Ma van Greg Lake 76. születésnapja, amit némileg beárnyékol a tény, hogy lassan nyolc éve halott. A neve önmagában lehet, hogy keveseknek ismerős, de úgy hogy Emereson, Lake and Palmer (ELP) már belőhető. Igen, ő volt a basszusgitáros-énekese a legendás zenekarnak, amiben Keith Emerson volt a billentyűs, és Carl Palmer a dobos, szóval nem sokat gondolkodhattak a banda nevén. (Persze aki nem ismeri az ELP-t, annak nem is lehet legendás, és gondolom sokan nem ismerik, ez még csak nem is az én generációm zenéje, igazából a szüleimé, hisz 1970-ben alakult, amikor pont mínusz négy éves voltam.)
Progresszív rockot játszottak, amit alapvetően nem szeretek, mert a rockzenét szerintem halálra gyilkolja ha túlagyalják, az ilyesmit zsigerből illik játszani. (Ennél már csak a „progresszív metál“ a rémesebb, olyat tényleg nem fogyasztottam soha, becsszó.) De az ELP valamiér tetszett, bár fogalmam sincs már, ki tolta annak idején a képembe. Még az is lehet, hogy teljesen magamtól bukkantam rá, bár i.e. (azaz internet előtt) valahányban ez legfeljebb valami lemezboltban fordulhatott elő, oda meg ritkán jártam, mert tizenévesen nemigen volt pénzem, de ha véletlenül, akkor tuti valami durvulós halálmetált vettem belőle. Később Kispált. Is.
Ez meg itt egy kései darab, az 1994-es In the Hot Seat című album utolsó opusza:
Eredetileg amúgy ezt a művet akartam beszúrni, de rájöttem, hogy ebben egyáltalán nincs benne Greg Lake, itt csak Emerson van egy szál zongorával, viszont nem bírtam kihagyni. Úgyhogy ha valaki véletlenül erre tévedt, ezt mindenképp hallgassa meg, mert megéri. És legközelebb kikérdezem!
p.s. Aztán erről a zongorázásról jutott eszembe (nem tudom hogyan volt a miért), hogy Réka névnap is van, de nem ismerek egy Rékát sem. Ám ha lenne gyerekem (nincs) és lány lenne (nem lehet, nem létező gyerekeknek ritkán van nemük) Rékának hívnák. Ez így ilyen szomorkás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése