Hát, háttal nem kezdünk mondatot, az elején legalább szemből kell indítani a szembenézést. Az Amerikai Sokfelé Államokban megint nyert egy zavart elméjű vén faszi, csak most az agresszív pszichopata, aminek a mi agresszív pszichopatánk igen örül, bár gyanús, hogy a narancssárga fejű bácsi (hiába a narancs), nagyjából azért tojni fog a fejére. Lesz majd persze vigyorgós közös fotó a Fehér Házból, de nem, a dollárok nem fognak számolatlanul gurulni feléjük. Ami persze remek, elvégre ha demokrata dollárok jönnek az itthoni demokratáknak, az egy sátáni összeesküvés, így elvárható, hogy a despota hajlamú seggfej se pénzelje az itteni önkényuralom vezérét. És kancellárját.
Pedig a felcsúti szerint fényes győzelem ez, mintha maga győzött volna, pedig örülhetne annak is, hogy de ő is már sokszor. Csak itthon most pont szarul állnak a számok, a gazdaságiak meg a Párt népszerűsége is, ezért most épp Amerikában kell győzni egy nagyot. Hisz folyton háborúban áll valakivel (IMF, multik, bankok, Brüsszel, hazai hazaárulók, független sajtó, józan ész), és minden nap úgy kell lefeküdnie, hogy fasza csávó vagyok, igazi sztrítfájter, oké, volt kis lökdösődés csihi-puhi, de ma is csatát nyertem, bazmeg! Ha ez a mantra nincs meg minden este, attól idegállapotba kerül, és a szokásos aljas szövegeit különös kegyetlenséggel adja elő, tényleg nagyon-nagyon messze bármiféle racionalitástól, empátiától vagy felelősségtudattól. A jó modor meg eleve szóba se kerül, azt már rég kidobták egy tizenharmadik emeleti ablakból, Moszkvában.
Egyébként érdekes, hogy kire fogják kenni ezentúl, hogy szarban van a haza, eddig lehetett amerikázni, bájdenezni (no meg ide passzolt a gurulódollározás is, a Zorigón külön rovat van arra, hogy gurulók), de Trampli bácsi akkora félistenné lett felhazudva a kormányhitű sajtóban, hogy megint elő kell majd húzni a 94 éves Soros Györgyöt. És ha nem ér véget azonnal az orosz-ukrán háború (pedig be lett ígérve), akkor legfeljebb azért is ő lesz a hibás.
Hogy aztán a Trampli Donáld milyen elnök lesz már megint, azt pontosan lehet tudni, van már róla tapasztalat, de mivel legközelebb már nem is indulhat, így nincs vesztenivalója. Könnyen lehet, hogy négyzetre emeli a korábbi taplóságát, arccal a durvulás és az önkény reménye felé. Elvégre utána az vízözön, körülötte meg a hideg polgárháború, amit talán még neki sem sikerül felforrósítania, bár feltehetően megpróbálja majd.
newyorker.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése