Valahogy szembe jött a jutyúbus internet világhálóján, a Felcsútok Géniuszának múlt pénteki rádiós igehirdetése, naná hogy reggeli közben, úgyhogy kissé belém fagyott a zabpehely attól sok öntelt sületlenségtől, amiket - szokásához híven - elő bírt vezetni.
Ilyeneket szólt az ő szájával már megint, hogy neki (nekik, de mióta ő a Párt, elég egyes szám első személyben beszélnie) nem volt B-terve Trampli Donáld elnökléséhez képest, nem számoltak vele, hogy a demokraták nyernek, csak azzal, hogy a Trampli nyer. És ezzel minimum két bajom van:
- Az első, hogy már megint valami óvodás szómágiát űz, azaz ki se mondja Kamala Harris nevét, mert az ő narratívájában két oldal van, a „demokraták“ úgy en bolc, meg Donáld bácsi. A másik jelölt neve nyilván Demokraták. („Hello, my name is Demokraták. Demokraták Harris.“) Ami azért vicces, mert ezek szerint Trampli nem demokrata, ami tényszerűen igaz, de sajnos nem csak a pártnevek szintjén. Én meg kíváncsi lennék, a hogy a főminiszternek milyen egyéb babonái vannak még, azon kívül, hogy nem mond ki neveket? Hátha megjelenik az illető a Karmelitában... (Beetlejuice, Beetlejuice, Beetlejuice! - ha valakinek megvan ez Tim Burton híres filmje.)
Például visszafordul-e ha átmegy előtte egy fekete macska, pláne egy létra alatt, illetve hívat-e ördögűzőt, ha ebéd közben kiborul a só, és nincs kéznél négylevelű lóhere, vagy tündeköpet, mint ellenszer?
- A másik baj meg, túl a buta retorikai paranormalitáson, hogy ha egy állam első embere nemzetközi szinten egy lapra tesz fel mindent, az nem felelős vezetés, hanem nettó szerencsejáték. A házasságszédelgés mintájára ez a hatalomszédelgés, hogy egyszerre benyalni a kínaiaknak és a jenkiknek, pedig épp Trampli az, aki Kína ellen hirdet gazdasági hadviselést. És a fene tudja hogy áll Putyinhoz, de nem barátilag, miközben a felcsúti meg de. Hát, innen szép két szék között a padlóra esni!
Tényleg egyszerűbb lenne, ha a pártvezér és kancellár nem prédikálna heti rendszerességgel az állami pártrádióban, akkor még lehetne valami sajátos aurája, miszerint ő a haza hallgatag bölcse. A híveknek ez is bejönne, hogy a szektaveztér nem pofázik, csak csendben teszi a dolgát, mint egy álomférfi, izé... államférfi. (Az első azért a nagyon Manyika néniken kívül bárkinek röhejes lenne, és ez nem testszégyenítés részemről, mert tizenöt kiló felesleg rajtam is van, és nem vagyok szép, meg mert ő dülleszti ki büszkén a testzsírszázalékát a rosszul szabott öltönyéből, a világon bárhol.)
Szóval ha többet hallgatna, azzal is ellennének a hívei, és talán a bizonytalanoknak is bejönne, mert ha nem beszél, legalább nem beszél hülyéségeket. Azoknak meg akik nem bírják a fejét, de különösen a korrupciómeghajtású legitim önkényuralmát, szintén mindegy lenne, ettől még nem kedvelnék meg, de egy kicsivel kevesebb támadási felületet adna nekik, és egy kiélezett helyzetben már ez is fontos vasziszdasz.
Plusz esetleg lenne ideje kormányozni, amit már régóta nem csinál, különösen mióta világpolitikai tényezőnek hallucinálja magát. És régi történelmi tapasztalat, hogy a messiástudat középtávon sem vezet jóra, hacsak az ember nem az igazi Messiás véletlenül. Volt például az a Jézus nevű csodarabbi, réges-rég (egy messzi-messzi galaxisban), aki állítólag az volt, meg is szívta rendesen, persze ha volt megváltás, akkor ez nem gáz, hisz csak végigvitte a küldetését, nagyjából cheat-kódok nélkül. És bár egy kisebb megváltás a komplett emberiségnek jól jönne most is (az előzőt már nemigen érezzük), de azt - miként egykor - most sem a politikusok felől kell várni érkezni. A mi valóságidegen zsebnapóleonunktól meg pláne nem.
p.s. És mire mindezt leírtam, már rám is dőlt Külön Semjén Zsolt fantasztikusan lényeglátó megfigyelése (a 444-en), mely szerint:
„...nevetséges, amit az ellenzék mond, hogy el vagyunk szigetelve”, mert mindenki Orbán Viktorhoz viszonyítva határozza meg magát. Ausztria és Szlovákia, de még az Egyesült Államok is. „Sőt az ellenfeleink is Orbán Viktorhoz viszonyítva pozicionálják magukat.”
Ebben az a vicces, hogy ez a bohóc katolikusnak vallja magát, ehhez képest úgy bálványozza a főnökét, mintha az tényleg valami csodatévő fősámán lenne (de legalább nem messiásozza össze), vagy inkább egy törzsi totem, amit lelkesen kell körültáncolni, miután beütött a varázsgomba. És ezek nálunk komoly vezetőnek számítanak, egy jelentős, de elszánt kisebbség szemében. Te jó ég, ami nem szakad rájuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése