megnéztem az Animátrixot, ami a Mátrix filmes(most már) tetralógia világépítős, animációs kiegészítése, tényleg még 2003-ból. De én csak most értem rá. Illetve a filmekkel is volt/van bajom. Az első az eredeti és nagyon ütős, a második felesleges, a harmadik meg látványos, de a zavaros. A negyedikre meg alig emlékszem, pedig az csak három évvel ezelőtti.
De ettől még érdekes a világ, amit megmutatnak, és mindig is rémesen idegesítőnek találtam, hogy a fellengzős sejtetéseken túl nem mondanak semmit arról, hogy is kezdődött az egész, miféle szörnyű lehetőségek és csábító zsákutcák vezettek odáig, hogy az embereket már csak bioelemnek tenyésztik a gépek. Na, ez itt most el van mesélve a Második reneszánsz I-II. című szösszenetekben. (Mert a „film“ az valójában kilenc független, mások által elkövetett, és más-más animációs technikát használó rövid darab radikális egymás mellé rendelése.) Ezek nyomasztóak, nyomasztóbbak az élőszereplős mozifilmeknél is, de tényleg elmesélik a hiányzó előzményeket. Nem is értem, mi a fenéért nem néztem meg előbb. Illetve dehogy nem, a trilógia után már nem érdekelt az egész Mátrix-franchise, az agyasnak gondolt logikátlan blablájával, meg a követhetetlen történetével, és ezen a közönyön a negyedik rész sem javított sokat.
Ám az Animátrix eléggé rendben van, és az utolsó epizód, Az emberi Mátrix tényleg nagyot üt, hisz arról szól, milyen az, amikor az emberi lázadók kreálnak egy Mátrixot az elfogott gépeknek, hogy azok megtapasztalhassák, milyen is az emberek pozitív oldala. Kreativitás, empátia, segítségnyújtás és hasonlók bemutatása a szimulációban, hogy áttérítsék a gépek legalább egy kis részét.
És ebben az egészben az az érdekes, hogy 2003-ra már pont szánalmassá modoroskodta magát a franchise, de a Wachowski testvérek ráéreztek, merre van a menekülőút. A kilencből négy epizódot ők írtak, de a többi már nettó vérfrissítés.
Mondom ezt huszonegy évvel később igen aktuálisan, de hát ilyen ez a popszakma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése