A magyarul Apák gyöngye címet viselő filmet eleve meg se akartam nézni, mert pont a címtől már hányingerem kezdett támadni, de aztán persze visszavonult. Mert van egy közepesen szar sitcom-sorozat, ami Férjek gyöngye címen fut (miközben eredetiben King of Queens, nem mintha attól jobb lenne nekünk), amire ráfűztek egy teljesen másik, valamivel jobb szériát, az Anyák gyöngyére kereszteltet (igazából szimplán csak Mom), amibe időnként belenézek, de csakis Anna Faris miatt, aki sokkal szebb, mint amennyire jó színész, de itt legalább végre nem buta libát játszik.
Szóval még egy „gyöngye“ végződésű mozgókép ellen már lázadt az idegrendszerem, de ebben meg Michael Keaton a főszereplő (plusz Mila Kunis, született Kucsera Asztonné), aki hatvan fölött kezdett heves másodvirágzásba, már vagy tíz évvel ezelőtt. (Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje), Beetlejuce kettő etc., meg sajnos egypár rugdosnivaló szuperhősfilm - úgyhogy gondoltam, miért ne?)
A sztori szerint Andy Goodrich egy 60 éves Los Angeles-i műkereskedő (ő Keaton, aki egyébként a forgatás idején is már 72 volt, csak ez esetben ez mindegy, hisz nem harmincévesen kell gimist játszania), akinek aktuális házasságából, van egy kilencéves ikerpárja, az első feleségétől meg egy 36 esztendős lánya. Aki a Kucsrané alakításában játszódik el. Ám a fiatal feleség elmegy rehabra a gyógyszerfüggőségével, meg általában is elhagyni szándékozik a férjét, a pasi nem tud mit kezdeni a vegyespáros ikerekkel, úgyhogy hívja a nagylányt, hogy kéne a segítség, mert ő elfoglalt, és rutintalan a gyereknevelésben, de annyira, hogy nem tudja helyesen megtippelni, hányadik osztályba is járnak a kölykök.
Szerencsére nem lesz az egészből valami rémes-kínos családi komédia, pedig ebből az alaphelyzetből ilyesmiket szok kihozni a Hollywood nevű kulturális összeszerelő-üzem. Ezzel együtt olyan nagyon drámai sem bír lenni, mindenki pontosan tudja, még legtufább néző is, hogy ez a cucc bizony menthetetlenül robog valami gyanús állagú, de igen érzelmes hepiend felé. Addig meg konfliktusok, gyerekkori sérelmek, miazmás, szóval a szokásos ügymenet.
Viszont Michael Keaton tényleg jó színész (akkor is ha nem Bat- vagy Birdman), szódával Kunis is elmegy, de a gondok, problémák, szorongások és konfliktusok elég felületesen vannak elővezetve, ez a darab nem is akar mélyre menni, közhelyes, mint ketchup a sült krumplin.
Merthogy eleve vígjátéknak pozicionálják, hát tudja fene, egyszer sem röhögtem a majdnem két óra alatt, de legalább nem is unatkoztam, csak hogy valami jót is szóljak róla, bár nem halott. Nem teljesen. Az mondjuk érdekes benne, hogy Grace, a nagylány épp terhes az első gyerekével (így terhes neki a bébiszittelés a féltestvérei mellett), akikkel azért eleinte elég távolságtartó. (Ilyeneket mond, hogy „az apátok“, mire az ikrek: „a mi apánk“ - hiába, gyerekkori érzelmi elhanyagolás harminc év múlva is visszaüt.) De Andy legalább jó gazdag, gondolnánk (elvégre Goodrich a családneve), ám aktuálisan épp csődbe menni készül az amúgy sem világhírű galériája. A felesége meg ugye az elvonón, plusz válni akar, a felnőtt lánya a nyakába zúdítja a kiskorában és azóta felhalmozódott sérelmeit és frusztrációit, és akkor most ezzel kezdjen valamit ő, úgy is mint tőről metszett érzelmi analfabéta.
Jó, hát a végére kezd is, a forgatókönyv szándéka szerint nyilván a nézők egy enyhébb katarzisát kiprovokálandó, de ettől csak sablonos, így kiszámítható lesz a lezárás. Ez nem vígjáték, de nem is tragédia, csak amolyan középfajú sompolygás a kerítés mellett, vagy az autópálya megúszósávjában. És ehhez képest meglepően nézhető, avagy már megint egy nem rossz film, csak minek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése