2024. november 7., csütörtök

Egy régebbi, ám érdekes forradalom anatómiája, dinamikája és vívmányai, részben szubjektíven, de csak nagyon röviden, mert nem akarok túlságosan bőbeszédű lenni, írásban sem

Ma van a NOSZF, a Nem is Októberi Szovjet Forradalom évfordulója. Ez a nyolcvanas években, mikor általános iskolásként építettem a szocializmust, még ünnepi szünnap volt, a suliban biztos, de szerintem a munkában is.

Ilyenkor voltak hülye iskolai ünnapségek előtte, ahol úttörő egyenruhában kellett feszíteni, és megemlékezni arról, hogy 1917-ben Leninék lelövették az Auróra cirkálót Szarajevóban. Egy Casus Belli nevű nacionálbolsevik anarchista volt a merénylő, aki titokban amúgy a cári családdal szimpatizált, csak abból nem lehetett megélni a Mozgalomban. Sokáig orosznak gondolta magát, aztán rájött, hogy Sztálin téli palotájához hasonlóan ő is grúz, ezért Mexikóba emigrált Trockijjal. De vele később összeveszett, így egy italozás után felpofozta egy jégcsákánnyal, amitól az elhunyt meghalni. Mexikóban meg elmarad a világforradalom. De annyira hogy még Marx Engels, a híres londoni gyárfilozófus is nehezményezte, pedig rá néha még hallgattak.

De az Auróra elleni ettől kitört az Első Világforradalom, és mint afféle első, nagyjából Oroszországra korlátozódott, hogy aztán kiterjedjen az egész Szovjetunióra, a néhai Habsburg-birodalom rosszabbul járt felére, meg a kubai rakétaválságra. A forradalom vívmányai közt tartják számon, hogy kolhozokba rendezték a jobbágyokat, az Ermitázsból képtár lett, a Kremlre meg vörös csillag, plusz több űrhajóst is kilőttek a zűrbe meghalni. Aztán szétesett az egész, a fene tudja mikor, az biztos hogy már a porosz-francia háború után, de még az előtt, hogy beleírták volna az iskolai törikönyvembe. Legalább is így emlékszem. Rég volt na, ott se voltam szerintem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése