A helyreigazítás műfajának újító felfogásával áll elő mostanában a Zorigó. Valakiről hazudnak valami ordasat aljasul, az illető perel, a bíróság kötelezi Névtelen Szerzőt, és Fassetuggyaki Szerkesztő elvtársat a helyreigazításra, erre ők helyre is igazítják az elsődleges nemi jellegüket (feltéve, hogy férfiak, és nem teljesen töketlenek, bár pont e kettő kombinációjára van a legnagyobb esély), ám sajátos módon. Tudniillik leközlik újra és teljes egészében az eredeti förmedvényt, csak épp kis keretben beszúrnak egy kétmondatos, szenvtelen stílusú igazítást, amire kötelezték őket.
Ezekben néhány szó sosem fordulhat elő: tévedtünk, hazudtunk, hibáztunk, elnézést, bocsánat. És eszükbe sincs olyasmit leírni, hogy a jövőben majd igyekeznek alaposabbak lenni. Hisz amikor szemétkednek valaki közszereplővel, akkor azt tudatosan, előre megfontolt szándékkel és aljas indokból teszik, náluk ez nem hiba, ez az üzemszerű működés. Ha kártérítést kell fizetni nem baj, a Párt majd talál lehetőséget egy kis pénzmag átutalására, egyébként bele van számolva a rezsibe, hogy fizetések, járulékok, villanyszámla, vízdíj, kenőpénz, kártérítés, kávé, kokó, parkolási bírság.
És aztán röhögnek egy jót a tekintetes bíroságon is, hogy a lead és a főszöveg közé beszúrt vékonyka szöveggel együtt ugyan, de újra lehozhatják a korábbi mocskot, és változatlanul ám! Amihez persze kell a trükk is, miszerint leginkább csak alapvetően lényegtelen részleteket igazítanak helyre, amitől még simán címlapra harsoghatják újra, hogy mekkora szemétládák ők ott, a tévesen szerkesztőségnek nevezett trágyadombon.
Az aktuális, tegnap délutáni helyreigazításban például Perintfalvi Rita teológustól nem kértek elnézést, pedig azt írták hogy ő egy olyan, "Soros-féle álcivil" egyesület elnöke, aminek nem is tagja. És nem elég, hogy valami egészen halovány bocsánatkérés-szerűség gyanújába sem akarták keverni magukat, de az egészet rákenték (abban a két mondatban) a Magyar Nemzet címen megjelenő másik kormányhitű szövegtermeldére. Ez valami cicaharc, hogy ki a nagyobb mértékben pártszerű, kinek nagyobb az olvasottsága úgy általában, és különösen a Karmelita irodáiban? Egyszerűbben: csapataik harcban állnak amúgy, a négyszer százas benyalásban? Mert ha persze, akkor értem, miért kell ilyesmivel mentegetőzni ("cikkünkben a Magyar Nemzet alapján valótlanul híreszteltük, hogy... “), hogy aztán nyugodtan hátradőljenek, pedig egy kis netes tényellenőrzés talán nekik beleférhetett volna. Elvégre alapesetben az újságírás nem egyenlő a baráti másik orgánumok, meg a közösségi média szemlézésével, miközben náluk láthatóan ez van az origóban.
Amúgy mindez mindegy, a lényeg úgyis csak annyi, hogy leközölhessék újra: "Soros álcivil hadserege már a szuverenitásvédelmi törvényt támadja“. Kétszer, mert a helyreigazításba is bele kellett írniuk (asszem tényleg kellett), de így szép a leosztás, fele munka, dupla civileket rugdosás.
Elvégre az ideáltipikus olvasó már úgysem emlékszik egy januári propagandaanyagra, kattint az megint. Jó, kattintottam én is, kivételesen, de csak mert Rita még a ködös kilencvenes években csoporttársam volt Szombathelyen, az akkor még Berzsenyi Dánielről elnevezett tanárképző főiskolán, nem mellesleg a Perint patak mellett. (A csoportunk két bennszülött szombathelyi tagjából ő volt az egyik. Vagy a háromból, most elfogott a kétség, hogy Andi mellett Bea is a helyi erőket képviselte. De én legalább máris helyreigazítok, ha feltételes módban is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése