Gasztrospekuláció

Beleszaladtam egy érdekes cikkbe a Qubit felületén, ami egy lett ételtervező(!) hazai bemutatójáról szól.

A főhős Laila Snevele, egy „spekulatív food designer“. Ő nyilván az, aki fúdokat deszignál, azaz nem veszi őket a nevére, mert ezt spekulálta ki (ilyet én is szoktam, csak a „mennyit késhetek a villanyszámlával?“ paradigma mentén), és tényleg, még sosem ettem Laila Snevele-t. Külön-külön sem.

A fentebb linkelt cikk szerint amúgy a hölgy egész pontosan „spekulatív és multiszenzoros food design-nal foglalkozik, ami azt jelenti, hogy kritikusan gondolkodik a minket körülvevő valóságról, így az ételekről is, miközben minden érzékszervet lekötő ízélményt igyekszik tervezni.“ Magyarul lusta főzni, mert kritikusan  gondolkodik (valahogy így: „Főzni? Ezeknek??? - és hoppá, már meg is van az alapideológia), de ettől még dolgozik benne a tenni vágyás, így felismerhetetlen, de legalább furán kinéző dolgokkal büntet, állítva, hogy az izéi ehetőek, legalább is nem okoznak azonnali elhunyás általit. Kicsit fura, kicsit nagyon poszt-posztmodern, kicsit sci-fi, de enyhén ijesztő kivitelben.

És rá kellett jönnöm, hogy én is spekulatív kajadizájner vagyok, pontosabban a lett művészhez képest egy lakótelepi, plebejus-tradicionalista spekulatív. Amennyiben jól tudok fejben főzni, olyan alapanyagokból is, amikre eleve nincs pénzem. Mondhatom, hogy a paradicsom-mentes, ellenben garnélás-narancsos-tejszínes-zöldfűszeres pizzám, borsos brie sajttal igen finom, mert bár még sosem készítettem,  de biztos jobb mint az eperlekváros-brokkolis sztapacska, ami már fejben sem ízlett, nem is fantáziálom többet.

Érdekes, de mondjuk kora huszonéves koromban még az volt az ételek újragondolásának csúcsa, hogy szójapörkölt, ami eleve nem volt jó, cserébe viszont rossz volt, csak olcsóbb, és csóró egyetemistaként mégis csak célszerűbbnek látszott a szójakockát elbaszni (elsózni, odaégetni, csak félig főzni, enni belőle), mint valami drága húsfélét, amihez  még állatokat is kellet ölni. Valaki másnak persze,  így az ember karmikusan csak az ártatlan kis szóják legyilkolásában volt bűnrészes, természetesen a keresleti oldalról.

Ám mivel most épp éhes vagyok, és diétás okokból még nem engedem magam  a sárga földig enni, sőt egyelőre egyáltalán nem, lehet hogy megkóstolnám, sőt ízlene a cikkben is látható narancssárga meg a zöld izé, bármi is legyen az. Elvégre gyerekkoromban még az volt a jövőkép, hogy ilyenkorra már rég csak mindenféle tápananyag- és vitamindús pirulákat fogyasztunk rendes evés helyett, mert az nagyon korszerű, fejlett, hipermodern és szar. De szerencsére nem ez lett, ám a egykori rémes jövőképhez képest egy laborban összegányolt bármi is jobb opció, mondjuk csak mert bele lehet harapni. Legalább.