Ma van Dzsaváharlál Nehru 135. születésnapja, és persze ő sem él már, de legalább szívinfarktusban halt meg. Ez családilag tényleg még a szerencsésebb eset volt, mert a lánya és az unokája is merénylet áldozata lett, ahogy ez szokásban volt megannyi huszadik századi politikus esetében. Mondhatni divat, de mégsem, mert ugye az ember arról még csak-csak dönthet, hogy mit vesz fel aznap a melyik kalapjához, de abba senkinek sincs beleszólása, hogy ki ölje meg a mikor. Merényletileg.
Hiszen Nehru egy komplett indiai politikai dinasztia alapítója volt. Mikor 1947 különösen meleg nyarán India független lett az akkor még csak szétesőfélben lévő Brit Birodalomtól (és nem a meleg miatt, arrafelé, főleg délen, ez megszokott) ő lett az új államalakulat első miniszterelnöke. Ha már a britekkel folytatott tárgyalásokon ő volt az indiai delegáció vezetője, és a helyiek bírták nagyon, hogy a függetlenségi tárgyalásokkal megoldották a vitákat, nem kellett külön függetlenségi háborút vívniuk, mint régebben az amerikaiaknak.
Dzsaváharlál Nehrut amúgy miniszterelnökként érte a halál (na, ez igazi családi vonás, mint mindjárt kiderül) 1964-ben, és két évvel később a lánya Indira Gandhi lett a főkancellár, akit viszont már a saját szikh testőrei nyírtak ki (a második miniszterelnöksége idején), hogy aztán a fia, Radzsiv Gandhi kövesse a pozícióiban, mint kormányfő, meg a kormányzó Kongresszus Párt vezetője. Dinasztikus egy társaság volt, na. De hát akkoriban még a kasztrendszert sem sikerült felszámolni, hiába hoztak róla törvényeket...
Természetesen Indira családneve is Nehru volt eredetileg, Gandhi a férje (Feroze Gandhi) révén lett belőle, aki viszont nem volt vér szerinti, csak névrokona a Mahatmának. Akinek persze, szemben minden nyugati tévképzettel a mahatma nem a neve volt, hanem a tiszteletteljes megszólítása („nagy lélek“), hisz Mohandász Karamcsand Gandhinak hívták. De mondom, csak névrokon volt, Indirának viszont ez jól jött a politikai karrierjében, egyes korabeli pletykák szerint főleg ezért ment hozzá a férjéhez, a nomen est omen jegyében. És mikor megölték, rögtön jött Radzsiv, 1984 őszén, hogy aztán kicsit több, mint öt évvel később vele egy öngyilkos merénylő végezzen.
Tisztára mint a Kennedy-klán egy másik kontinensen, amiből következhetne az is, hogy demokráciában az ember ne alapítson dinasztiát, mert sírás lesz a vége. (A jenkiknél a Bush családnak azért bejött az élet, de ők a kivéltelek. A dinasztikus hatalomgyakorláshoz legjobb az abszolút monarchia, de ha az nem megy már, akkor csinálni kell egy fasza kis diktatúrát.)
És a Nehru-Gandhi dinasztia szappanoperájának eddigi utolsó fejezete Sonia Gandhi volt, őt eredtileg úgy hívták, mármint leánykoriul, hogy Edvige Antonia Albina Maino, amiből már gyanús, hogy nem egy született indiai. Mert olasz, és ő volt Radzsiv Gandhi felesége, később özvegye, és a család az család, úgyhogy vezette ő is egy darabig a Kongresszus Pártot. Elvégre Gandhi, akkor is ha gyanús, hogy előző életében valamit nagyon elcseszhetett, így született aztán nyomorult európainak.
Belőle is válhatott volna miniszterelnök a 2004-es, szokás szerint győztes választások után, de nem vállalta, gondolom nem bírt nem gondolni a néhai férjére meg az anyósára, hogy hát ezzel a névvel vezetni az országot, az nem olyan vonzó perspektíva. Mert ugye a mortalitási előzmények... Senki sem kötne vele életbiztosítást.
Dzsaváharlál nagypapa hozzájuk képest még jól járt, pedig ő sem egy békés korszakban élt, mondjuk Indiának mikor volt utoljára békés korszaka? Az megvan, hogy a függetlenséggel együtt már ketté is hasadt az addig gyarmatként egy India? A hindu többségű Hindusztánra (ez a mai India) és muszlim dominanciájú Pakisztánra, utóbbiból aztán kivált Kelet-Pakisztán, azaz Banglades, amit Pakisztán sokáig nem ismert el. De béke az azóta sincs, például Kasmír kapcsán máig egymás torkának esnének, viszont már Pakisztánnak is van atomfegyvere, úgyhogy inkább mégse. De már akkor lejátszották nagyban azt, amit kisebb léptékben mi is közelről láttunk, a Jugoszlávia szétesését kísérő délszláv háborúk kapcsán. Ennyit arról, hogy ami történelemben először tragédia, azt később már komédiaként játszódik le újra. Hát, nem.
reddit.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése