Naszóval, egy hónapig nem írtam ide semmit, ami nálam egyéni rekord, de az a szörnyű helyzet, hogy az újból bekövetkezett munkanélküliség meg a depresszió, az nem nagyon motiválja az embert, hogy írjon, pláne hogy még szellemes is próbáljon lenni, de már mászom kifelé a gödörből, avagy.
Vicces még mindig csak nagyon mérsékelten vagyok (Petra szerint túl gyakran nézek magam elé komoran), de végül is érdekel a körülöttem lévő világ, túl a sitcomokon is, csak most épp pénzért kellet cikkeket írni, és ugye az az első.
Amúgy meg még mindig Londonon nosztalgiázom, akkor legalább történt velem valami, fagyit mondjuk nem ettem, mert az cukros, meg hideg is volt.
Viszont van remek Portobello Roados pólom, mert az jó, mármint a Portobello meg az egész Notting Hill, egyre jobb:
És persze azért jó külföldön leni, mert az ember nincs itthon, nem néz tévét, sőt esetünkben nem is internetezik, így fontosabb, hogy mi legyen az ebéd a kedvenc indiai étteremben vagy milyen szusit vegyen az ember vacsorára, mint az, hogy nem fog össze az ellenzék, vagy hogy a kommunisták/fasiszták megint emelik a kakaós csiga árát. (Gondolom mindenki ismeri, de nekem tényleg új volt a minap a poén: "Mi az ami barna és kurva lassú? - A kakaós csiga"... én kérek elnézést.)
Ilyenkor tényleg távol lehetek az életemtől, meg közel valamihez, amit sosem tudtam (nem is akartam) az életemmé tenni, dehát voltam én így már a vallással, a vegetarianizmussal meg a repülőmakettezéssel is. Ma már viszont megvilágosult vagyok, mindig mosok kezet de nem veszek szappant, öntözöm a szobanövényeket de biztatom őket az önellátásra, porszívózok időnként de várom az öntisztulást is, illetve igyekszem átállni a fotoszintézisre, hátha napos telünk lesz.
Aztán majd holnap politizálok is, csak előbb megnézem mi most a Kínai Kommunista Párt hivatalos álláspontja különféle ügyekben, nehogy mellényúljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése