2024. november 27., szerda

Ja, német. Közöm?

Valami gyógykenőcs reklám nyögött képen azzal a minap hogy: Német minőség! És? A német kisbetűvel kétségtelenül egy melléknév, és mint ilyen jellemzően minőséget jelöl, ezt kár hozzátenni, elég ha azt mondja, hogy német! Bár, hogy ez miért fontos, a fene se tudja, annyira globalizált világban élünk, hogy a német buszokat egyiptomi vendégmunkások gyártják Törökországban, a lengyel piacra.

De ha a német nem melléknév, csak mellék nélküli nagybetűvel Német, akkor sem jelent semmit. Elvégre annyi Német vezetéknevű van ebben a kis országban is, hogy fene tudja melyikük minőségére gondolt a költő. Pláne ha még Németh is, csak elírta. A költő, a reklámban.

És ha már itt tartunk, a Harmadik Birodalom is német minőség volt, a Holokauszttal együtt, azt' mégse írják plakátokra büszkén, szerintem nem véletlenül. De tényleg egy nagy német projekt volt. Kim Ir Szen Koreában,  Pol-Pot Kambodzsában vagy a nagy Sztálin a szovjeteknél mind-mind kicsit másképp rendezték be a rémuralmukat (miként Mao és Mussolini is a magukét), de többek közt elnyomás, lincselések, munkatáborok, népirtás  mindenhol voltak, persze más-más hangsúlyokkal.

Arról van szó, hogy nincs is olyan, hogy nemzetkarakter, a tizenkilencedik században megképzett modern nemzetfogalom alá komplett társadalmak tartoznak, amik tagoltak, sok-sok különböző emberből, csoportból, rétegből, nézőpontból és étrendkiegészítőből állnak. Német volt J.S. Bach és Heinrich Himmler, pont ahogy szovjet Dmitrij Sosztakovics és Lavrentyij Pavlovics Berija is, és olasz Giuseppe Verdi meg Benito Mussolini. Egyik páros egyik tagjából sem következik a másik, de nagyon nem. A bármelyik párt nagygyűlésén extázisban üvöltöző szektákból  sem következek én, szerencsére.

Avagy az ilyen németminőségezésnek semmi értelme,  legfeljebb a gyarmati lét valami ködképét piszkálhatja felk  a kollektív tudattalanunkból, de minek.

pinterest.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése