettség lesz belőle, meg családon belüli kiborulás.
Én egyébként kissé aggódom a karácsony miatt, az ágyam végében már áll egy műfenyő (tavaly december óta amúgy, kipusztult a plafonig érő hibiszkuszom, és egyszerűen kell oda valami zöld), de félek hogy éjszaka megtámad és rám szórja a leveleit. Mert egy műfenyő is hullatja a műtűleveleit, csak nem olyan tempóban.
Az viszont vicces, hogy évről évre egyre nagyobb a szakadék a tévéreklámok kandalló előtt mosolygó, meg a konyhában szintén fülig érő vigyorral közösen sütit sütő családképe, meg a teszkóban az akciós szaloncukorért tülekedő félrészeg családapák, és a szűk konyha káoszában az idegösszeomlás szélén egyensúlyozó, karikás szemű családanyák között. Nem csoda hogy mindenki inkább beköltözne a tévéjébe, de mivel ez nem megy, görcsösen próbálnak hasonulni az ott látható idillhez.
Így aztán se Jézus, se téli napforduló (kinek mi az érdekes), csak akciós csirkemell, kedvezményes hitel, meg kezdőrészlet nélküli okostelefon. Még jó hogy nekem nincs pénzem, így idén kivonom magam a vásárlási őrülés alól, esetleg meglepem magam egy kis fogkrémmel meg domesztosszal, ha már úgyis épp fogytán vannak. Ez egyfelől kényelmetlen érzés, ugyanakkor furcsa mód megnyugtató is, a pláza meg a teszkó idén nélkülem ünnepel a sormintaszerű műfenyőkkel.
Érdekes, hogy a húsvéttal miért nem történt meg ugyanez? Ott csak a gyerekeknek szóló csokiizékre meg a nagy kajálásra megyünk rá, az ilyen locsolkodós népszokások meg a nagy városiasodásban már úgyis kihaltak, másra meg már amúgy sem emlékszünk generációk óta.
Mondjuk a karácsonyból is egyre kevesebbre, a Jézus Krisztus szupersztár helyett maradt a szupermarket, meg a hiper. Nem panaszképp mondom, nem állnék le siránkozni valamiféle "régen minden jobb volt"-stílusban, ilyen a kultúránk, de szerencsére az is belefér, hogy nem kötelező szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése