Verssen kinek

Néztem a hírtévét ma kora délután, meg az ott futó betelefonálós műsort (Paláver) melynek lényege, hogy a kormányhitű médiaszolgák bedobnak néhány nagyon jó hírt Ártunk és Ormányunk áldásos repülőrajtjáról, meg lelepleznek pár ellenzéki összeesküvést, de nem lövetnek közéjük, ezt rábízzák a betelefonálókra, akik megbízhatóan kerülnek vallási révületbe a pártvezér és kancellártól (akihez képest Szent István nyomorult kis csicska volt, de komolyan!), és lobban fel bennük valami régi tűz a Nemzet és a Haza, valamint az Agyarok (és a Nagy Kezdőbetűk) ellen fenekedő, sátánista Háttérhatalomtól. Ellen.

De ma csak egészen kevés percig bírtam élvezni ezt a bolondok bálját, mert jött a mindent vivő Betelefonáló Bácsi Elvtárs, én meg sürgősen elkapcsoltam, mielőtt kisül az agyam. Bácsi Elvtárs rendesen engedélyt kért Műsorvezető Nertárstól a szavalásra, majd versbe kezdett, mint egy lokális, ám durván emberiségellenes bűntettként. Csak a legelejét hallottam a pánikreakcióm előtt:

„Novembertő vártuk, 

Eljötta zideje

Eskütteta zusa

Régiúj elnöke“

Na idáig bírtam, pedig általában szórakoztatnak a harci nyugdíjasok, bár némelyiket féltem, mert hallhatóan úgy felbaszódik benne az ideg a Soros Gyurcsánytól, meg a Nemismagyar Pétertől, hogy az agyvérzés határán, és már mesze túl az érthetőségen bugyognak fel belőle összefüggéstelen tőmondatok, de az efféle népköltészet már az én tűrőképességemet is meghaladja. Az ilyen csasztuskázós bácsik meg nénik javarész úgy hetven körüliek, azaz még csak óvodások sem igen lehetettek a Rákosi-rendszerben, de úgy tűnik, a vezérdicsőítés mint bolsevik tempó és lelki igény valahogy megvan bennük. (Oké, a Kádár-kor is sokat rombolt néhány generáción.)

Hisz ne tévedjünk jól, Trampli elnök is bolsevik, a szónak abban a klasszikus értelmében, hogy magát tekinti valamiféle abszolút és mindent elsöprő többség képviselőjének, aki mivel egyértelműen megnyerte az elnökválasztást, szarik mindenki fejére, aki nem rá szavazott.  Most ő az erősebb kutya, ezért ő baszik, de csak ő, ez az a sajátos demokráciaértelmezés, ami itthon is fájdalmasan ismerős. Pedig a demokrácia, úgy értem egy normális, modern demokrácia az a többség uralma a kisebbség jogainak maximális figyelembevételével. A bolsevik hozzáállás viszont az, hogy például itthon a felcsútinak kétharmados a támogatottsága (szerintük), miközben a szavazatok felét se tudta soha begyűjteni a szektája, mint ahogy egyetlen más szekta sem. Csak a kormányozhatóság érdekében olyan a választás rendszer, hogy a győztesnek kedvez. A győztes meg 2010 után többször is átírta, így még inkább olyan. Az összes szavazat negyvenpár százalékával, jól megrajzolt egyéni körzethatárokkal így összejöhet a kétharmados parlamenti többség, ami viszont sosem jelentett ekkora tényleges támogatottságot.

Az meg ennek fényében is rémes, hogy jön Amerikában egy nárcisztikus pszichopata, hülye mint a segg, és ezzel arányosan akarnok, mint egy mindenért toporzékoló óvodás, nálunk meg a szektás médianyugdíjas „verset“, illetve valami pampa-papa-pammpam, pampa-papa-pamm jellegű mondókát ír (igen ez a jó kifejezés, nem az idézőjeles vers) az ő nagy boldogságában. Mintha lepkefingnyit is számítana az ő kis életében a narancssárgafejű freak-showja. (Globálisan persze számít, de az ürgeöntősi kocsmában már egy fröccsöt se adnak érte.)

Heti helyzetkép: mindig mindig boldogok a lelki szegények.

p.s. Ráküldtem a ChatGPT-t a témára, hogy írjon Tramplit dicsőítő verset, de vérszegény lett. Pár hónapja az ilyesmi sokkal jobban ment még neki, de ez a mostani, mindenki által hozzáférhető verzió rém gyenge. Régen minden jobb volt! Kénytelen leszek ezentúl is magam írni az itteni szövegeim, még jó hogy szeretem.

Szóval:

Trump, egy legenda

Bajnok lép a színpadra,

Falakat épít, hazát véd,

Ígéretei mind bátor, merész

ellen

Milliók szeretik, tisztelik őt,

a jövőt formál

Nevét a

Donald

Hát, itt is elfogyott a lendület az első  négy sor után, addig még csak-csak. Onanntól viszont kábé mint a Jutyúb automata feliratozója, ami jobbára találgat az elhangzó szövegről, szóval operecíz, ha valaki nyilvánvaló panelekben beszél, igen lassan. Talán jobb is volt a tévébe a bácsit is hamar elkapcsolni, elvégre a csúcson kell abbahagyni. és befordulni a fal felé.