Érezted már úgy, hogy az agyadnak szívrohama van?

Between The Temples, avagy Templomok közt (nem barátok, templomok!), ez egy tavalyi film, amolyan keserédes dramedy. Van benne egy főszereplő, sőt kettő. Az egyik Ben egy zsinagóga kántora, aki elvesztette a feleségét, aki írt egy könyvet, amit nagyon hat a a rabbi lányára, akit Ben szülei Bennel akarnak összehozni, de. A kántor, aki magánéletileg válságos, már énekelni se tud, a hittanórákat is csak amolyan tessék-lássék módon tartja meg, erre beesik az aktuális leckére az egykori iskolai zenetanára, akivel nemrég együtt baszott be egy bárban, ahová depressziót ápolni ment, meg volt némi kavar, drogos teával, ilyenek, és akkor most ott van az öreglány, hogy ő is akar bat micvát, aminek nincs köze a denevérekhez. (Érdekes mellékszál, hogy a judaizmusban nincs menny vagy pokol, pontosabb egyes rabbik ezt mondják, más rabbik meg mást, néhány rabbi meg nem mond semmit, szóval adekvát a whisky szódával, mert a fene se tudja, hogy hősünk találkozik e majd Ruth-tal, a néhai nejével, a biztos az itt és most kémiai  mennyország.)

Carla a zenetanár zsidó, de annyira kommunista családba született, hogy fel se merült otthon a vallás, ezt így idős korban pótolná be. Elvégre véletlenül úszott meg az előző évben három sztrókot is! A hetven körüli nő, meg a negyvenes zsinagógai kisegítő közt aztán szövődik valami szerelmi szál, amin a rabbi lánya, Gabby kiakad, mert neki is kéne a pasi, de annyira, hogy külsőleg is hasonlítana a volt feleségre. Ami itt elég egyszerű, tekintettel arra, hogy ugyanaz a színésznő játssza a feleség emlékét meg a aktuál csajt.

Ez szerencsére nem egy romkom, annál sokkal érzékenyebb, intimebb, kamaradrámább, és nincs benne túl sok Bridget Jones. Van benne vívódás, hogy az érzelmek meg a racionalitás kijön-e egymással (nehezen, erről szól a címben idézett mondat), hogy elviselik-e Ben szülei, a rabbi meg a családja, meg a bárki, hogy ők ketten együtt, hogy ez még a gyász egyik szakasza, vagy már annak jele, hogy a pasi túl van rajta? Nincsenek előre csomagolt válaszok, vannak viszont ütős párbeszédek, jól adagolt feszültség, és nincs explicit happy end, mert az ide nem is kell. Van viszont mélabú helyett valami méla derű (az milyen is? tudja fene, ilyen), ez úgy vígjáték, hogy van súlya, amit el akar mondani... izé, mondanivalója, amit le akar súlyozni, és nincsenek benne fingós poénok.

Utóbbi egy vígjáték esetében mostanában már amúgy is kizáró ok, de ez nem az, egy egy afféle bittersweet blues, csak héber felhanggal, és finom humorral.

Még a zsidóság sem elengedhetetlen sztorihoz, de azért kell bele, hogy mindenki zsidó férjet-feleséget akar, meg hogy Ben visszaköpi a rejtetten sajtburgert, mert neki húst és tejet együtt tilos...

(A magyar címe meg az lett, hogy Kántorkomédia, ami nagyon kínos, ahogy az mifelénk gyakran lenni szok.)

Miszter Bomlasztó, end fantasztik...

Az úgy kezdődött kérem szépen, tisztelt bíróság, hogy Deutsch Márnemfür Tamás egy kretén kérem. Egy nyikhaj, egy himpellér, meg egy csomó másik szavak, amik kimentek a divatból rég. És felcseszte magát azon, hogy Bódis Kriszta írót, pszichológust, dokumentumfilmest a közgyűlés egy része szívesen látná a Fővárosi Szociális Közalapítvány kuratóriumában benne. Merthogy az ő már majdnem húsz éve közvetlenül a nyomorban élők között dolgozik, főleg Ózdon, erre alapította a Van Helyed Alapítványt is, szóval van valami köze a szociális ügyekhez. Gondolom ez lehet Herr Márnemfür nertárs baja, hogy kompetens. Ez az ő közegében nemcsak röhejes, de megvetendő sajátosság is, ő maga a hatvanhoz közeledve se ért semmihez, már ha a kocsmai szinten kommentelés nem számít szakértelemnek. Gondolom nem, DT ugyanis igazából egyetlen sablont használ: Tőmondat (ami lehet kérdés) + Ennyi. (Példa: „Mit sír a szád, nem dugtak meg, Gizi? Ennyi!“) Kifinomult, szellemes, tényalapú és gazdagon argumentált véleményközlés, a tíz ujját is megnyalná utána, hátha maradt rajtuk egy kis sütőpor.

Persze igazából az a baj Bódis Krisztával, hogy egyrészt a Tisza párt mellé állt, mint szakértő, másrészt meg a maga limitált lehetőségeivel is többet tesz a hazai felzárkóztatásért, mint a komplett felcsútista szekta en bloc. És Deutsch kollégát ez felbőszíti, hisz maga is a haza két lábon tántorgó üdve lenne, aki a gonosz Birodalom központjában bomlasztja a rendszert már vagy tizenöt éve, de annyira, hogy még angolul sem sikerült a társalgási szintig jutnia, viszont átlátja a ravasz uniós machinációkat. (Ennek keretében már többször is eltalálta, hogy ő az Európai Parlement tagja, valamint hogy nevezett szervezet aznap Brüsszelben ülésezik-e vagy Strasbourgban? Nem könnyű ám eligazodni! Vonatok, menetrendek, meg minden...)

Szóval ő a külföldi ellenséget zilálja épp bomlottra, erre az otthoni pestiek holmi ellenzékit akarnak egy közalapítványba kuratóriumi tagnak. Már mire föl? Ellenzéki, ez kizáró ok kell hogy legyen, hiszen hazaáruló. És különben is, egy kúratóriumba nem csak eleve jó seggű, fiatal csajokat kellene választani? Báj dö véj?

Persze Deutsch annyit számít, mint légypapír a bombatámadásnál, meg mint egynéhány véd- és dactársa, akikkel együtt már  arra sem emlékszik, hogy egykor még küzdöttek valamiért. Mára csak a Beszótama Köcsögnek-paradigma maradt, mintegy az elvek, a program, és cselekvés helyett. Ezek az arcok maguk alatt vágják a gödröt, maguknak ássák a fát, ennek előbb-utóbb arcvesztés lesz a vége. Legkésőbb, mikor pofára esnek, mert olyankor könnyű.

Nem a zsemle kicsi, az ára nagy

Közhelyszerű poén már, hogy az apa férfi, az infláció  nő, de tény, hogy van infláció, ami definíciószerűen nem más, mint simán a tartós áremelkedés. Szóval  nem az, mikor két hétig hiánycikk a tojásos  kókusz, ezért a garázsboltban drágább, aztán mikor megérkezik egyszerre háromheti rendelésük, gyorsan féláron adják, mert romlandó. Az infláció az olyan, hogy felmennek az árak, aztán ha mázlink van úgy maradnak. Ha nem, mennek feljebb. (Avagy lehet ezt pénzromlásnak hívni, de ez csak eufemizmus. A  pénz azért ér kevesebbet, mert kevesebb dolgot lehet venni, mint korábban, mert a régenminden jobbvolthoz képest magasabbak az árak. Aztán ha a bérek is emelkednek, az árak kicsit megint előreszaladnak, így egy béremelés is gerjeszti az inflációt.)

De lehet ezt az egészet a kereskedelemben némi iróniával kezelni. Mint a közeli kisboltban, az áremelkedést sokkját érdekes akciókkal enyhítik, azaz: Akciós a zsömle, négy áráért hármat! Jó hát nincs így kiírva, csak az, hogy Zsemle Akció, miközben 60 helyett már 80.  Nyilván úgy értik, hogy gyerünk emberek mst vegyetek zsemlét, mert mindjárt háromjegyű lesz az ára! Ez benne az akció.

Nem mintha az embernek lenne pénze négy zsömlére (kettőnél többet úgyse eszik egyszerre), de ha lenne, hármat kapna érte! Ami még így is egyel több, mint a reggelije, tehát az áremelkedéssel együtt is megspórol 1 zsemlényit. Ami ugye 80 forintocska, abból ott pont kijön két tasak, azaz 2x5 gramm sütőpor. Önmagában nem túl tápláló, de ha valami nagyon betépett, környékbeli dzsankinak el tudjuk adni kokainként, rögtön lesz pénzünk akár..., akár sóletkonzervre is! Csokira, kannás pezsgőre, igazi tejből sajtra, meg sorsjegyre, olyan kaparósra, a fáraósból. Na, ha az bejön, de dzsekpottal, meg minden, már árulhatunk olyan port is, aminek csak a fele sütőpor, a másik fele viszont már jó anyag, kokain és krétapor keveréke. (Az olyan, mint a pacsirtapörkölt  lóhússal felütve. A keverési arány: 1 ló, 1 pacsirta.)

És a péntekre való tekinettel, az egyik valaha volt legjbb ska-dal, ez így napsütés helyett is jó, mint általában a műfaj. Skinheadek, punkok, feketék, bevándorlók, halleluja:

Magasabban haladó matek

Nagyjából mindenhol Gene Hackmanék halála volt a nap híre, de a legnagyobbat a Zorigó  ment ebben is. Nyilván ez a minimum, ami elvárható egy szerkesztőségtől, ahol tíz munkatársból hat, az négy, de ebből nyolcnak ugyanaz a neve: Origo. Ekkora család ők, egyetlen kollektív elme, egy média-hangyaboly, amelynek tagjai ugyan külön-külön buták, na de együtt, ha összeállnak, úgy már nagyon-nagyon buták.

Nem tudnak például számolni. A Hackman-eset kapcsán azt írják:

„A 26 év korkülönbség miatt sokan meglepődtek, sőt, kétkedve figyelték kapcsolatukat. A 95 éves Gene Hackman és felesége, a 63 éves Betsy Arakawa hosszú ideje visszavonultan éltek.“

Ez biztos valami magasabb matematika, de hatvanhárom meg huszonhat az szerintem nyolcvankilenc, ellenben kilencvenötből hatvanhárom az harminckettő. Tudom, hogy ez is nehezen követhető, ehhez már nekem is érettségi kellene (mert a sajátom olyan régen volt, hogy szerintem már elévült), de hogy pontosan hány N-dimenziós térben modellezett, nem-euklideszi egyenesen (ami  görbe, de végtelenül az) ábrázolható irracionális számmal kell úgy bűvészkedni, hogy kijöjjön a zorigós egyenlet, azt senki sem tudhatja. Foghatja át a tudata.

mathematicalmysteries.org

Persze lehet, hogy Origo Anonimusz simán csak azt nézte, hogy a néhai feleség nem volt még hetven, tehát legalább 26 év volt a korkülönbség, apróságokkal meg nem foglalkozott. Elvégre van olyan is, hogy statisztikai hiba, nem? És mi az egyik legalapvetőbb statisztikai adat, amit az emberről  nyilvántartanak? Igen, a születési éve, tehát az életkora. Na már most, akkor az életkorban a legalapvetőbb hibázni is, ott van annak a legnagyobb valószínűsége, azaz Anonimusz szerzőember nagy valószínűséggel elkúrta. Ami nem meglepő, tekintve a nevezett portál általános szakmai, etikai színvonalát, tartalmának objektív eredetiségét, meg azt a görcsösen rosszindulatú kormánynyalást, amit immár rutinból is tudnak igen aljasra kihozni.

Ki mint veti ágyát, addig jár a kútra, míg ló legel a sírján! -  tartja a népi bölcsesség, amiből jól látszik, hogy tömegben a nép is ostoba. Azt majd azért megnézem később, mikor tűnik fel valakinek, hogy a névtelen munkatárs matematikai Nobel-díjat érdemelne felfedezéséért. Meg hogy matematikából nem is osztanak Nobel-t.

Tiltsuk be a ne is lássukat!

Lázár János tenisz- és ménesbirtokügyi vasútminiszter (és pártbéli alfővadász, a parvenü-szekció főszánalmasa) olyat szót, hogy most már aztán tényleg be kéne tiltani  a Pride-ot. Persze ő mindig utólag bátor (de legalább utólag se okos), ha már főnök buzizik, feljogosítva érzi magát a buzizásra, és nem fél használni.  Hogy ő mindig is buziellenes volt, mert otthon anégy falközözz mindenki buzulhat, de nyilvánosan ne látszon már rajta, elvégre társadalmunk egyik alapja a képmutatás meg a hazudozás, és csak utána jön az alkoholizmus és a lopás.

Részemről lázárjánost tiltanám be, mert engem nem zavar, ha nagyképűen baromságokat beszél, és közben cinikusan vigyorog, sőt az sem zavar, hogy nyálkás csíkot húz maga után, ahogy megy a folyosón, csak otthon csinálja a négy fal között. Azért ne a kastélyában, ami nem az övé, csak gyakran használja magának, azt túlzásnak érezném, persze ő azért parvenü (újgazdag bunkó), hogy szeressen kastélyozni. A mi számlánkra persze, hisz épp szerinte annyit érünk amennyink van, és ha nekünk, a népnek, van egy kastélyunk neki, akkor ő már igazából a mi jólétünket szolgálja vele. Ez olyan logikus, mint hogy a Dagadt mindenkibe belekötve, hadjáratokat hirdetve küzd a békéért. 

Amúgy meg a Pride betiltásáról. Szándék, igény az volna rá, ez nyilvánvaló, ellenben lehetőség nem sok, szerencsére. Hozhatnak ezek a faszfejek bármilyen törvényt, amivel az olyan alapvető polgári szabadságjogokat korlátoznák, mint a gyülekezés meg a nyilvános véleménynyilvánítás,  de nem nyerhetnek. És nem is azért, mert majd az Európai Bíróság elkaszálja, hisz az minimum évekig eltartana, hanem ha a melegek nem vonulhatnak, vonulnak majd a bélyeggyűjtők. Szivárványos zászlókkal, ami ősi szimbóluma a bélyegeknek, a nemi identitásukkal meg ugye még Lázár Janó szerint sincs dolga a hatalomnak, ha bélyeggyűjtőkként vonulnak, nem érdekes, hogy ki meleg, ki hideg, és ki laktózérzékeny a tömegben.

Egyébként Gulyás Gé, a másik nyálkás csíkot húzó miniszter is felvetette a minap, hogy legyen Pride, de valami zárt helyen, mondjuk egy b. A négy fal között, csak hogy értsük. Aha, de ez az alak se tudja, hogy a Pride az egy egész hónapos rendezvénysorozat, és nem csak Pest-Budán, a felvonulás meg ennek csak egy része. Akkor most  a kormányminiszter bácsi végigmegy az összesen, hogy melyiket hol? És Pécsen meg Szegeden is? Ne már. Gyulyás Gé lényege az, a tévesen kormányinfónak nevezett cirkuszokon, hogy ő vagy nem hallott még arról, amiről a független sajtó kérdezi, vagy nincs információja, vagy nem rá tartozik. Kompakt válaszai csak a kormányhitű sajtó alákérdezéseire vannak, azokat megírta előre a titkárnője.

p.s. És mindeközben Novák Ká a néhai köztársaság bukott elnöke már akkora családvéső, hogy nemzetközi szinten, már Londonban konferenciázik  a brit konzervatívok ostobábbik végével. Szóval tőle is várnám a buzizást, havi öt és fél milláért, ötven alatti nyugdíjasként, egy általunk fizetett titkársággal, az a minimum, hogy négyfalközöttezzen egyet ő is, kerülve persze a buzi szót, de a meleget is, elvégre a meleg az a családi tűzhely, amit ő véd. Kurvára véd.

Őrület újratöltve

A Madness egy olyan zenekar, amit még 1976-ban alapítottak. Ez annyira kurva régen volt, hogy már én is éltem akkor... illetve nagyjából. Az nem biztos hogy már szobatiszta voltam-e, nem értek a gyerekekhez, , beleértve a saját gyermeki énemet is.

A ska viszont az egyik kedvenc műfajom, mondhatni közel a legjobb, amit hangszerekkel művelni lehet. Viszont mikor tegnap délután szembejött a Jutyúbon az alábbi szám, meglepődtem, hogy jé ez a banda még megvan? Sőt, ezek az arcok  még élnek? Hát ezek szerint biztos, az AI még nem ennyire kifinomult.

És bár többször kifejtettem már, hogy le nem kéne ötven évig tolni egy rockzenekart, mert szánalmas lesz a vége, de ők a szabályt cáfoló kivétel. (Mert senki ne gondolja, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Egy frászt! Az nem rendes szabály, amit kivételekkel kell erősíteni.)

Rajtam meg tegnap estére kijött a szerdaitisz, órára pontosan érkeztek azok a tünetek, mint épp egy héttel  korábban. Akkor aszonta  a házias jellegű orvos (vagy aki felvette a telefont), hogy ez influenza. Oké, de akkor ez mi most, ennyire precízen ismétlődve. Részemről  illegális űrlény-tevékenységre gyanakszom, keresek is mindjárt egy tiszta alsógatyát, ha elrabolnának ne legyek  már olyan igénytelen, amilyen rendszerint...

Ha életben maradok, később írok valami okosat, viccesre senki se számítson, a humorérzékem alulról nyalja  a lövészárkot sarát, pont abban a hangulatban.

De én voltam a kábé százhuszadik néző, és tinehatodik lájloló, még pont haló poraim halása előtt benne lettem a zenetörténetben. Mint majdnem névtelen hős. Vagy csak benne voltam, de már elmúlt?

p.s. Egyszer régen olyan jót röhögtem, mikor valami kereszténydemokkratának látszani akaró humanoid hű de felháborodott, hogy micsoda destruktív zenekaron jönnek nyárin a Szigetre. Az Őrület, a Gyilkosok, és A Fojtogatók, pedig a Slayer meg a Cannibal Corpse akkor épp fel sem lépett. (Aha, azt egyszer már írtam, de ennyire futja csak.)

Bosszúvámpír-filmhorror

Most már biztos, hogy valami baj van az agyamban az ízlésközpontommal, ezt két dologból lehet észrevenni. Először is gyakran zúg a fülem, ilyenkor nyilván kihallatszik a fogaskereket egybemosódó csikorgása, másodszor tetszett az Új nap kel fel (eredetiben simán Sunrise) című tavalyi horror-thriller.  Pedig minden kritika lehúzta, szarul áll az IMDb-n, de nekem bejött. Biztos mert a délelőtt folyamán a tudományos ismeretterjesztő izéimet izélgettem vállalhatóra (és ez a kényszeres izézés lett belőle, ami még nem múlt el), szóval fejben fáradtan álltam bele a műegészbe, hátha lesz ez olyan rossz, hogy az már szórakoztat. Erre tetszett, ami botrány, de komolyan!

Pedig vacakul  indul, valami baljós hangú narrátor elbúgja, hogy holmi öt erdőben lakik a szent erdődémon ottan, évszázadok óta, az indiánok szerint. Szent démon, mivan? A démon persze azért szent, mert örök életet ad, amiről a művelt, csak  javarészt szeméten szocializálódott egyszeri néző  már tudja is, hogy egy vámpír lesz az, akárki  meglássa! Persze  csak ha éjszaka van, mikor nem látni. Mert nappal a vámpírok porrá sülnek a napon, szóval nincs mit nézni rajtuk, vagy nem, ez esetben viszont kétséges, hogy mennyiben különböznek a sarki postástól vagy a helyi kocsmát messziről elkerülő szomszéd városbéli plébánostól?

Mindegy, van itt vámpír, akinek van valami indián neve is, csak nem jegyeztem meg, plusz  van a helyi náci döbrögi, aki főleg zsarol, sanyargat, valamint gyilkol és gyilkoltat, és akinek - minden ilyen film kötelező elemeként - a zsebében van a komplett kisváros (külvilágtól többel által elzártnak mondott), övé a föld, a bánya, a bolt a seriff, a bármi. Úgy, hogy közben azért körülöttük a 21. század van, de náluk csak külsőségeiben.

És akkor eltűnik egy ázsiai (ezeket eleve utálja Reynolds, a földesúr), nyilván vérbe folytották, mert nem akarta eladni a földjét Döbröginek, a családjánál viszont nem sokkal később felbukkan egy titokzatos, és eléggé leharcolt vándor, aki vért iszik, de főleg állatokét, szóval afféle humánus vámpír, és védelmezőleg lép fel. (És igazságot gyilkol szolgáltatni. Meghalnak: főgecináci, főgecináci vudu alapon szadista mamája, elvége a hallgatag pasi csak úgy tíz éve vámpír, mióta jelentős sérelmeket szenvedett el Főgeciéktől. Ja, meghal ő is, elvégre a bosszú bevégezve a legjobb, minek tovább kísérteni a környéken.)

Mondjuk jobban belegondolva eléggé felesleges ez az egész vérszívósdi, a sztoriban pont az a jó, hogy az igazi szörny itt nem a természetfeletti magányos farkas, hanem az agresszív, rasszista, pszichopata helyi kiskirály (az ideális tramplista amerikai), egy az egyben a legocsmányabb fajta rabszolgatartó ültetvényesek egyenes ági leszármazottja. Valahol hegyek közt persze. (Ez is milyen jó név lenne: Egyenes  Ági. Dédanyám Egyenes Ági, a leszármazottja vagyok.)

A kritikusok jól lehúzták a cuccot, hogy csapnivaló a dramaturgia, a ritmus, hiteltelenek a karakterek (pedig a színészek  még nem lennének rosszak), üresek a párbeszédek, de tudja fene, nekem az egész azért összeállt, olyan erős atmoszférája van, hogy a fal adja a másikat. Ja, lehetett volna jobb, én a másfél perc után, a szent erdődémonnál hajszál  híján feladtam, de aztán beszippantott, és maradtam, és még csak meg se bántam. Az a légkör, ami ebben a filmben fojtogat, az megfizethetetlen, a kegyetlen őszi táj, a rémes zene, meg  a provinciális-erőszakos alakok, akik mind  töltött fegyverrel kapirgálnak a kis szemétdombjukon, egytől-egyig hibátlanok. (Heti képzavar kipipálva.)

A mű láthatóan nem idegenkedne a giccsbe hajlástól, de inkább (kis jóindulattal) marad költői, a vér és bél csak mint stilárisan indokolt kiegészítők kerülnek képbe, és a misztikumot se tolják túl.

Mindegy, majd egyszer elmegyek orvoshoz, hogy van-e valami tabletta ízlésficamra, vagy elég  csak borogatni, de félő, hogy addig még megtetszik egy-két ilyen B-film.

Az egykor gidákat terelő

A szikoraróbert-alakú kiöregedett zenebohóc beleközölte a világba, hogy régen minden jobb volt! Főleg mert régen főleg ő volt, vele volt tele a sajtó, most meg nem, neki és kortársainak nagyjából három opciója van a  címlapra: kórházba kerülnek, és szurkol értük a komplett salgórátóti nyugdíjasotthon, ufót látnak a Blikkben, vagy az  Alvin és a Mókusok feldolgozza filmzenének valamelyik, már a nyolcvanas években is kínos „slágerüket“. (Nem a punkzenekar, a héliumos rágcsálók!)

Úgyhogy Sziporka elvtárs-pajtás idejét látta közölni, hogy ezek a mai fiatal zenészek olyanok, mint a hamburger, "megéhezel, beugrasz, megeszed, és a következő sarkon már el is felejted, hogy milyen finom volt“. Így megy ez.  De ha a fiatal, az ábécé kései betűivel  jelölt generációk kedvencei a hambik, akkor micsoda Csikidám Róbert? Vén marha, nyilván, ami önmagában még nem is lenne annyira kínos, ha korábban nem lett volna középkorú, még korábban meg fiatal marha. Róbertünk sosem  volt  egy szellemi magaslat, már a néhai (nekem kifejezetten rossz emlékű) Hungáriából se jött ki egyetlen eredeti dallam vagy szövegfordulat sem, az R-Go nevű izé meg a kiskamasz énemnek is kínos volt.

Arról van szó, hogy a rémes nyolcvanas években azért a sziporka-féle arcok lettek „sztárok“ mert őket futtatta a rendszer kultúrpolitikája, hogy jó ez a fiataloknak, ártalmatlan rágógumi pop ez, ami nekünk is jó, nem kell itt lázadozni kérem! A jampik a limbót himbálják, meg  csikidám, és elvannak a gyerekek , ha játszanak. Ugyanez volt Demjénrózsi meg az Elgété,csak zeneileg jóval igényesebben, meg a már futtatott Edda,  csak utóbbi proli aszcendenssel rokkerkedve. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha Giga Róbert Gida ma lenne fiatal, nem falunapokon meg a Muzsika Tévén nyomná, mert de. (Tényleg, az Ergóban mindig volt két biodíszlet csaj, őket hívták „gidáknak“, nekem meg csak most esett le ez a bunkó Micimackó-áthallás.)

A fazon nem képes méltósággal megöregedni, egykori (jobbára érdemtelen) hírneve romjairól  kiabál, hogy  csírák, egyszerűen senkik vagytok!  Szerintem - és ez ugye az új divattrend a rezsimközeli szórakoztatóipari nyugdíjasoknál - megkívánt egy Kossuth-díjat, így hetven felett, de lehet hogy beérné valami Nemzet Örökös Művésze Csillagokkal és Beígért Mellszoborral kitüntetéssel is. (Van neki  már egy A Magyar Érdemrend lovagkeresztje, de annak csekély  a sportértéke, olyanja  már minden lakájnak van, aki elég hangosan dicsőitette a Főnököt és az ő rezsimjét.)

Nemművész Úr elhülyülésének egyik ékes példája volt, mennyire örült Trampli Donáldnak, gondolom összenő ami összetartozik alapon: "A Jóisten most úgy döntött, hogy elég ebből a beteges gondolkodásból, ami Amerikából jött, mert ez már nem Amerikát jellemezte. Mindenki azt akarja, hogy menjünk vissza egy olyan valóságos világba, ahol család, szeretet és béke van“. Éljen a magyar-szovjet-amerikai örök és megbonthatatlan barátság, valamint a nárcisztikus hülyék internacionális konföderációja!

papaigabor.wordpress.com

A vombat-modell

Tegnap fél napi írás meg szöveg-javítgatás után igazán nem voltam elégedett a végeredménnyel, ettől  egyre zizibb lettem, de idegállapotban meg nem tudok sajtószerűen elvágólag fogalmazni (a bazmegelős kirohanásokért meg nem fizetnek). Úgyhogy - mint általában ilyenkor - már csak olvasok valami pihentetőt,  a tudományos ismeretterjesztő  rovatok erre éppen jók. Csak eszembe ne jusson, hogy pont valami tudományos ismeretterjesztőt  nem tudok a  magam számára is elfogadhatóvá pofozni. (Gondolom valaki fogalmazásgátlót kevert az ebéd utáni kávémba. vagy maga a kávé készült olyan helyen, ahol mogyorót, szóját, és fogalmazásgátlót is pörköltek, úgyhogy az én adagomba lett a nyomokban nagyon.)

Ilyeneket tudtam meg, hogy Hitler ellenezte a dohányzást, fú de meglepő, eddig is tudtam, hogy vegetáriánus volt, és nem is piált, plusz az első világháborúban valami harci gáztól tüdősérült egy lendületeset, szóval nem éreztem az újdonság letaglózó erejét.

Annál inkább viszont, mikor olvastam, hogy a vombatok szögleteset szarnak. Csak mert lassú az emésztésők, így minden kaját csontszárazra emésztenek, belőlük már csak valami brikett jün ki. Nem szándékosan, de mivel így sikerül, evolúciós előnyt jelent nekik, hogy nem gurul el a kaka, amit így kitűnően használhatnak a  területük körbejelölésére. Ha szarnak egy határpntot, az ott is  marad, látható és szagolható az átutazó vombat kollégáknak, csak hoogy tiszta legyen, ki is a főnök.

Olcsó, egyszerű, praktikus, plusz ugye a vombatoknak nincs zoknikjuk, fogkeféjük, üres üvegeik vagy gyűrött csokipapírjaik, amit mi emberek használuk territoriális célokra. Mondjuk a kutyákhoz hasonlóan azért néha szoktunk változatos helyeken pisilni is, csak olyankor nem azt jelezzük, hogy ez itt a mi területünk, hanem azt, hogy pont itt voltunk már elég részegek és/vagy volt elég feszítő  a késztetés, hogy őszintén felháborudjuk azon, miért is  nincs elég nyilvános vécé ebben a kurva városban? És akkor büntető jelleggel, éjjel kettőkor a töküres utcán demonstrálva, durván és  folyékonyan gázoltunk bele az első szembe jövő lakóteleői bokor aurájába. 

A vombatok persze szarnak az efféle kulturál-szimbolikus dilemmákra és gesztusokra, náluk ösztönből megy a mikorholmiért, így aztán nem is merik azt a szólást, melynek maguk adják az élő cáfolatát. Mert az üvékből lehetne várat építeni.  Hódvárat például, ha már hasonlítanak némileg egymásra.

p.s. Amúgy értem én a „Miért szögletes a vombatszar?“ kérdés relevanciáját, csak nehéz elképzelni amint ez megfogalmazódik valami zoológiai tanszéken mint kutatási téma. Márhogy szarból  várat építeni.  („Hé  főnök, most akkor hogy írjam be, hogy mégis mire kérünk támogatást?  Emlősök gasztro-architekturális viselkedési topográfiájának feltárására? Vagy legyen valami a belekről is?“)

rainforest.com.au

Elhagyott otthon, és a haladó statisztika

Jók az olyan hírek, hogy Csuporka Emília „elhagyta az  országot“. Aztán kiderül, hogy elment Prágába sörözni egy hosszú hétvégére, a haverokkal. Értem a dolgot, magam is nemrég hagytam el az otthonomat, midőn levittem a szemetet. Ami nem kis expedíció, például fel kell öltözni hozzá, megkeresni a sapkám és a szemetet, mert igazából egyik nélkül sem indulok el. Sapka nélkül lefagy a szemetem, és zavaromban esetleg a füleim dobom ki, szóval nem éri meg. Szemüveges vagyok, fülek nélkül meg kényelmetlen hordani a szemüveget, pláne ha fel is teszem. Ha meg nem, akkor kell hozzá zseb, ahhoz meg a kabát, szóval a szemetet levinni igazi küldetés, bár korántsem lehetetlen, szervezés kérdése az egész. Viszont milyen jó újra hazaérni, az otthon melegébe!

Az országelhagyós sztori után rögtön jött egy „cikk“ a kedvenc műfajomból. Ez lenne ugye a „Hat jele annak, hogy csak ötig tudsz számolni", illetve ennek alzsánere a „Miből látszik, hogy rendkívül kibaszott intelligens vagy?“ Ezeknél rendre kiderül, hogy nem vagyok intelligens, amit vitatnék, de nem vagyok elég intelligens hozzá, bár meglehetősen Vízöntő. (Miközben magasságom átlagos, testsúlyom nagyjából, szemnem színe pedig jelentős.)

Szóval: "Így tükrözi az intelligenciáját a kocsija színe – mutatjuk, kik a legokosabbak“. Ebbe elsőre már bele se akartam kattintani, elvégre nincs kocsim, de még autóm se (a személygépjárművekről nem is beszélve), csak egy biciklim, de arra sincs jogsim, meg egy ideje egyensúlyérzékem. Tehát nyilván ostoba vagyok mint egy kupac elvermelt marharépa, annyi eszem sincs, hogy autóm legyen.

De azért beleolvastam, és naná  hogy a szokásos bullshit, amit nem vehet komolyan senki, aki evolúciósan csak egy kicsivel a zombik felett áll. Aszongyák, egy friss kutatás szerint egy autó színe összefügghet a tulajdonosának az intelligenciájával. Valami cég, gondolom brit tudósokkal feltöltve, 2000 sofőr IQ tesztjét elemezte, és kijött, hogy a fehér  kocsik tulajdonosai teljesítettek a legjobban a teszten, a zöldeké meg a legrosszabbul. Ennek a „statisztikának“ kábé annyi értelme van, hogy mivel félhülye vagyok (és ugye az), akkor ötven százalékos valószínűséggel fogok okos válaszokat adni mindenféle kérdésekre. Pedig a a valóság ezzel szemben az, hogy ha félhülye vagyok, de őszintén és  elszántan, akkor mondjuk 90-95%-os valószínűséggel fogok félhülye választ adni szinte bármire. Hisz a félhülye nem azt jelenti, hogy az illető felváltva nagyon okos, és teljesen tökkelütött.

Értelme akkor lenne bármi effélének baromságnak, ha az autó színe és az IQ között lenne kimutatható, netán bizonyított oksági  kapcsolat, ami nyilván nincs, mi a frásztól lenne? (Tehát nem statisztikai együttjárás, azaz korreláció, hanem ok-okozati összefüggés.) Ha veszek egy zöld autót, az nem okoz elbutulást, a fehértől  nem leszek okosabb, de ha egyáltalán veszek autót, akkor se az intelligenciám határozza meg, milyen színűt. Milyen van a használtautó piacon, melyik nem kényes, melyik megy jobban a kedven pulóveremhez, vagy egyszerűen melyik tetszik. Egyáltalán, miért kell minden szart visszavezetni az intelligenciára? Ízlésem már nem is lehet? Vagy sima anyagi  megfontolásom, miszerint a piros Ford jobban tetszene, de van egy kékben ugyanolyan, állapotra is, de jóval olcsóbban.

És nem, nem árul el semmit arról, mennyire vagyunk fejben tehetősek, hogy szeretjük-e  a rántott Mars-szeletet sok kecsappal, hogy csíkos-e a fogkrémünk,  vagy hogy láttunk-e már karórépát... karónvarjút? 

Az, hogy hiszünk-e a „brit tudósoknak“, na az már valamit.

newscientist.com

Ködd

Végre kedd van, izé... végre köd van, a kedd az mindegy, de a ködöt az bírom, arra rezonálna a lelkem, ha lenne nekem olyan, de a múltkori Ginsberg-vers óta, amit először úgy harmincöt éve,  én nem hiszek a lélekben. Lélektelen vagyok, ami viszont jól passzol a jellemtelenségemhez, és ha az ember főleg fosztóképzőkből áll, naná, hogy tetszik neki a köd.

De komolyra fordítva, a köd az olyan kellemesen őszies, mert oké, jöjjön a tavasz, de előtte legyen kicsit ősz, csak hogy elfeledtesse velem a telet, amin nem szeretek, télen rossz dolgok történnek. Például télen születtem, és egyszer már szakítottam is télen, valamint többször fáztam is, szóval  nem értem azokat, akik síparadicsomokba mennek berúgni, hogy aztán veszélyes legyen rájuk a lejtősre hóágyúzott terep. A környék.

A valamelyik böngésző megint azt dobja elém, mikor megnyitom, hogy időjárás-horooszkóp-forma1, pedig ezekből pont most egyik sem érdekel. Az időjárás látszik az ablakból, forma1 majd csak lesz, a horoszkópon meg már elégszer felháborodtam ahhoz, hogy rezignált legyek, ami egyfajta szellemi immunitás, csak lustaság aszcendenssel. (A fenébe ezzel  a hülye terminológiával!) Mindenesetre az ismeretlen, nem -nómus asztrológus közli, hogy ez nap nem rólam szól. Miért, melyik igen?

Na, erre jó a köd, de főleg a hangulata miatt.

Köd persze van a közéletben is, amit ennek ellenére sem úszok meg (kellett  nekem kiskamaszként már politikai hetilapokat olvasni - mondjuk ez utólag is megmagyaráz ezt-azt), és főleg van köd Bájer Zsót,  a közkedvelt Ötös Számú Párttagkönyv fejében is. Ő volt a harcos lelkű trágár bunkó, aki igazi kommenista tempóval listázni akarata a hétvégi tüntetésen megjelenő bírókat, hogy ha valami felcsútista bíróság elé kerülne (nem is értem, ezt hogy gondolta, hogy ők, meg hogy bíróság???), rögtön lehessen toppantani egy nagyot, hogy na ezt már nem, ez kérem egy elfogult, ellenzéki Soros-ügynök, aki ellen bejelentem az elfogultságomat. Vagy valami ilyesmi. 

Szóval, Bájer elvtárs el is kezdete listázni mind  a két bírót, akik felszólaltak a tüntetésen, gondolom igen kifinomult, titkosszolgálati módszerekkel. (El is ment vele egy fél nap,, hogy konyak, még egy konyak, jé egy bíró, még egy konyak, hopp egy másik  bíró, no ezzel meg is lennénk, férfimunka, volt megérdemlek egy konyakot  érte! Legalább is így képzelem, bár kissé azért Viszkis feje van.) Erre jelentkezett egy harmadik bíró, hogy ő is ott volt, csak nem a színpadon, de azért nem szeretne lemaradni a listáról, hisz akitől Bájer vértolulást kap, és rájön a feketelistázás, az valamit biztos jól csinál, de főleg tisztességesen.

papaigabor.wordpress.com

És csak  ekkor jött szembe a slusszpoén: A tüntetést szervező bírói egyesület közölte, mivel is foglalkozik mind a két bíró, a második különösen érdekes. Ugyanis „... dr. Boros Katalin a Győri Törvényszék büntetés-végrehajtási ügyek intézésére kijelölt bírája, aki elsősorban a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön fogvatartottjainak ügyeiben jár el.”

És akkor Bájer elvtárs azt tanácsolja a felcsútista kemény  magnak, hogy ha dr. Boros elé kerül az ügyük... hát, akkor már eső után köpönyeg, mert addigra már Sopronkőhidán ülnek az alanyok, ahová meg tipikusan nem gumicukor-lopásért szoktak kerülni a bentlakók.

Na most akkor, Bájer Zsé fejében vagy tényleg akkor a a  köd (például a sok konyak miatt), vagy szándékosan ment házhoz a lófaszért, de én az elsőre tippelek.

(Na igen, rám is jellemző, hogy mi minden jut eszembe, ha kinézek a az ablakon, és homályos a szemben lévő ház. de ez van, a homály általános, és ettől már otthonos is.)

Sötét napok

A tegnapi háborús Éffor dúlás után, ma már békésebb vizek eveznek, ma csak a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja van, szóval lennének még békésebb vizek is, főleg a Csendes-óceánon, gondolom. Vagy a Mariana-árok mélyén, de persze az is a Csendes-óceánon van. Izé... alatta.

A kommunizmus pedig, mint utópista eszme, éppen olyan, mint a lekváros pofáraesés, hogy eleve nem hangzik jól, de hátha beválik, aztán sírás lesz a vége. Amihez kellet nyilván az is, hogy de facto kommunizmus ne legyen sehol, leszámítva néhány, tipikusan vallás közösséget. Nekem így hirtelen holmi, ha jól emlékszem 16. századi jezsuita közösségek, meg egyes izraeli kibucok ugranak be, esetleg még az amish-ok, mint akik meglehetősen kommunisztikus módon élnek. De makrotársadalmi léptékben még némi mikrokommunizmus sem sikerült, és hiába hivatkoznak ma a széljobbon kommunistaként a Kádár-rendszerre, annak még a „létező szocializmus“ se jött össze. Létező, és ideológiailag fejnehéz államkapitalizmus, az volt, de annak se működött. 

Amit meg a kommunista utópia nevében műveltek az konkrét népírtás volt, állami terrorizmus, ennél a nácik csak azzal a vajszínű árnyalattal voltak szarabb alakok, hogy nekik még utópiájuk se volt, ők eleve egy földi pokol kéjes képzetére verték ki esténként. A kommunizmus legalább egy dologban olyan mint a kereszténység: ocsmány dolgokat lehet művelni a nevében, és műveltek is rendesen. És akkor nem is kell már a véralgebra, hogy a keresztes háborúk vagy a vörösterror, A Szent Inkvizíció vagy a Gulág volt-e a rémesebb, egy ponton már nincs értelme méricskélni. Az emberiség egy lényegi része mindig is aljas, erőszakos bagázs volt, és lesz, miközben van is lenni.

De valójában unok már folyton mindenféle ocsmány diktatúrákkal foglalkozni, főleg ha elég jelenidejűek és hadosztályaik is vannak, úgyhogy utánanéztem, van-e valami vidámabbnak is fordulója, így évileg. Nos az angol wikipédia is jóformán csak olyanokat sorol, hogy lezuhant, merényletet követett el, népírtás, véres csata, Hitler, Néró, kutyafasza, szóval még mindig az a brossúra, mint mikor én voltam általános iskolás: a történelem az csaták, gyilkosságok, diktátorok, járványok és újabb csaták története, ahol az olyan csekélységek, mint mondjuk a reneszánsz, csak a lábjegyzetbe férnek bele. Egyáltalán, minek tanulunk történelmet, ha vak is láthatja módon úgysem tanulunk belőle?

Népírtás avagy genocídium témájában viszont tele van a Jutyúb büntető jellegű zajzenékkel, hát igen, jódlizni azért nehéz lenne ilyesmikről. Ez meg itt legalább  klasszikus brit punk, nem durva grindcore, pedig eredetileg egy bohókásan vidám dalt akartam Szanditól, de ez lett:

Nem tudom, hogy tudom-e, mert nem érdekel (ennyi, már nem kell elolvasni)

A világ nem olyan érdekes, mint amilyennek a média mutatni próbálja. A világ jellemzően sokkal érdekesebb annál. A média szar, alapvető ostobaságokkal dagályoskodja tele magát, lényegében ettől bűzlik fejétől a „burlvár"-nak nevezett szemétdomb.

Ha az információ alapegysége egy egyszerű eldöntendő  kérdésre adott igen-nem válasz, akkor pont ott alig van információ, legalább is számomra, amenyiben nincsenek kérdéseim a felhozott témákban. Nem érdekel hogy egy holmi tévés celebet, akinek a neve sem ismerős, azért hagyta-e el a csaja, mert egy agresszív drgos állat, vagy csak mert nagyon büdöset szarik, ha tejjel issza a reggeli kávét, és folyton azzal issza a rohadék. Mivel nem érdekel  a válasz, és mincs is szükségem arra, hogy érdekeljen, nem is bír információértékkel számomra. Kulturális fehérzaj, nem több. (Egy ilyennél az is információbb, ha zúg a fülem, legalább tudom, hogy valahol valami gond van.)

"Tudja, hogy melyik magyar filmklasszikust melyik fővárosi téren forgatták?“ - ez lenne valami nagyon-nagyon informatív cikk, ámde: Nem tudom, hogy tudnám-e, hogy melyik magyar filmklasszikust melyik fővárosi téren forgatták, mert azt viszont tudom, hogy egyáltalán nem érdekel, melyik magyar filmklasszikust melyik fővárosi téren forgatták. Egy magyar, angol, szingaléz vagy kazah filmnél sem fontos, melyik téren forgatták, ez alól legfeljebb az az eset kivétel, mikor egy külföldi filmnél kiszúrom, hogy melyik általam is ismert környéken forgatták. Abban van öt perc sikerélmény, de  nem több.

És vicces,  de a „magyar filmklasszikusok“ közt rögtön ott van Bereményitől az Eldorádó, az oké, remek film, Eperjes Károly is de nagyot megy benne. Aztán utána jön a 6:3, avagy játszd újra Tutti című filmszerű kínos izé, amiben Eperjes Karcsibácsi ripecskodik egy akkorát, hogy nézni is fáj. Na most, vagy az egyik klasszikus, vagy a másik, de a kettő egyszerre nem megy, legalább is ugyanabban az univerzumban nem. Az már csak hab a tortán, mikor érdekességként közlik, hogy a Moszkva tér című műalkotást, a Moszkva téren forgatták, na itt hagytam abba az egészet...

Persze én vagyok a hülye, egész délelőtt egy nagyobb lélegzetű cikket írtam, de annyira, hogy megírtam, aztán meg filmet akartam nézni, de beleszaladtam sok hasonló „filmes“ cikkbe. Mintha azok, akik ezeket fogyasztják, és közben valam ismeretlen távfőiskola üzleti szakára készülnek, látták volna a Napfény ízét, vagy az emlegetett Eldorádót? (Biztos van aki, de tuti ők  a markáns kisebbség.) Esetleg a Van Valami furcsa és megmagyarázhatatlant, de csak mert olyan viccesen régies, tiszta kétezer-tízes évek. 

p.s. Volt még egy alkalom, mikor muszáj volt hogy érdekeljen, hol forgattak valamit. lassan tíz éve, hogy Petrával végig kellett menni egy halom londoni helyszínen, ahol a Kingsman egyes jeleneteit forgatták, a kocsmában, amit Colin Firth szétvert, még ebédeltünk is. Ja, és asszem úgy két évvel később, egy másik arrajárás alkalmából, e kellett vonatozni Farnborough-ba, hogy onnan pompásan elbuszozzunk Deepcut-ba, ami egy falu, de a fentebb említett bájgúnárt ott lőtték arcon végre. A filmben. 

Na, ezeket én magamtól kihagytam volna, hülye sznob vagyok, akit a filmből főleg a film érdekel. A sztárkultusz, celebkedés meg rajongás tőlem elmehet a fenébe, az nekem nem része az élménynek.

cartoonbrew.com

Három éve már (rövid ideológiai képbe hozás)

Pont három éve rohanta le Ukrajna Oroszországot, az Euroamerikai Unióval közösen, plusz a zsidók. Mert a náci Zelenszkij is az ezért náci. Az oroszok hősies felszabadító háborút vívnak vele azóta is, mert nem tudják nézni, ahogy az ukrán diktátor kiirtja saját népét. És nekik nem hagy belőle semmit, akiket pedig szeretnének felszabadítani. Putyin és csapatai csak védekeznek, végig Kelet-Ukrajnában, nem ők tehetnek róla, hogy a legjobb védekezés a támadás, és már pont három éve várják, mikor lesz már vége ennek a szörnyű háborúnak. Annyira békepártiak, hogy ki se ejtik a háború szót, aki mégis megteszi, azt munkatáborba küldik pár évre, hogy a fasiszta áskálódás és ellenségnek ügynökölés helyett, dolgozzon kicsit a békeharc nagy és nehéz művén. Nyolc-tíz év kényszermunka nem nagy áldozat a világbékéért! Zelenszkij háborús bűnös, ami nem meglepő egy pedofil sátánistától, ha most lenne a nürnbergi per, már csempésznék be neki a ciánkapszulát izraeli terroristák, hogy megússza  a nyilvános akasztást.

Ezért van, hogy az "ukrán" elnök (aki ugyebár egy áruló orosz zsidó, és ukránok amúgy sincsenek) folyamatosan őrjöng, már tisztára pszichopata, ha rajta múlik már lebombázta volna Londont meg Párizst, amikért nyilván nem lenne kár, de nehogy már egy színésznek is szar pojáca köhögje le őket a térképről. 

A liberálfasiszta világelit persze igyekszik a jó és a rossz háborújának beállítani az oroszok védekező hadműveleteit, persze úgy, hogy ők a rosszak, miközben az egész rég nem az elvekről, csak az ukránok hatalmi tébolyáról szól. Elvei itt csak a magasrendű kultúrát és civilizációt képviselő pánoroszoknak vannak, már már szinte a pravoszlavizmus az egyetlen valóban krisztusi és és aktuálisan is érvényes világnézet, melyre a felemelkedő új világrend épülhet. Nem véletlen, hogy Trump Elnök Úr is egy az egyben átveszi Putyin Elnök Úr érveit, nézőpontját és a csakis a nép érdekeit néző, önfeláldozó hatalmi gyakorlatát. Lassan Amerikai is elismeri az orosz kulturális felsőbbrendűséget, és a Biden-féle nyújorktelavív-tengely uralma után, újra Moszkva barátságát keresi. (Mínusz Kanada, de meg fogják szívni, ha nem veszik észre, milyen közel vannak a kelet-szibériai nehézbombázó-bázisokhoz.)

És most, hogy végre látótávolságban a béke, Zelenszkij igyekszik megzavarni az orosz-amerikai béketárgyalásokat, destruktív módon próbálja azt eljátszani, hogy neki is járna beleszólás az ügybe, pedig nem véletlenül nem osztottak lapot Kijevnek, án blokk. A kijevi kormány terrorista kormány, terroristákkal meg Amerika nem tárgyal, így meg semmi értelme bevonni őket, mert akkor csak az oroszoknak meg az ukránoknak kéne egymással? Ez viccnek is rossz! És veszélyes!

"Ezzel vége Zelenszkij pályafutásának, Trump bevitte az utolsó ütést“ - írja az internet, és milyen igaza van! Vele ellentétben Trump a Béke Elnöke, aki az  előző négyéves ciklusa alatt évtizedekig nem indított háborút, de annyira nem, hogy sehol! Szóval most rajta, megy Putyinon múlik minden, mindenki más rohadt libsinek meg végre kuss van, hála érte a Szent Szellem gondviselő  magasságosságának.

Ez pont így van, az első szótól a sokáig, a napokban olvastam a Komszomolszkaja Pravdában, hogy Moszkvában ezeket már mind bemondta a tévé. Többször is!

Elszigetelt kihalás

Eddig megúszták, de lassan eltűnnek az utolsó rejtőzködő kőkorszaki törzsek is. Hogy most akkor nyolcvan létezik még vagy száz, az egyfelől nem tudható, másfelől meg tök mindegy, mert úgyis kihalnak majd. Az ilyen törzsek ugyanis nem nagyon állnak szóba a körülöttük burjánzó civilizációval, sokszor közös nyelvük sincs hozzá. Valójában azt se nagyon értem, hogy nem haltak ki eddig a beltenyészettől, azért elég kicsi lehet náluk a genetikai változatosság.

Ha meg érintkeznek, kihalnak a náthától mondjuk, mert nem csak hogy genetikailag nem túl izmosak, de az immunrendszerük sem találkozott még olyan fertőzésekkel, amiken mi már az óvoda végére túlesünk, ráadásul védőoltásokkal megtámasztva. És mióta az amerikai, indiai, meg óceániai hatóságok lehasadtak a gyarmatosító/konkvisztádor szerepfelfogásról, békén is hagyják őket, már csak az ő védelmükben is. (Pizzaro-nak vagy Cortés-nek még nem voltak efféle skrupulusai, ki is haltak komplett népek Dél- meg Közép-Amerikában.) 

Miközben maguk a törzstagok (a törzsgárda!) is őriz rémes emlékeket a fura emberekről villámló bottal (ezek praktikusan az őserdőt kezdték el kitermelni körülöttük, vagy a talpuk alól az olajat), szóval ma már egyik fél se forszírozza a sehányadik típusú találkozást se. Erre jutottak brit tudósok. Pontosabban londoniak, tudja fene milynek, lakik ott mindenféle törzs.

Szóval lehet az ember őszintén és kőkeményen kőkorszaki, gyakorolhatja a pompás elszigeteltséget (splendid isolation - ez a briteknek se vált be, akkor még nem biztos nem voltak elég tudósok), a globalizáció fölzabálja a lokalitásokat, akkor is ha az csak egy kis sziget, fűszoknyás nádkunyhókkal. Főleg ha majd kitalálják a megfelelő fizikusok, hogy lehet kagylóhéjból és kókuszzsírból hidegfúziós reaktort építeni. Akkor a törzsi területek többet érnek majd, mint egy manhattani luxuslakásban működő platinabánya.

Ámde ha kihalnak a kőkorszaki szakik, az is csak időleges lesz, ha még elég ideig kamikaze-üzemmódban működik a nyugati civilizáció (aminek a fele legalább keleti, de itt nem az  égtáj, hanem a kulturális-gazdasági mikéntség számít), szóval hamar visszalőhetjük magunkat is a kőkorba. Mondjuk annak késői szakaszába, de egy darabig biztos fontosabb lesz a romokból kitermelt vasbeton, mint a romok közt talált okostelefon, amivel se feltörni nem lehet semmit, se torkon szúrni valakit. És az egyszerű fémeszközök leszenk a fő cserealap bármire, mert olyat csinálni egy  darabig majd senki sem tud, a korai bronzkorra is várni kell majd kicsit. (Alternatív világmajdnem-vége lehetőségek: klímaváltozás, bazi nagy meteor, ufók, vírusok - a szokásos menü.)

És akkor nem egyvalaki megy szembe az autópályán, hanem tényleg mindenki, az lesz a normális, hogy kőkorszaki törzsek lesznek unokáink, akik nem borulnak le sírjainkra,  mert vagy megették már a hullákat, vagy nem találják, vagy nem gondolják majd, hogy nekik ezekkel dolguk lenne. Viszont a negyedik (egyesek szerint ötödik) világháborút tényleg botokkal és kövekkel vívják majd, az újra fontos lokalitásokért.

A haladó térképészet és a cenzúra esztétikája

Vicces, hogy a Google Maps-nek vannak saját vandáljai is, akik önkényesen átnevezgetik az egyes pontokat a műholdképeken, illetve adnak meg, címkéznek fel senkit sem érdeklő helyeket, főleg poénból. Néha meg politikai protestálásból, mint ahogy ez a cikk is kiszúrta: A Dagadt családjának hatvanpusztai uradalmát is rendszeres átnevezik, mostanában divatosak a Bindzsisztán-utalások (vagy az onnan jövők?), de volt már Döbrögi Éléskamrája is a közpénz jellegét elveszett forintocskákból összekuporgatott latifundium. Ami egyébként annyira magánterület, hogy felcsútiak - kis üzlettársaik segítségével - még a környező földeket is felvásárolták, hogy lehetőleg csak önmagukkal legyenek határosak. Gondolom míg nem vesznek valahol a Csendes-óceánon egy rendes szigetet, ahol még ennyit se kell majd trükközni, úgy is nyugi lesz. (Az óceán Csendes, újra Csendes, elzúgtak forradalmai...)

Szóval az átnevezések gyakran csak szimpla közéleti-politikai aktivizmusok, amik nem túl tartósak, mert ha a Nagy Algoritmus, meg az Iparkodó Kisember Munkatársak vállt vállnak vetnek, hamar kiszúrják az ilyesmit, és jön a Nagy Visszaállítás, ami egy fokkal azért jobb, mint a Nagy Bumm.

Ugye arról van szó, hogy a Gugli szerint ő lenni egy, illetve több közösségi platform is részben, ez érvényes a térképes szolgáltatásukra is, pedig csak annyi az egész, hogy az önkéntes lokálpatrióták, rohamturisták és a saját kocsmájukat, turkálójukat vagy műköröm-tenyészetüket propagáló vállalkozók nélkül, sokkal kevésbé lenne informatív az egész. Mindenki bökjön csak rá, hogy ez itt egy kopjafai Trianon-mellszobor, fontos  látnivalója a környék összes falujának egyszerre, vagy az ott a Fröccsöntő Sörborbár, esetleg a Hawai Tropical Udvari Lengőteke Bázis és Kiméra-kimérés.

Ellenben a gonosz tech-multi nem tűri az olyan tartalmakat, amelyek általános, politikai vagy társadalmi véleménynyilvánítást, illetve személyes kirohanásokat tartalmaznak. (Pedig a Street View-n időnként látni, ahogy emberek kirohannak innen-onnan, ráadásul személyesen, persze ők az online internetes megjelenésben már csak kamera által homályosan teszik ezt.) A társadalmi vélemények meg nyilván nem azért vannak, hogy még nyilvánosak is legyenek. Gazdasági és politikai hatalmi nézőpontból pont elég baj, hogy ilyenek egyáltalán vannak, a társadalomnak nem a véleményét igénylik az elitek, hanem a pénzét és a szavazatát, mindegy is milyen sorrendben, hisz az egyik okozza a másikat. Így aztán a Gugli Elvtárs Rt. is csak addig közösségi alapú, amíg ez ingyenmunkát jelent, és ebben még a cenzurális költségek is beleférnek. Jól járnak na, különben nem csinálnák, hisz kapitalisták a drágáim.

Így az önkényes átnevezések csak időleges poénnak jók, pedig lehetne ebből is külön szolgáltatást csinálni. Ha az embernek van Gugli-fiókja, és használja is, mint én, arról már úgyis tud mindent a Szent Algoritmus, olyan profilja van, mint szemből a Mona Lisának se, szóval lehetnének alternatív térképek. És akkor mondjuk ha én belépek oda, elém tol egy balos liberál-anarchoid változatot, groteszk felhangokkal és irodalmi utalásokkal. Anglia például (Orwell nyomán) lehetne Egyes Leszállópálya, az összes magyar fodbalstadion Sancho Pancho Aréna (úgyse érdekel egyik neve se), az egyik régi pesti törzshelyemet meg hívhatnák úgy (főleg csak nekem), hogy Smároltam Noémival.

Ezek viccesebbek is lennének annál, mint mikor valaki bejelöl egy utcasarkot, ami innentől nem a Kossuth meg a Zrínyi sarka, hanem az Itt Azt Hittem Beszarok És Tényleg. Ez azért léc alatti, mert pont annyira nem érdekel, mint az,  kiről nevezték el a mezőkövesdi stadion. (A poén kedvéért megnéztem: senkiről. Úgy hívják, hogy Mezőkövesdi Városi Stadion. Na, ez az, ezen tényleg nincs mit érdekelnem.)

És szólt a Dagadt: Buzik haza! (relatíve visszafogott)

A felcsúti döbrögi, sok más rosszindulatú ostobaság mellett azt is mondotta, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Mert ő maga úgy be fogja tiltani, hogy a szólás- meg gyülekezési szabadság menten összeszarja magát. De inkább no comment, ezt nem tudnám kulturáltan levezetni magamnak, mert bár nincs bajom a trágársággal, de ami ettől kijönne belőlem, azt soknak érezném. Ezért nem írtam róla tegnap, hátha lenyugszom mára, nos nem. (Egyébként dehogy néztem/hallgattam meg, elolvastam, úgy kevésbé agyirtó hatású.)

(Amúgy csak zárójelben, mellékvágányon:

- Nem tudja betiltani, majd bejelentenek egy demonstrációt a polgári jogok védelméért, belefér oda is az LMBTQ-tematika, abba kössenek bele.

-  Amíg nem tudja áttolni a komplett országot Neoszovjetunióba, mi meg vagyunk az EU, addig nem fog menni hogy kitiltson, betiltson, ellehetetlenítsen. Ez nem Belarusz. Újságírók mondták, hogy semeddig nem tart Ausztriában regisztrálni egy céget, ottani doménnel, azt' annyi. Mint Bájer Zsótnak a szlovák rendszám, Nagy-Magyarország matricával persze.

- Az meg legócskább szavazatvásárlós agyrém, hogy a kétgyermekes anyák innentől életük végéig nem fizetnek majd személyi jövedelemadót. Akkor se, ha gyerekek már felnőttel, mutter meg jól keres. A közteherviselés egy agyrém amit egy Széchenyi nevű Stefi gróf kezdett forszírozni, nagyon-nagyon rég, de lehet, hogy akkor őt most már nem kell szeretni? És egyáltalán, egy romos költségvetésben honnan lesz erre keret: Utánuk a vízözön? Mondjuk XV: Lajosnak még épp bejött, de a fiába ugye már belerohant a forradalom.)

És akkor, már a történelmi jelentőségűnek felhazudott populista vérthányás közben, jönnek az örömkönnyek a Mandiner kommentszekciójában:

"Egy óra alatt kivégezte a komcsi csürhét, élen ezzel az idegbeteg pojácával.“

"Valahogy az a sejtésem, hogy az aberráltakra, lipsi propagandistákra, nemzetellenes ügynökökre borús idők várnak.“

„A BALOS PATKÁNYOK LESZOPHATJÁK MAGYAR PÉTERT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!“

Ja, az utolsó már tényleg részegen kiabál, azért van abban valami nagyon kulturális, mikor ezt írásban is képes átadni. Relatíve kevés a buzizás, ez valahogy még a szellemileg teljesen leárnyékoltak számára sem fő napirendi pont,  saját kis világvége-forgatókönyvükben.

Ezért is vettem elő (no meg ez volt a HVG-s tudósítás címében), mert fontos, hogy az elmeroggyant fasisztoidok láthatók legyenek. Én annyira liberális vagyok, hogy szerintem ne a négy fal között csinálják csak, véleményszabadság van, plusz vagyok annyira szociálpszichológus, hogy érdekel, mi minden gomolygásokat gerjesztenek egymás fejében ezek a fazonok. Elvégre a buzizás (brüsszelezés, migránsozás, sorosozás, háttérhatalmazás) kollektív pszichózis, az ezekben utazók nagy része sose találkozott meleggel úgy, hogy tudott is róla (a nélkül már esélyesebben). És persze nem volt Brüsszelben migráns, Soros-ösztöndíjjal,a háttérben sincs fikarcnyi hatalma se, neki ezek jobbára absztrakciók, meg médiaélmények. A szomszédját mondjuk évek óta gyűlöli, csak azt nehezebb becsatornázni a politikai kommunikációba, mert nem lehet minden „kurvaanyádgéza“ mellé kormányzati propagandistát állítani. Így az agyar ormányfő generálisan uszít, néhány ócska ám mocskos szolegennel törve a hívek elkötelezettségének maximalizálására, és egyúttal magát globális tényezőként felmutatva. Tú in van elvtársak, tú in van!

Amúgy szót se érdemelne ez a véres pojáca, csak az ott rajta a mások vére...

A csalók bosszúja meg a vega

2023-as a Puccs című film, amiben viszont 1918 van, a háború (az Első Világ) épp eléri Amerikát, nem a front, hanem a spanyolnátha képében, a munkásnegyedekben hullanak az emberek, és egyre többen követelik a lezárást, szóval a szigorú járványügyi fontoskodást. Közéjük tartozik a film egyik főszereplője, aki sznob zsurnaliszta, és persze egy képmutató barom, így már ez elején sejthető, hogy némi leckéztetés következik majd, sérelmére.

Mr. Jay Horton igen haladó szellemű újságíró, a társadalmi egyenlőtlenségek lelkes harcosa. Illetve az ellene való harc embere, a fene se érti ezeket a tagadó alakokat. A lényeg, hogy harcias cikkeket ír javarészt a szegények, munkások, feketék nevében, mondjuk nyílt levelet az elnöknek, közben militáns vegetáriánus, szóval első blikkre egy ötven évvel  későbbi fazon, aki valahogy mégis '18-ban kötött ki, a téridő valamiféle torzulása miatt. Aztán kiderül, hogy egy gazdag, karótnyelt arany- de már nem annyira ifjú, ezüstkanállal a seggében született, örökségből gazdagodott, ahogy azt kell, és ennek megfelelően él. Bazi nagy házban lakik, fekete szolgái vannak, akiket szigorú szabályokkal idomít, szóval lehetne akár egy rabszolgatartó ültetvényes is, csak ahhoz nem dobta elléggé hátra az időanomália.

És miközben igazi szájhősként fogadkozik, hogy ő a járvány ellenére nem hagyja el New Yorkot,  mert tudósítani akar a válságos helyzetről, valójában a kis magánszigetén szigetelei el magát, egy szerényen csak kastély méretű udvarházban, és onnan írja harcias riportjait.

És akkor jön egy új szakács Mr. Monk. Aki az elejétől viszont profi szélhámosnak néz ki, és kezdi szép lassan átírni a házirendet. Magasról tesz az általa sznob hóbortnak tartott vegetarianizmusra, és arra is, hogy a személyzet nem ihat, de a Gazda persze igen, elvégre a padlizsánhoz jól csúszik a whisky.  Úgyhogy Monk a nemflúgos nemnyomozó szakács, rá is megy a főnök single malt-jára, miközben a háta mögött mindennek elmondja. Ebből palotaforradalom lesz, akárki meglássa! - gondolja  a korántsem gyanútlan néző, és hát persze, hogy naná.

Az egész egy kicsit olyan, mintha a Csengetett, Mylord? -nak lenne valódi tétje, itt nem csak a gazdag ember piáját nyakalja egy idő után a komplett személyzet, de tekintettel a járvány jelentette konkrét életveszélyre, tényleg a maguk kezébe vennék az irányítást. Elsőként fel is kötöznek az alagsorból.

Avagy adott az ideológiai feszültség: egyfelől van a papíron (de szó szerint a papíron) nagyon felvilágosult, nagyon balos firkász, aki közben egy újgazdag despota, egy hipokrita seggfej, másfelől meg a szakács (a tolvaj, a feleség és szeretője nélkül - ha valakinek megvan még Greenaway filmje), aki egy simlis, alakoskodó szélhámos (jó, hát milyen is lenne, ha nem alakoskodó), viszont ő áll a jó oldalon, a vérszagra gyűlő éji néző, meg látni akarja nagyon, de nagyon pofára esni a Horton-pasast. Hisz ő már akkor is hazudik és manipulál, ha kérdez, néz vagy reggelizik. Valahogy mindig tenyérbe mászik.

Apropó reggeli: a lázadás a Bountyn ott kezdődik igazán, hogy fogyni kezd a kaja a kastélyban, úgyhogy a szakács meg beszari uraság elmennek szarvast lőni, az utóbbi ugyan a fa mögül rettegést értelmezi vadászatnak, de a vega étrend azért megy a kukába. És ekkor már az úr lázad a szolgái ellen, mikor tüntetőleg csak üres rizst vacsorázik, miközben a többiek ugye sültet. A film felénél gyakorlatilag megvan a szerepcsere, onnantól csak azt kell figyelni, hogy ha már sírás lesz a vége (mert az lesz, mi lenne?), ki fog sírni ki miatt a miért?

A gazdagokkal ugyanis ez esetben nem csak az a baj, hogy fennhordják az orrukat, de a szolgáik nélkül életképtelenek, így azok zsarolási potenciállal bírnak, hisz a karantén miatt még hajók se jönnek a szigetre. A feleség meg a gyerekek pedig lassan, de határozottan átállnak a csirkefogó térfelére, aki pont olyan mint egy ember, és nem mint a férj/fater, aki csak egy összehazudott identitás, saját világa biodíszlete. Pedig kibaszott független gondolkodónak gondolja magát, de hát vannak ezzel így páran. Mondjuk nem is meglepő, hogy Jay Horton már épp politikai pályára készül.

Amiből nem lesz semmi, lebukik a kamu cikkeivel, alkoholba fojtja bánatát, ilyenek... Üldözési mánia, összeesküvés-elméletek, megcsalás, egy várható  csavar a végén, a kihagyhatatlan bosszúmotívum, kissé felületes,  de ettől könnyen érthető társadalomtörténeti keretezéssel.

Az egész film igazából egy legyengített thrillerbe oltott fekete komédia, aminek nagy előnye, hogy az osztályharc, a proletariátus elégtétel-vétele még sosem volt ennyire szórakoztató. Pedig az egyetemen olvastam Marxot is eleget, de ő szakszerű volt, terjengős, és pont akkor költőien elszáll, mikor nem kellett volna. Szerintem rosszkor itta a borát, mint ahogy a filmbéli Jay a whiskyjét.

És hogy ki szívja meg a végén? A társadalom, úgy általában, de ezt most is láthatjuk magunk körül, nem kell New Yorkig se menni érte az interneten. A forradalom rendszerint érdeklődés hiány

Coming In (én már a spájzban...)

Azt hiszem én meg vagyok győzve. Meg le. Valamint át, keresztül és hosszú. Eddig a sötétben botorkáló elveszett lélek voltam, agymosott zombi, a háttérhatalom bábja, mint az közismert, de most már tudom jól, hogy ez a három éve tartó háború ez azért van, mert az ukránoknak el se kellett volna kezdeni. Megtámadták Oroszországot, de csak miután egy náci diktátort választottak elnöknek, a ruszkik meg védik magukat hősiesen, valamint rakétás zárótűzzel.

De az ukránok! Rögtön az elején megbombázták magukat, és kiirtottak néhány kisebb várost, csak hogy rákenhessék ezt az elvtársias légkörű, baráti Szovjetunióra. Pontosabban annak utódpártjára. És végig az amerikaiak álltak a háttérben, akik szintén nácik voltak mostanáig (kárhozottak ősapáik!), De mióta Trampli Donáld visszapuccsolta a minden hatalmat, és rendeletileg kormányoz prímán, Amerika újra demokrácia lesz, rendes fasiszta vezérrel, és üzleti alapon lebizniszeli a világbékét. (Mínusz Kanada, meg a komplett Közép- és Dél-Amerika, azok vagy nácik, vagy terroristák vagy drogkereskedők, de leginkább mindezek egyben.)

Ukrajnával például nem is történhetne jobb, mint hogy megszabadítják azoktól az elmaradott keleti megyéitől, meg a sok mérgező ritka földfémtől, és cserébe Kijevből csinálnak egy Új Copacabana-t, csak fel kell tolni Odessza mellé, a tengerpartra. Meg téliesíteni is kell. A mostani helyi lakosokat pedig kitűnő pincér és takarító állások várják a gázai Riviérán, miközben Herszon, Mikolajiv és Zaporizzsja térségében majd az onnan emigráltatott palesztinok kapálják a krumplit, orosz vállalkozóknak, számottevő napszámban.

Formálódik az aktuális Világrendszerváltás, már csak a Harmadik Világháborúnak kellene véget vetni, mert a Háború még nem rendszer, bár kétségtelenül Váltás. A Békéhez képest, aminek már én is a pártján vagyok állni. Amúgy béke van már, egy hónapja, hisz meg lett mondva, hogy lesz, csak még nem tudták mindenkinek kinyomtatni az erről szóló imélt, amit Donáld saját kezűleg írt alá alkoholos filccel. Úgy, hogy bele se ivott, akkora jellem ő!

És igaza van, a Zelenszkijt nem kell bevonni semmilyen alkuba, az egy jellemtelen alak, büdös a szája, és keveri szezont a kismutatóval. Fogalmatlan alak, rossz a haja, és népszerűtlen mint egy adóemeléssel kombinált vakbélgyulladás. A családja is utálja már, csak a kutyája alszik vele  egy szobában.  

Ez van srácok, végig a Kreml-nek volt igaza, különösen annak a kedves, korpás bajszú szóvivőnek, akitől ugyan nem vennék kiflit se, de világpolitikailag globálisan képben van, és többször hallottam már több egymás utáni összetett mondatot tőle. A száján. Vlagyimir Vlagyimirovics meg nem tehet róla, hogy annyira imádja a nép, hogy nem engedik nyugdíjba, pedig ő már az unokákkal játszana orosz rulettet. (Ez biztos valami nagyon pravoszláv játék.) Vologya már csak vodkázna az egyik kastélya bunkerének tornácán, klasszikusokat olvasgatna, és időnként tüzet nyitna a személyzetre, hogy ők is érezzék a törődést.

Én az oroszoknak szurkolok drukkolni, fényes győzelmet várok, és remélem nem állnak meg mondjuk Tallinig, mert a múltkor vettem egy észt halkonzervet, de a teknősöm nem igazán szerette. Gondolom valami náci halfeldolgozóban készült, ez azért megérne egy különleges katonai műveletet. Ja, mert háború az nincs, most már ebben is biztos vagyok. Meg hogy be kéne fejezni.

Kőbuta láthatár

Bírom az olyan filmeket, amik úgy kezdődnek, hogy megjönnek az űrlények. Ennél jobban már csak azt bírnám, ha végre egy sci-fi szándékú elkövetés úgy kezdődne, hogy Herr és Frau Élien valahogy kiszúrják a Földet a galaktikus GPS-en, és arra gondolnak, jó kis hétvégi kirándulás lenne egy tömeges kihalást okozó invázió. Jó, hát a logisztika részletei nyilván nem kötnének le, de egyszer végre lássuk már azokat az idegeneket otthon, pizsamában kávét főzni, hogy ehhez képest értékelhessük, amint leigázzák bolygónkat, pontosabban Észak-Amerikát. Mert valahogy mindig oda érkeznek, sosem Szentpétervárra vagy Timbuktuba. Legfeljebb oda is, maradékelven. (Az egyetlen értékelhető kivétel Neill Blomkamp filmje, a Distcit 9, ott egy johannesburgi nyomornegyedben kötnek ki, persze ők hajótöröttek, és az emberek zárják gettóba őket. Remek film.)

Ezért aztán minden valódi várakozás nélkül vágtam bele a Skyline című izébe, amit igazából egy „Minden idők 15 legrosszabb sci-fije“ listán találtam. Gondoltam jó ez most nekem, nem vagyok teljesen jól magam se, szóval formámhoz a tartalom. (Bár egyre gyanúsabb, hogy nem is influenzám van, csak volt egy durva gyomorrontásom, mondjuk az lázat általában nem okoz, de én különleges vagyok! Mindegy, ennyit a tizenötös listáról.)

Egy rossz filmtől pedig azt várja az ember, hogy: 1.) Ne vegye igénybe az agyát, mert az most azzal van elfoglalva, hogy hol fáj, és merjen-e bonbont enni, valamint hogy 2.) legyen annyira rossz, hogy az már jó, építsen szarból várat, vagy irodalmibban, káromkodásból katedrálist ugyebár.

De a Skyline úgy rossz, hogy sablonos, unalmas, de nem botrányosan rossz, pedig ez volt az elvárás vele kapcsolatban. Itt sem tudunk meg semmi érdemit az űrlények emésztéséről, társas kapcsolataikról, diktatúrájuk minőségéről, vagy arról, hogy szeretik-e csípőset tésztával? Sőt azt se, hogy globálisan invázióznak-e, vagy csak túl sok szuperhősös képregényszart láttak, és azt hiszik, elég Los Angelest hollywoodostul leigázni, és akkor már az USA többi része se érdekes. (Oké, tíz perccel a vége előtt még látjuk égni Londont, meg egy-két másik várost felhőkarcolókkal, de az is lehet, hogy ez csak film a filmben, bár minek lenne az?)

Csak megjönnek a rémek a zűrből, amit viszont nem lehet nem észrevenni, fel is ébred rá Los Angeles nem teljesen betépett kisebbik fele, hogy fú emberek, itt jött valakik, és hozott valamitet. És mit hoznak a« űrlények? Kisebb földrengést naná, mert az már annyira hiányzott nekik az űrben, ahol tisztára nincs is föld. Állítólag ezért űr, de ez most nem ott játszódik, úgyhogy a forgatókönyv nem tér ki arra, hogy ha az Űr az a Semmi, akkor hogy lehet valahol, körülöttünk például?

Szóval megremeg a föld ahogy ránk néznek, erre ébred a város, ami sohasem alszik, de most igen, plusz a Csaj hányik is egyet, de úgy tűnik, ő simán csak másnapos és persze részben terhes. Ja, mert a főszereplők a Pasi és a Csaj (meg Szomszéd és Haver), van valami nevük is, csak ennek nincs semmi jelentősége. A zűrlények fénnyel fenyegetnek, amivel embereket lehet rabolni, meg zombivá csinálni, nem is félnek használni gyakran. (Ez micsoda eredeti ötlet: Ha nincs pénzed rendes élien-effektekre, vakítsd el a nézőket, de  csak annyira, hogy ne akarjanak menni a Fénybe.)

Nem lövöm le a poént, mert olyan itt nincs, de az idegenek csáposak, csak nem annyira polip- mint inkább pókszerűen (mivan?), ez a 3. számú Élien-alapeset, valamint agyakat rabolnak, lézersebészetileg, vagy hogy, a légierő tehetetlen velük szemben (atomot nekik!), a tengerészetet vagy a hadtápot pedig be sem vetik, elvégre verébre nem lőnek gulyáságyúval (vagy ami ott annak a megfelelője). A nagy fináléban a terhes csaj lesz a fenegyerek a hullahegyen, miközben Pasi agyát átszerelik egy idegenbe, de ő önazonos marad, és megvédi a nőjét a többi  idegentől, akik ezek szerint még az eredeti agyukkal próbálnak átevickélni az életen. Hogy utána - már ha túlélik - lesz-e szex, fajok közti fajtalanság, az nem világos, de szerintem a „maradjunk inkább barátok“ opció a valószínűbb. És ennyi.

Másfél óra az egész ebből is bő húsz perc a felvezetés, a színészek ismeretlen, NB II-es játékosok, a tartalékcsapatból (ennek megfelelően semmilyenek), a forgatókönyv kliséket dobál egymásra, az akciójelenetek bénák, viszont fontos információ, hogy a valamirevaló társasházak fölfelé helikopterleszállóban végződnek. (A horror-elemek jók, csak kevesek.) És a tanulság meg annyi, hogy ha valaki terhes, vagy a férje az, kerülje az űrzombi-apokalipszist, azaz maradjon a seggén mondjuk Timbuktuban, az minden film szerint biztonságos.

p.s. Kicsit persze igazságtalan vagyok, de legalább igazam van. Mert mondjuk a Függetlenség napja is  egy rém buta film, és  az se szórakoztató, de nyolcszor annyi pénzből készült, tizennégy évvel  korábban, mint ez, úgyhogy a Skyline, mint másodvonalbeli popcorn-mozi, kifejezetten gazdaságos. Ez azért már valami, nem?g Csak a csápokat ne unnám már!

És senki ne nézze meg, nem ér annyit. Se.

p.p.s. Basszus, ennek két folytatása is van, nekem meg végem, vagyok annyira igénytelen perverz szerencsétlen, hogy megnézem. Erősnek kellene lennem, de gyenge vagyok, csak annyit ígérek magamnak, hogy majd belepörgetek, gyakran.

Küzdelem és (n)agyhalál

Mély  gyászban van a haza, de még én is, elvégre kikapott a Fradi a meccsen, amit játszott valahol. És kiesett a valahonnan, de nagyon ki, most nem tudom honnan, nem találom a szavakat, tegnapelőtt óta. Erről nem. Már Wittgenstein is megmondta, vagy valami másik filozófus, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, én idáig bírtam.

Balsors akit régen tép, ez van, nemzethalál-siralom, meg se néztem a meccset, pont mint ahogy soha egyet se, mert tartottam tőle, hogy sírás lesz a vége, és tényleg megalapozottan féltem jogosan. Gondoltam ha nyerünk a Fradiváros, beszerzem majd dévédén, persze majd jól nem nézem meg, mert a fodbal eleve untatna ha nézném, de itt ráadásul tudnám a végét, hogy ki a gyilkos meg ilyenek.

Aszongya valami kommentelő, hogy nem elég pontosak a szögletek, ez a csapat gyengéje, én nem tudom, mi az a szöglet (az egy zászló?), minden esetre szerintem is fontos, hogy a szögletek pontosak legyenek, kilencven fok minden irányban, ez csak akkor kihívás, ha részeg a kőműves, vagy nem ivott még eleget.

És persze nyilván mindig az a játékos a hibás, aki ott se van, mert mondjuk sérült, kokain-másnapos vagy szervízben van a Lamborghinije, a csaja autójába meg eleve nem ül be, nem azért vette neki, hogy még vezetnie is kelljen! Plusz már előre megvan neki a FIFA 2026, X-play Station-ön, úgyhogy épp taktikai rákészülést végez fejben és a fotelben, meg amúgy is, ha ott  van és csak egy góllal kapnak ki, az változtat bármin? (Ha valaki tudja mi lett az eredmény, meg hogy hol, az írja meg, én csak odáig olvastam a hírekben a hírt, hogy „csúfos vereség“ és onnantól nem bírtam a könnyeimmel, főleg mert nem is voltak. De csak három és fél órát aludtam tőle az éjjel, ami pihenni kevés, éhenhalni sok, mozifilm-hossznak viszont elviselhetetlen.)

Az élet harc, a sport harcabb, a fodbal nem játék! Az Olimpia meg egy görög kisváros, egyszer voltam ott, de stadiont azt nem láttam, gondolom sok csatában harcolták le az ókor óta, a sárga földig nyilván.

Lélektelen lelkizés

"Tudósok állítják: bizonyítékot találtak rá, hogy a lélek elhagyja a testet a halál után“ - és ez egy cím a Zindexen, ami persze nem így van, hiszen nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, amennyiben nem tudósok, hanem egy tudós, és nem bizonyítékot talált, csak van egy hipotézise.

Egy bizonyos Stuart Hameroff nevű aneszteziológus megfejtése lett volna a lélek arra, hogy a halál pillanatában az EEG azt mutatja, hogy minden görbe ellaposodik, ahogy leáll az idegrendszer, aztán hirtelen jön egy utolsó utáni hullám, egy energialökés. És ez lehet akár az a momentum is, mikor a lélek távozik a testből. (Kivéve a lelketlen szemétládáknál, ugyebár.) " Szerinte a halál pillanatában a sejtek vázát is alkotó mikrotubulusokban található kvantuminformáció az, ami távozik.“

Azaz akkor van egy idegrendszer, amiben kis bioelektromos impulzusok szaladgálnak ide-oda, aztán mikor leáll a cucc, kisül a rendszer, és ez lenne a lélek? Mint kvantuminformáció? Ami hova megy? Értem én, hogy egyes egészen absztrakt elméletek szerint a komplett univerzum igazából információ, az anyag meg az energia is, amik persze eleve ugyanazok, szóval információ távozik információból,  ettől nagyobb lesz az entrópia (a rendszerben meglévő rendezetlenség), és mikor az információ túl kevés, akkora az entrópia, hogy a magunk földhözragadt módján azt már halálnak hívjuk. Az információ egyik - rendszerelméleti - definíciója az, hogy negatív entrópia, azaz ha az egyik nincs, csak a másik lehet, mert a valóság nem tűri a Semmit.

És akkor a reinkarnáció nem más, hogy a szoftver keres magának egy másik, elég hardverszerű információkupacot, a mennyország meg az, hogy nem talál, ellenben archiválják. Nem jön több frissítés, de legalább vírus se!

És akkor egy ideillő költemény (majdnem verset írtam) Allen Ginsbergtől, akiről nem tudni, a halála óta épp merrefelé kvantumiformáció, különösen e szöveg fényében:

KIÁLTVÁNY

(Manifesto)

Hadd kezdjem azzal, hogy nem hiszek a Lélekben

A szív, a híres szív egy kosár szar, írtam 25 éve

Ó én halhatatlan lelkem! kiáltott Shelley, az ifjú költő

Ó én halhatatlan Énem – csekély tudással

nem hitt Istenben. Én sem hiszek.

És mind a tudomány ész valóság és jóratörő erkölcsi Akarat

üres atomok gyűjteménye mint Kerouac Buddha írta.

És a halhatatlan nagy szeretet sem dacol kínnal lidércnyomással Halállal Kínvallatással Saigonnal Rendőrséggel Földalatti Sajtóval Pravdával Alkotmányos Jogainkkal –

És ha már itt tartunk, hadd jelentsem fel a Demokráciát, a Fasizmust, a Kommunizmust és a hősöket.

A művészet nem üres ha megmutatja önnön ürességét

A hasznos költészet saját csontvázát a levegőbe akasztja

mint Buddha, Shakespeare és Rimbaud.

De tényleg, minek nekünk a törvény, kivéve az Okot és Okozatot, de még ez alól is akad kivétel

Az ok és okozat hiánya nem diliflepni.

Van olyan Tudatosság, mely összezavarja a Lelket, a Szívet, Istent, Tudomány Szeretetet Kormányokat és az Ok és Okozat lidércnyomását.

High life az aluljáróban, pont mint egy randi

Szent Alexandra (a királyi) miniszterfeleség-asszony, néhai főpolgárjenő-helyettes, jelenleg a felcsútista frakciót igazgatja a fűvárosban. És igen nagyon ki van akadva ő azon, hogy romokban az egész, a karácsonyi Gergely Al-Kal-Mat-Lan (ez utóbbi gyanúsan arab név), ő is azt a fajta ellenzékiséget űzi, csak lokálisan, hogy neki még a cukor is keserű, ha nem a főnöke osztogatja a zsebéből. Mert a Főnök az ország (valamint a Haza és a Nemzet), első számú, sőt egyetlen cukros bácsija, ami nem tőle jön, az mérgezett, veszélyes, valamint közvélemény-kutatást okozhat, kétséges kimenetellel.

Most az a heti baja ennek az autóm és rendkívül kreatív plakátarcnak, hogy a főváros újragondolná az aluljárós gíroszosok működési engedélyét, jelen állás szerint egyedi elbírálással. Ám Szandra szerint, ha kimegy a gírosz, bejön a drog, a világ, meg az urbánus civilizáció már csak ennyire egyszerű. És különben is: „Az aluljárós olcsó kürtőskalács, gyros, vagy pizzaszelet olyannyira része a budapesti életnek, mint egy randi a Margitszigeten vagy egy séta a Városligetben.” (Mondjuk én a randit azért más, avagy felsőbb kategóriába sorolnám, mint a pizzaszeletet, pedig már nem is vagyok romantikus alkat, és szeretem a pizzát.) Ha viszont nem lesz pizzás gírosz, akkor  „...ott csak a bűnözés, a szerhasználók és hajléktalanok gócpontja lesz.” Ami rémes, de tényleg, bár nekem rémlik, hogy a pesti aluljárók már huszonéve is nagyjából így voltak leírhatók, ezért e disztópikus vízióból hiányolom a jelen időt, plusz a húgyszagot. Szóval lesz nagy drogozás majd, aztán ki tudja mikor jön el a Pajor Tamás-féle fordulat, miszerint a drog helyére beül a Szentlélek. Mert beül, elvégre aki őszinte és kőkemény rajongója az intravénás marihuánának (és heroinos cigit  is szív), az vagy meghal hamar, vagy megtér Jehovához (tényleg, ez a kettő nem ugyanaz?), bár addigra már nem tudja kimondani, hogy empiriokriticizmus, még szerencse, hogy a jehovistáknál nem kötelező olvasmány Lenin. Jut eszembe, a gíroszosk helyett lehetne mindenhol mobil kápolna, meg napi keresztállítás, az talán meggyorsítaná a folyamatot.

Nem mellesleg, Szent Királyi férje a Kaszinóvédelmi Honminiszter bajtárs gazdag, mint a kurvaélet, ami ez esetben pozitívum, hisz a nő nem maga miatt aggódik, hanem értünk aggódik, mert ő nyilván nem aluljárós gyorskaján él. (Apropó, látott már valaki teljes kiőrlésű, aluljárós fitneszsalátát?)

Persze miattam, meg az ország nagy része miatt nyilván nem aggódik (elvégre nem Ország Gyűlési Képviselő ő), a magyar települések elsöprő többségében nincs aluljáró, de gíroszsütő se, nálunk mondjuk pont van, de nem egyszerre.

p.s. A gírosz meg a pizza migránshátterűek, nem? Pörköltöt az aluljárókba, de kanállal, mert a villa pazarol!

Hajnali katasztrófa, és a már nem annyira talányok

Hajnalban még a katasztrófa is más, ilyenkor leginkább az számít annak, hogy már fent vagyok, miközben a  fene tudja mikor aludtam el, de kissé már  lázasan, az egész biztos. Hansúly azon, hogy kissé. Viszont remek hír, hogy végre rájöttek (nagyjából, valószínűleg, illetve feltehetően), hogy ki volt Hasfelmetsző Jack. Aki angolul Jack the Ripper, ám valamiért magyarul mégsem hívjuk mondjuk Tépő Jancsinak. Gondolom mert a legtöbben valami bedrogozott szakmunkáshallgatóra asszociálnának e névről, a Hasfelmetsző ellenben ijesztő, plasztikus és elég szakszerűen hangzik. Már 1888-ban is, mikor a fazon gyilkolt, sokan gondoltak is arra, hogy Jack biztos orvos, esetleg borbély, olyan szakszerűen vagdosta az áldozatait. (Jó hát az egyiket konkrétan feltrancsírozta, de biztos rossz napja volt, vagy sokat ivott.)

Nos hát, a tudomány jelen állása szerint borbély volt, ami persze kisebb csalódás, hisz a merészebb összeesküvés-elméletek szerint a királyi család egyik tagja sorozatgyilkolt. Konkrétan Albert Viktor brit királyi herceg (1864-1892), Viktória királynő elsőszülött fiának, a walesi hercegnek elsőszülött fia. Ám a DNS-vizsgálatok szerint egy bizonyos Aaron Kosminski, lengyel bevándorló (Tehát nem migráns-hátterű. Migráns!) volt a Felmetsző, akit már akkoriban is gyanúsítottak a rendőrök. Pláne mert nagyjából egybeesett a gyilkosságsorozat vége, meg az, hogy Kosminskít elmegyógyintézetbe zárták, ahonnan aztán ki sem engedték többet. (Arról nincs hír, hogy ott ölt volna, de egy elmegyogyóban nyilván relatíve kevés az ír prostituált, meg hát ha az embert csak kényszerzubbonyban engedik mások közé, nehéz is szakszerűen hasfelmetszeni.)

Állítólag a DNS-alapú azonosítás eredményét már 2019-ben hitelesítették, de nekem csak most jött szembe az infó, miután a Zindex is megírta. Így megy ez, késő tizenévesen még mindent összeolvastam az ügyről, sőt egyszer elmentem a londoni Whitechapel negyedben, a gyilkosságok környékén nyílt Hasfelmetsző Múzeumba is (mondjuk oda már nem magamtól), de valahogy nem lettem a téma kutatója, sokat látott szakértője.

Úgyhogy ha legközelebb azt olvasom, miszerint kiderült, ki volt Anonymus, III. Béla király titokzatos jegyzője, azt addigra tuti, hogy évek óta tudja már mind a húsz ember, akit ez egyáltalán még érdekel.

Azt viszont már tudom, hogy ki írta Shakespeare drámáit, Christopher Marlowe természetesen. A csavar csak annyi, hogy a Marlowe igazából Shakespeare álneve volt, főleg fiatalabb korában, később meg úgy maradt, és hát mivel grafomán volt, sokkal több darabot írt, mint amennyit a Globe színházban színpadra tudott izzadni. Így a maradékot álnéven eladta máshová. (Amúgy tessék csak megnézni „Marlowe“ képmásait, tisztára Shakespeare, némileg fiatalabb kiadásban, és ez akkor is bizonyító erejű, ha simán csak ez volt az Erzsébet-kori férfidivat.)

Állami közösség, médiailag

A hazai közmédia is megjelenik a X nevű twitteren, nyilván mert trendin fiatalosak, és amúgy is nyugdíjasok széles tömegei követelték már Alsómakkoson, hogy legyen twitterelt közössége is a Dunatévének. Mert e nélkül a Duna csak félkarú törpe, annál már a Tisza is komolyabb, vagy a valamelyik színű Kőrös. Persze a Dunatévé és minden egyéb csatolt rész nem közmédia, illetve csak akkor, ha a köz az ők vannak (a Párt, meg az általa leuralt/ foglyul ejtett állam), de a pontosság kedvéért érdemes állami médiának hívni. Mert ugyan lehet, hogy közpénzből működik, így maga is lehetne köz, de az a pénz is igazából állami pénz, mert az állam elszedi adó formájában, aztán senkinek semmi köze hozzá, hány stadiont épít belőle a melyik kormányközeli.

„A vezérigazgató hangsúlyozta, az olvasók több mint fele ma már kizárólag a közösségi médiából tájékozódik. Őket nevezzük passzív hírfogyasztónak, azt olvassák, ami eléjük kerül” - Ezt mondjuk pont nem értettem, a Duna Tévé olvasóinak több mint feléről van szó? Zavart érzek az erőben. Plusz az emberek elsöprő többsége passzív hírfogyasztó, avagy elolvassa, megnézi a híret, de optimális esetben nem csinálja. Illetve a kommentelés az most minek számít? Mert a hír fogyasztása az passzív, az aktivitás csak következmény, és nem mellesleg lehetőség kérdése.

Az meg, hogy a többség a közösségi médiából tájékozódik, az nem feltétlen a közéleti híreket jelenti. A nyilván rohadtul nem reprezentatív saját tapasztalataim alapján, az emberek nagy része leinkább az ismerőseiről tájékozódik például a fészbukon meg az instán, aztán azokról, akiket meg akar ismerni (barátkozni, megdugni, kihasználni - azaz kapcsolatokat építeni, mindegy hogyan), és ha nem aludt még bele a monitorba, jöhetnek a gyógyító kristályok meg a gyíkemberek, esetleg macskás GIF-ek. Ezzel szemben az állami média vezérelnökigazgató asszonya ott tart, hogy: "Nekünk az a dolgunk azzal, hogy ezen a platformon is jelen legyünk, hogy ne kelljen a tudatos hírfogyasztónak továbbmenni. Amit nálunk olvas, az tényleg úgy van, ahogy történt.“

Ja, kurvára. Mindenki csakis azért megy oda, hogy dunatévés meg emtéís híreket olvasson, mert nincs otthon internet, és hát az állami propagandamédia tényleg mindent pont úgy, ahogy történt, az igazat, csak a teljes igazat. A hír szent lenne, de a vélemény szakadt.

Avagy van remény, ha ezek az állami médiások ennyire fogalmatlanok a kortárs mindennapi kultúra und kommunikáció működését tekintve, akkor olyan sokat nem tudnak ártani. Pláne mivel a nézettségük csak akkor megy értékelhető szintre, ha a valami Jávor Pálos - Latabáros régi  magyar, többek által filmnek nevezett vásári mutatványt adnak. (Ráadásul az állami médiamédiában még lóvontatású a wifi, és betárcsázós a telefon, régi operettekhez ez pont elég.)