- Hú bazmeg, két nap híján majdnem péntek tizenharmadika lett megint, azért ez szerintem már szoros, múltkor is milyen napom volt akkor, bedöglött a hűtő, ki kellett innom az összes sört, meg ne romoljanak, aztán mikor mentem volna le újakért már ki se találtam a lépcsőházból bazmeg... - kárált a Száraztészta Is Kapható csirkebolt előtt Lajos, mondhatni ontott monoton bút konokon és fájón. Persze ő annyira ritkán olvasott Paul Verlaine verseket, hogy még soha, pedig az Őszi chanson amúgy passzolt volna az időjáráshoz. Persze ahhoz passzolt a Keserű márkájú, valami furcsa okból likőrnek tekintett alkoholos ételszínezék is, amivel jól csúszott a sör, amint felváltva próbálták az egyik rémes ízét elnyomni a másikéval.
- Az a baj, hogy lúzernek is amatőr vagy - szólalt fel merengve Géza, aki már percek óta próbálta eltalálni, hogy ha előtte van észak és a háta mögött dél, akkor merre van a lépcsőház, ahol az a kedves, lófejű postáslány lakik, a fogszabályzójával - mert a péntek tizenharmadika lényege, hogy tizenkettedikén veszel sok töményet, másnap reggel leiszod magad addig, míg már kezd tetszeni a Muzsika tévén a Máma mulatunk Satyesszal, és akkor aznap már úgysem mész sehova!
- És ha dolgom van?
- Nincs, olyankor már nem lehet, a fizika, a biológia meg van az a harmadik izé törvényeit nem lehet csak úgy megszegni, ez nem ilyen bétéká, meg egyébként is, csináltál magadnak egy szabadnapot a valóságból, fejben már lehet akár szerda tizenkettedike is. - Gézát nem lehetett kizökkenteni, ő legutóbb is két órán át nézte a Discoveryt, mire Etelka hazaért az új elemekkel. A távirányítóhoz.
- De az mire jó, mikor most szerda tizenharmadika van, ember! Mondom hogy most is csak két napon múlt! Mi lesz, ha legközelebb mellémegy a tizenharmadika, vagy a péntek, nekünk meg nem szól senki, és rábaszunk?
- Hát, én abba se vagyok biztos, hogy hiszek-e a péntek tizenharmadikában - meredt maga elé Géza, miközben a fejében egy rekedtes hang azt mormolta, hogy balra a nap nyugszik, jobbra pedig... - Úgy értem, hogy van olyan egyáltalán? Mert a péntek a hét ötödik napja, de a tizenhárom meg nem osztható öttel, szóval ez ki se jöhet így... esetleg szökőévben.
- Basszus, de most pont az van - rémülte el magát Lajos - tisztára szökőév!
- Egy frászt, a szökőév mindig februárban van, most meg november, szóval rég túl vagyunk már rajta, most évekig nem is lehet péntek tizenharmadika. Matematikailag!
- De akkor mi volt az, mikor a rossz hűtő, meg a sörök, meg a minden?
- Szerintem rosszul emlékszel a sorrendre. Előbb lehettek a sörök, aztán kezdted magad péntek tizenharmadikában érezni, mikor pedig biztos csütörtök volt. Vagy mindenszentek, már amelyik páratlan szám. - fejtette meg Géza a rejtélyt, aki egyre inkább kezdte nem érteni, miért is nem érettségizett ötösre matekból. Talán mert nem is érettségizett? De akkor mi volt az a vizsga, mikor a KRESZ-ből?
- Hát, ez tuti valami átokféle lehet. Múltkor mesélte Lídia, tudod, a lottózóból a pultos csaj, hogy azért elátkozott az ilyen nap, mert volt Jézusmária mellett egy tizenharmadik apostol is, akit kihagytak a Bibliából, és az jár vissza ilyenkor kísérteni, de mindenhova ám, mint a Télapó mikuláskor, csak ez geci. - fejtett meg egy sosemvolt rejtvényt Lajos is, miután erőt merített, két dobozzal is gyors egymás utánban.
-Azt hittem te az ilyen valhallás skandináv izékben vagy otthon. Múltkor is Heimdallra ittad magad, aztán senkit sem akartál beengedni a lépcsőházba, aki előtte nem halt hősi halált, vagy nem hozott konyakot.
- Az más volt, akkor Odin mondta, hogy őrizzem a bejáratot, amíg ő meghágja a felesé..., hú bassza meg, ez megbaszta a Jolit! Azt a rohadt...
- Ja, rábasztál, de még mindig jobb, mintha az Imre lett volna a másodikról, az fel is csinálta volna. Jóska mesélte hogy sosem szed kotont!
- Na de Odin, róla így nem is gondoltam volna. Mondjuk utólag már értem, Joli aznap este hogy tudott tekintettel babkonzervet melegíteni. Hát végül is előtte egy főistennel ugye, aztán meg velem is, kétszer. Pedig addig még ilyen szökőévekben is ritkán...
Gézának valami obszcén fény csillant fel a szemében, közvetlenül a véralkoholszintje mögött:
- És Lajos, megvan még annak az Odinnak a száma?
- Az nincs, de megvan még az erkélyen a telefonfülke, még Freya hagyta ott, abból van közvetlen vonal Asgardba. De mondd neki, hogy bivalyvéres mézsört azt ne hozzon, a maradék vesémet már nem fogom tudni nélkülözni.
p.s. Ha valakit érdekel, itt van a kapcsolódó előzménye, főleg az élet értelméről, vagy annak hiányáról vagy csak úgy átlósan. (a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése