A gyalázatosság forrása

„Magyar Péterék azt csinálják, amit a baloldal mindig csinált: a nyugdíjasokat gyalázzák -

A diszkópolitikus tanácsadója a nyugdíjasok halálában reménykedő írást tett közzé. Mutatjuk a baloldali elődjeit.“

Bocsánat, nem tudok ellenállni annak, hogy a Zorigó névtelen és agyhalott szerzőin élcelődjek, mikor a tegnapi vasárnap ez volt a vezető, kiemelt „hír“ vagy mi a a frász. Csak annyi a trükk, hogy nem olvasom el, minimum két okból: az egyik, hogy volt már nekem koponyasérülésem kis agyi bevérzéssel, de akkor simán bevertem a fejem, a fotelben ülve azonban nincs szándékomban repetázni, avagy kapjon agyvérzést ezektől a szánalmas aljaskodásoktól más. Ugyanakkor pedig a nevezett portál működésmódjának alapeleme, hogy a címekben ellövik az úgynevezett „cikkek“ érdemi tartalmát, már ha véletlenül pont van olyanjuk, hisz az üzenet egy- de maximum kétmondatos durva beszólás,  középső csoportos papucsállatkák ösztönszintjére hangszerelve. (Ők lennének a célcsoport, a Párt számára begyűjtendő ideáltipikus szavazók.)

De jobban belegondolva, ebben a címben azért van  valami. A baloldal, úgy is mint közismerten világméretű sátánista összeesküvés, mindig is gyalázta a nyugdíjasokat. Valójában már akkor is, mikor még nem is volt nyugdíj, mikor még épp csak kitört az ipari forradalom,  és a fel vörösök, proletárok addig húzták az igát, amíg bírták, aztán (ha gyerekeik nem tudták eltartani őket) csendben halálra nyomorogták magukat. Ám a formálódó baloldal már akkor kéjes szadizmussal gyalázta a jövendő nyugdíjasokat, hisz direkt azért küzdöttek valamiféle szociális- és nyugdíjrendszerért, hogy legyen kiket gyalázni jól.

Magam egyszer együtt söröztem Marx-szal még Londonban, az Eight Bells nevű ealingi kocsmában, és két dolgot jól megjegyeztem akkor róla. Az egyik, hogy nem szereti a sört, csak ha sötétpiros színű,  kicsit magasabb az alkoholtartalma, és vörösbor íze van, valamint Merlot. A másik pedig, hogy a nyugdíjasok szerinte gyalázatos egy népség, pont olyan ingyenélők, mint a tőkések meg a naplopó arisztokraták, sőt, utóbbiaknál még naplopóbbak is. (Mert egy arisztokrata legalább eljár golfozni, a klubjában koktélozik és a  Savoyban teázik, de egy nyugdíjas csak otthon ül, és legfeljebb kertészkedik azon a tíz négyzetméteren, ami a sorházi lakóegysége és a járda között a kert. Mert még arra sem képes, hogy  felemelje a seggét a fotelből, és elmenjen az ascotti derbire, vagy a Ritz péntek esti zenés táncestjére. A baloldal szerint ilyenek ezek mind.)

Na, ez az a pub, csak Karl eddigre már hazament. (saját.én)

Marx egyébként annyira utálta a nyugdíjasokat, hogy hatvanöt évesen gyorsan meg is halt, nehogy ehhez a rémes társasághoz kelljen tartoznia, pedig akkor még ingyen utazás sem volt a lóvasúton, ami nyilván különösen irritálta volna. A haverja, az az Engels ellenben tíz évvel tovább élt, de ő egy gazdag gyáros dinasztiába született bele, neki nem kellett megalázó módon nyugdíjasnak lennie, egyszerűen nem szorult rá. Ami azért volt jó, mert így nyugodtan gyalázhatta őket, nem keveredett önellentmondásba. Ilyeneket írt, hogy "A nyugdíjas az államot nem a szabadság érdekében használja, hanem ellenfelei lefogására, és amint szabadságról lehet beszélni, a nyugdíjas mint olyan megszűnik létezni“. (Egyes hozzá nem értő könyvmolyok szerint a „nyugdíjas“ helyett itt „proletariátus“ állt  eredetileg, ám ezt cáfolom: Nem!)

Szóval így indult a nagy baloldali világ-összeesküvés nyugdíjasgyalázó hadoszlopa, ami azóta már mind a nyolc kontinensen aknamunkál.  Még itt, Európa hátsó  udvarában is. Nem is értem, a Zorigó, miért csak Gyurcsánynál kezdte a bűnlajstromot? (Igen, bevallom, mégis rákattintottam, de mit tehetnék,  egyszerűen gyenge vagyok. Pedig már hat napja nem kattintottam rá egy „cikkükre" sem. Most meg kezdhetem elölről  a propaganda-absztinenciát.)