Szóval a hónap szava, szigorúan negatív értelemben (ami folyton előjött az amerikai elnökválasztás kapcsán is): INKUMBENS. Ami egy ember esetében csak annyit jelent, hogy hivatalban, pozícióban lévő, egy árunál vagy szolgáltatásnál meg, hogy piacon lévő. De mennyivel szakértőbben szól így, és egyre gyanúsabb, hogy egy csomó olcsó podkasztben (komoly portálok olcsósított podkesztjaiban is) a többek által tévesen szakértőnek nézett alakok azért beszélnek így, mert nagyjából néhány idegen szó ismeretében merül ki a szakértelmük. Példamondat: „Nem tudni még, jelöltként mennyire potens egy inkumbens politikus, attól is függ mennyire tarnszparens a policy-je.“
És persze, hogy én is szoktam ilyeneket írni, bár mostanában legalább már észreveszem. Az van, hogy nem lehet büntetlenül évtizedeket értelmiségieskedni, az ember addig tolja a szakzsargont (csak mert sokszor elvárják), míg a végén úgy marad.
De legalább nem gondolom, hogy szakértője lennék bárminek, egy egészen szűk tudományos területet leszámítva, ritkán szerepeltem bárhol is szakértőként, mondhatni a szakértés meg én az több külön dolog. Minimum kettő. (Pedig egy régebbi bejegyzésem alapján bizton állíthatom, szentkorona-szakértővé egy nap alatt átképezhetném magam, mondjuk ennyi idő alatt lehetnék profi mosogató is, mert gyanús, hogy az a hasznosabb.)
És az egész azért jött most fel, mert naná, hogy egy pótkasztot hallgattam, amiben két, közhelyeket öblögető „szakértő" küzdött a saját felületességével, és egyúttal érdes anyanyelvünkkel is. Utóbbit nagyjából úgy próbálták döntetlenre kihozni, hogy hülye angolságokat kevertek amúgy sablonos szövegükbe, ami talán egy fokkal még az indokolatlan szakkifejezésezésnél is irritálóbb volt. Ilyeneket mondtak, hogy Trampli Donáld mekkorát rédzselt mindenféle konteók kapcsán, meg miféle frík arcokat válogatott be a leendő kormányába. Hajszálon múlt, hogy a második fríkelés után nem kapcsoltam át egy másik honlapra, de aztán maradtam még pár percig, míg be nem nyögte valamelyik szerencsétlen, hogy krípi... (Csak a jegyzőkönyv kedvéért az alapszavak: rage, freak, creepy. A cringe és a beef bemondását már nem vártam meg.)
A szakszavaknak persze van értelme, leginkább a tudományos diskurzusban, főleg az egyértelműség miatt, bár gyanús, hogy ott is gyakran az az elsődleges szerepük, hogy a szakértelem illúzióját keltsék, illetve tartsák fenn.
Mert ez pont így kibaszott tudományos. Mely jelzős szerkezetből rám a tudományos már nem igazán igaz.
p.s. Korábbi hónapok, néha évek, legutáltabb kifejezései (szavai vagy szói):
oltakozás, pocaklakó (vö. babaprojekt), foganatosít, kimaxol, történeti korpusz, adom, pszichomókus,aszfaltcsík, potens, legit, valid, elkülönböződés, belehibáz, diszkusszív, kommentcunami, priorizálás, ásványvíz-sommelier (plusz barista) - egyik sem cool, akkor már inkább cringe. Gondolom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése