Ma van a holnapi elnökválasztás az Amerikai Sokfelé Államokban, ahol sajnos esélyes Trampli Donáld győzelme, bár valószínűleg szoros lesz. (Most ezt a szorost aláhúzta a helyesírás-ellenőrző, és azt javasolta helyette, hogy szaros. Ja, Trampli győzelme esetén a fél világ abban lesz, nem csak az amerikai jenkik.)
Hülyeség ez az elektori rendszer, anno még volt valami kiegyensúlyozó funkciója, de legutóbb pont Donáld kacsa nyert úgy, hogy Mrs. Clintonra úgy másfél millióval többen szavaztak, csak hát az ottani elnökválasztás úgy közvetlen, hogy nem az. Közvetlenül lehet szavazni a jelöltekre államonként, aztán két kivétellel a győztes mindent visz, akkor is ha összesen kettővel többen szavaztak rá, mondjuk egy húsz-harmincmilliós államban.
Amúgy meg ha a pszichopata vénember veszít, akkor nyilván megint valami polgárháború-közeli állapotba fogja hisztizni magát és rajongóit, már csak ezért is kellene a demokrata jelöltnek nagyon nyernie, csak épp nem fog. Szaros lesz a végeredmény, mint az imént is említettem, és ha nem neki áll a zászló, a narancssárga fejű fogja összeszarozni.
Még szerencse, hogy nálunk a felcsútista szekta halál biztosra megy, Trampli elvtárs jó elvtárs, nyerni fog, efelől nincs kétség. A Felcsútok Géniusza például rühelli, ha bárki belepofázik a magyar belpolitikába (hogy jön ahhoz egy néppárti politikus, hogy elmondja, ő kit látna szívesebben a Dagadt helyén?), ám visszafelé ez már úgy működik, hogy teli szájjal kiabálja ki, kit látna szívesen a Fehér Házban, az Elizélt Palotában, vagy az osztrák kancellári székben. Igen, neki szabad, a szuverenitás nevű szómágia addig érdekes, amíg a miénkről (bocs, az övéről) van szó, mások szuverinitása meg le van... nem, nem írom le negyedszer, hogy szar, ennyire igénytelen még én sem bírok lenni. Na jó, ötödször már nem.
De persze nem csak a főnök szólal meg, a vénségére méltán elhülyült nagyferó alakú táncdalénekes is hitet tett a republikánusok mellet, nem mintha tudná, mit is képviselnek. Neki elég, hogy a Párt megmondta, Trampli tudja csak elhozni a békét, ő ad nekünk erőt, és minden lebíró akaratot. (Ja, azt nem, az már van, fölös mennyiségben is, ha már a valóságot mint üveggolyót megkapja az Akarat és Képzet.)
De még Szikora elvtárs, az Ergó Gidák egykori frontharcosa (igen, hadban álltak a minimális jó ízléssel is) megaszonta, hogy a Donáld regnálása idején bezzeg Amerika nem indított háborút. Ez mondjuk tény, de ha valakinek ennyi pozitívum akad a kormányzásában, akkor egyrészt nem biztos, hogy attól már komoly államférfi, másrészt meg Vlagyimir Vlagyimirovicsot azonnali hatállyal ki kellene baszni a Kreml-ből. Elvégre ő több háborút is indított, és mégis nyelvükkel illetik alfelét a jeles művészek, miként hatalomtechnikus tartótisztjeik is. (És Feró tata még büszke is rá, hogy egy seggnyaló, meg hogy annyira szuverén, hogy ő dönti el kiét nyalja. Kár, hogy utóbbit nem hiszem el.)
És még le sem írtam, hogy én kinek drukkolok, ez legyen az én személyesen privát, mondhatni bizalmas titkom. (Na jó, Lewis Hamiltonnak, mint mindig...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése