Mit kezdjen az ember egy filmmel, ami 3.0-án áll az IMDB-n, és ez az ismertetője: "Róbert Gida egyetemi tanulmányai során elhanyagolja a Százholdas Pagony állatait, és nem látja el őket ennivalóval. Az éhező állatok közül Micimackó és Malacka úgy dönt, magának szerez eleséget, s ezzel visszatérnek állati tulajdonságaikhoz.“? Nos, ha van elég ideje, mint nekem, akkor megnézni, mert jó filmeket nézni jó, közepeseket unalmas, szarokat meg ismét csak jó, bár máshogy.
Elvégre mindannyian szeretjük azt gondolni magunkról, hogy okosak vagyunk, műveltek és vonzók, ami persze nem jelenti azt, hogy sikerül is ezt gondolni magunkról. De szeretnénk, ez nagyjából - néhány klinikai esetet leszámítva - bárkinél alapbeállítás. Ezért jön jól a nagyon ócska film, mert azt magasról lenézhetjük, az alkotóival egyetemben, hogy hé nemár, ennél én lázas betegen/ részegen/ sokkos állapotban/ fogfájósan vagy félálomban is jobbat csinálok, de úgy, hogy közben még összedobok egy háromfogásos ebédet vagy akár egy ikeás könyvespolcot! És egy rossz film efféle előnye egy rossz könyvvel szemben nyilvánvaló: előbbi letudható másfél-két óra alatt, utóbbi párszáz oldala meg elviszi több komplett délutánunkat is, annyit meg a trash-élmény már nem ér meg. (Egyébként a filmeknél jellemző, hogy az igazi szemétrevaló darabok jellemzően rövidek, néha a másfél óra sem jön össze, nyilván a készítők is érzik, hogy meddig lehet még feszíteni a húrt, lincselés veszélye nélkül.)
Úgyhogy a fentiek jegyében rámentem a Micimackó: Vér és méz című műegészre, illetve annak első részére, a tavalyira, igazi katasztrófaturistaként, de fenntartva az „ugorjunk egy kicsit“ gyakran is bevethető menekülő-útvonalát.
Hát, enberek, ez tényleg egyedi. Gida Róbert (nem írom angolos sorrendben, a szinkronizált változatot láttam) tényleg egyetemista, és igazából Gideon, valamint állatozás helyett már csajozik, úgyhogy az éhes állatok megeszik Fülest, bár az nem világos, hogy nyersen, vagy grillezve, már ha egy (eredetileg) plüsszamár egyáltalán grillezhető. Csak itt a játékállatok maszkos emberek, pszichopata felhangokkal, aki gyűlölik a mindenki mást, nem beszélnek már emberül, és visszamennek ragadozóba. Ragadozni.
Róbert viszont a csajával keresi a jószágokat, a Százholdasban, amivel csak annyit érnek el, hogy Malacka megfojtja a nőt, Róbertet meg Micimackóval elrabolják jól. Őt később a lepukkant faházban a néhai Füles farkával korbácsolják meg, és kissé összekenik az exnője vérével. Igen, ez ennyire beteg, értelmetlen, felesleges, és pont ettől (kínosan) vicces. Avagy minden külsőséggel együtt, ez annyira horror, mint amennyire én helikopterpilóta a BKV-nál, csak nem tudom eldönteni, hogy ez most valami nagyon kitekert szatírája a magukban is röhejes tinihorroroknak, vagy komolyan gondolják. Talán az utóbbi, hisz viccnek azért durva lenne.
A film tényleg a leginkább agyonhasznált sablonokkal dolgozik: csapat fiatal érkez sűrű erdő, legalább egyikük valami régi traumát próbál kitúrázni magából, kegyetlen gyilkos jön, szétver fej kalapáccsal, áthajt rajta autó, elvág torok, ledarál faaprító, szóval mészárlás, vér és bél szerteszét. És fura mód, ez még mindig jobb egy fokkal, mint a Disney-féle, cukorsziruppal agyonbaszott sorozat, ez legalább egy rendes slasher, de nem a félelmetes, inkább csak a gusztustalan és szánalmasan nevetséges részhalmazból.
És tényleg nincs másfél óra sem, ennyit kibírtam belőle, és addig se porszívóztam. De a második részt asszem kihagyom, nem látom, hogy tudnának ehhez képest valami újat mutatni. Márpedig a trash-horror is olyan mint a trágárság, kis adagban, jól elhelyezve szórakoztató lehet (meg ugye a stílusérték), de ha túltolják, csak szánnivaló, fárasztó, és értelmetlen. Én is csak indokolt esetben fejezek be mondatot valami trágársággal, bazmeg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése