Még mindig pörög az a kulturális mókuskerék a fejemben, hogy bizonyos színészektől, főleg színésznőktől megnézek bármit, ami szembe jön. Carrey Mulligan, Christina Ricci, Olivia Colman, Noomi Rapace vagy Emma Stone ebben a ligában játszik, Winona Ryder nem, de a Beetlejuice közelmúltbeli második része óta azért egy kissé már. Némileg.
Így aztán, mikor szembejött az Éjszakai csapda című thriller (eredetiben: Gone in the Night), gondoltam megér egy hideg és felettébb ködös vasárnap délelőttöt, hátha nézhető, és nem fog fájni. Vagy nem nagyon. Elvégre ilyenkor kell thrillert nézni, meg persze a nyári verőfényben is, mert az előbbihez illik, az utóbbit meg jól ellenpontozza. (Ez például a bárgyú, fingós vígjátékokra egyáltalán nem igaz, azoknál mindig fáj a nézés közbeni szekunder szégyen.) Valami szofisztikált középszerre számítottam, tisztes iparosmunkára, amit bármikor hagyhatok a fenébe, ha úgy érzem, nem veszítek vele nagyjából semmit. (Egyébként itt nézhető.)
Ehhez képest kaptam az arcomba egy elég jó filmet. Nem korszakos remekmű persze, de van benne kraft. Jól összerakott forgatókönyv, jól előkészített fordulatok, meg folyamatos feszültség, és jó színészek. Winona végre tényleg ötven plusznak néz ki, amennyi tényleg, és nem cuki egyáltalán, viszont dolgozik benne a kicsit keserű, befordult drámaiság. A többi színész nem igazán ismert, de Dermot Mulroney vagy Brianne Tju (tényleg, hírüket se hallottam eddig) meggyőzőek voltak.
Nade a cselekmény: Kath a középkorú botanikus a párjával (egykori hallgatójával) elvonulna a hétvégére egy erdei házba, de ott már van egy másik pár, akik szerintük szintén kivették az ingatlant. Ám este van, így maradnak, reggelre viszont eltűnik mindenki, Kath egyedül ébred. Az erdőben megtalálja Al-t, a másik páros hímtagját, aki bőg, mint egy árva szarvasmarha, mert a csaja Greta lelépett Kath pasijával, és mi lesz most?
Kath meg némi hezitálás után csak nyomozni kezd, Nicholas-szal, akitől kivették volna a kunyhót, és bár a nőben nem merül fel különösebben semmiféle összeesküvés-elmélet, de ettől még pont hogy van összeesküvés a háttérben. Avagy az a gyanús, aki nem gyanús, szóval éberség elvtársnő!
Mert az van, hogy Max, Kath oldalkocsija „foglalta le“ a szállást, nem véletlenül, és nem is foglalta, és számára nem is volt ismeretlen az ott talált másik párocska. Akiknek meg épp vele voltak terveik, és mivel ez egy thriller, el lehet képzelni, milyenek. Nem, nem szimplán kicsontozni akarták, egy bizarr biotechnológiai projektben szánt szerepet neki a sors, meg Al faterja, akit persze szintén megismerünk, csak eleinte nem ebben a minőségében. De nem lövöm le a poénokat, mert bár a filmnek akkor is maradna még élvezeti faktora (atmoszféra, fényképezés, dialógusok), de a dramaturgiai csavarok nélkül azért leginkább csak egy szép és drámai képeslapgyűjtemény lenne. (Ez micsoda szép, és felettébb értelmetlen képzavar: drámai képeslapgyűjtemény! Bele is nézek a bélyegalbumaimba, hátha kiolvasható belőlük valami nagyívű sorstragédia.) Szóval a bejegyzés címe is akkor nyer értelmet, ha valaki eljut az utolsó, nagyjából huszonöt percig.
Az Éjszakai csapda amúgy hozza a szokásos műfaji toposzokat, a külváros az lepusztult, a földalatti szekta az luciferi minőségűnek látszó, az erdő sötét és ködös, a felbukkanó idegenek meg gyanúsak, nagyon gyanúsak. Pedig ugye aki nem gyanús, az...
Az erdőben nincs térerő, sosincs, ez műfajilag lényeges, hogy digitálisan se hallja meg senki a sikoltozásodat. Régebben persze egyszerűbb volt, egy külvárosi sikátorban is lehetett belezős pszichodrámát játszani, de ma már térfigyelő kamerák vannak, meg térerők. Ezért egy kortárs thrillerben már folyton az erdőbe kell menni, valami éjszakai faházba, hogy a pszichopata sorozatgyilkos könnyen és gyorsan rátalálhasson az emberre, de más meg ne nagyon. (Ennek a típusnak modellértékű alkotása a Ház az erdő mélyén, 2011-ből, ami egyfajta szatíra, egy fricska a slasherek, avagy belezéspornók túltolt kliséivel szemben.)
Egyszóval a film alapvetően egy hagyományos thriller a jobb fajtából, megfutja a kötelező köröket, de közben van benne eredetiség is, meg néhány átélhető drámai dilemma. Nekem meg nincs kedvem sétálni tőle, túl nagy kint a hideg köd, erdő nélkül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése