Mostanában ismét gyakrabban olvasok HVG-t, pedig alapvetően felbasz, hogy szinte minden érdemi cikkük az fizetős zónába (magyarul a paywall mögé) esik. Miközben nekem aztán semmi nélkülözhető pénzem nincs, az a kevés drogra kell meg kurvákra, a hávégé viszont dugig van hirdetésekkel, néha három-négy reklámot kell bezárnom, mire hozzájutok a tartalomhoz. Plusz a digi-előfizetés is kurvára megdrágult, szóval menjenek a fenébe. (Igen, csak minden másnap tudom belőni maga a magasra dráguló áremelkedések miatt. Meg hogy a kiadóm se fizet rendesen.)
Nade, most legalább találtam nem külön fizetős, érdekesebb cikkeket, az egyik mindjrát kakukktojás, mert az 444-es.
Az elsőben mindenki kedvenc Schmidt Máriája, a nagyontörténész, nagyon Felcsút-konform, házi ideológus nyilvánul meg furcsán, ami nála normális, már abban az értelemben, hogy megszokott. Aszongya a néni, hogy „Nehogy már úgy csináljunk, hogy Oroszországban cenzúra van, miközben Angliában meg Németországban egy kommentért elviszik, és súlyos pénzbüntetésre meg börtönbüntetésre ítélik”. Meg hogy „Annyi angol politikai fogoly van, hogy Dunát lehetne, Temzét lehetne velük rekeszteni”. He? Ez mos remélem komoly, mert viccnek nagyon szar lenne, és persze hogy komoly, egy ekkora szellemi nagyság és tudományos tótumfaktum ilyen súlyos dolgokkal nyilván nem viccel.
Csak valami sajátos buborékban él, ahol kék a fű és zöld az ég, ő meg szed valami, amit én nagyon nem szeretnék. És igen, a buborék adott, ugyanis az idézett mondatok az ironikusan még mindig köztévének hívott állami párttévé stúdiójában hangzottak el. Ott meg ugye ez a norma, a pártszerűség alfája és... ööö, az a másik betűje.(Illés? Metró? Omega!) Mariska néne szerint egyébként a ruszkiknál szabad választások vanna, mi meg csak ne pofázzunk bele VV Cárevics dolgába, az meg hogy időnként ellenzékiek, vagy kegyveszett putyinisták esnek kiablakokon, nagyon magasról, az csak annyit jelent, hogy a nyílászáró-helyzeten azért még van mit javítani. Mert Mariska ilyen szellemesen vicces humorral is tud ám élni, csak rendszerint nem szeret.
De legalább nemsoká felavatják majd Csurka Pista bá' szobrát Lakitelken, és a naccsasszony fog beszédet performálni ottan, mintegy laudációképpen. (Az mi a franc lehet? Mindegy...) Mert nálunk ugye nincs antiszemitizmus, csak épp a Párt belső körös megmondóembere avatja fel a néhai protonáci seggfej szobrát. (És a történelem fintora, hogy Csurka, kifejezetten jó író volt, persze még az időskori megnáculása előtt.)
És most van/lesz csak igazán sportértéke annak, hogy kormányfőként ténykedő kövér téeszelnök meghívja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, akit ugye épp a hágai nemzetközi törvényszék köröztet háborús bűnök miatt. De a Felcsútok Géniusza deklaráltan szarik ama b1róságra, ez már önmagában kínos, ám hogy közben épp szobrot emelnek az elmúlt évtizedek leghangosabb antiszemitájának, az tényleg ad egy vajszínű árnylatot Netanjahu körbenyalásának. (oké, napi képzavar kipipálva!)
De meg fogja csinálni, mert „Amit a miniszterelnök úr ígér, az általában úgy is van”. Mondja Gulyás miniszterke, és a hangsúly most azon van, hogy általában. Ígér az bármit, aztán majd eldönti, hogy mit tart be belőle, elvégre így mulat egy magyar úr... izé, így viselkedik egy felelős államférfi. (Gyulyás valaki meg azért miniszterke, mert Miniszter Úr mégsem lehet, hiszen csak egy bábu, egy paraszt a sakktáblán. Nagyon művelt paraszt, teszem hozzá gyorsan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése