„Csak fekete öves ókorrajongóknak való a Szépművészeti Múzeum Mezopotámia-kiállítása“ - írja címében a HávégéPonthu, és már megint nem értem. Az persze szép, hogy fekete övest írnak hardcore helyett (én biztos az utóbbit választottam volna, de én egy sznob hülye vagyok), de kik azok az „ókorrajongók“? Azok most Mezopotámiáért rajonganak, az egyiptomi középbirodalomért, vagy esetleg elvetemült klasszika-filológusok, és a görög-római izékre izgulnak? (Az élelmesebbje persze a preszókratikus filozófiáért van oda főleg, mert azok a fazonok, ilyen Tahlész, Empedoklész meg Anaximandrosz nem hagytak hátra vastag könyveket, csak jobbára rövid töredékeket.)
De egy korszakért szerintem nem lehet rajongani. Olyan van sok, hogy valakiket érdekel az első világháború, de világháború-rajongókkal még nem találkoztam, nyilván mert nem járok az Ő Hazájuk nevű neon-nyilasok performanszaira. (Eredetileg neonyilast akartam írni, de a neon talán mégis stílszerűbb.)
Ugyanakkor az ókor nem egy koreai fiúzenekar, hogy rajongói legyenek, nehéz elképzelni, hogy egy Mezopotámia-kiállítás kapcsán tinilányok sikoltoznának félájultan a múzeum előtt, akik persze már eleve a bejáratnál éjszakáztak hálózsákban, csak hogy az elsők köz legyenek nyitáskor a sorban. És akik aztán nagyon csalódottak lesznek, mikor kiderül, hogy Hammurábi babilón király aznap nem dedikálja az új jutyúb-videóját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése