Ma van az évfordulója annak, hogy baráti szovjet csapatok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom keretében nálunk verték le a Kisebb Nem Annyira Szocialista Forradalmat, miután kivégezték az aradi tizenhárom Nagy Imrét a városban, aminek még mindig nem jut eszembe a neve. (Bár kicsit szocialista volt a kisebbik lázadás is, merthogy munkástanácsok meg ilyenek.) Ezek történelmi tények, meg hogy mindkét októberi forradalom novemberben volt, de legalább az egyik, nyilván mert a cirill betűs naptár máshogy számol működni.
Jobban belegondolva, a mi októberi forradalmunk március 15-én lehetett, amikor Petőfiék kilyukasztották a sztálinos zászlót a rigómezei csatában, ahol a törökök verték a Habsburgokat, a szovjetek oldalán, még szerencse, hogy a világháború csak később tört ki, így nem szállt be még pluszban a Hitler nevű német császár a dragonyosaival, bármik is voltak azok.
November negyedike ugyanakkor, és mindentől függetlenül nemzeti gyásznap, egyfelől hogy október után a következő hónapra is jusson egy ilyen, másfelől meg kurva hideg van és hétfő, szóval tényleg van okunk levertnek lenni. Nem mellesleg decemberen is lesz egy többnapos gyásznap, közismertebb nevén karácsony, hisz akkor született a Jézus nevű anarcho-szindikalista csodarabbi, akinek a forradalmát szintén leverték, bár őt speciel nem Aradon végezték ki, hanem a Ben Hur című dokumentumfilmben.
Azóta, mármint Rákóczi és Petőfi óta nincsenek forradalmak, csak ha fülkék, mint nemrég lassan tizenöt éve, mikor a Felcsútok Géniusza forradalmált egyet, meg azóta is. A szabadságharc nálunk folyamatos, történelmi távlatokban is, kivéve mikor éppen nem, olyankor viszont küldi a pénzt a Brüsszel nevű mélyállami háttérhatalom.
A leközelebbi forradalom amúgy a közeljövőben várható, csak még nem pontosan tudni, hogy hol lesz és mikor, és ugye hogy kik verik majd le. Addig is szabadságharc, siralom, hol nemzet süllyed el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése