A Jancsi és Juliska nyilván mindenkinek megvan, klasszikus gyerekmese a kisdedeknek a nagydedektől, van benne minden, ami a kölykök személyiségfejlődéséhez nélkülözhetetlen: nyomor, gyerekbántalmazás, elhanyagolás (J&J-t azért teszik ki az erdőbe a szüleik, mert nem tudnak enni adni nekik), testhorror, kannibalizmus, élveboncolás.
Nem is értem miért készült ilyen túl kevés horrorfilm eddig a sztoriból, ez a cucc töményebb, mint a Csipkerózsika mutánsai a nekrofil királyfival. Volt azért a Hansel&Gretel, 2013-ból, meg ugyanezzel a címmel egy másik feldolgozás 2020-ból (erről itt), de én most a A Hansel & Gretel: Witch Hunters című Boszorkányvadászokat fogyasztottam, nem is tudom miért. A vicces, hogy ez is 2013-as, de nem azonos a másikkal, erős év lehetett, hogy két H&G film is készült. (No igen, a Hansel a Gréti az a Jancsi és Juliska magyarul... izé, bármilyen más nyelven. A Piroska is Little Red Riding Hood ángélusul, de a farkasnak ott sem jut saját név.)
Szóval, a műegész műfaji műmeghatározása szerint fantasy-akcióhorror, ami nem hangzott jól, ebből a háromból kettő nálam eleve felejtős, miszerint az akció meg a fantasy, azokat inkább bottal se. A női főszereplő viszont Gemma Arterton, aki ugyan nincs is a kedvenc színésznőim listáján, de hajlamos vagyok megnézni valamit, amiben egyrészt benne van, másrészt nem várok tőle katarzist. Azt mondjuk csak ritkán várok, kell a fenének megrendülne mindenféle kitalált alakok világidegen sorstragédiáin.
Na most, ebben a filmben az ismert történetet letudják mintegy hat percben, még a főcím előtt, itt a testvérek már felnőttek, és boszorkányvadászatból tengetik életüket, mint afféle helyi celebek valahol a korabeli (koraközépújkori, kissé steampunk középfölde mondjuk, hát amilyen díszlet meg dögösebb jelmez akadt a stúdióban) Augsburg környékén, még rajongóik is vannak. (Akik a végére rendes, kinevezett fegyverhordozókká avanzsálnak a főszereplők oldalán.)
A vadászatnak, avagy a harcnak persze csak akkor van igazi tétje, ha mindenkinek megvannak az erősségeik és gyengeségeik.
A boszorkányoknak egy valódi gyengeségük van, nem tűzállók, ami mondjuk nem egy igazi differentia specifica, hiszen nagyjából senki sem az, de mindegy, ők tűzállók akarnak lenni, amihez meg gyermekfeláldozás útján lehet eljutni. Fontos hogy legalább 12 gyerek legyen áldozva Vérholdkor (az az, mikor vonyítanak a fákon a vérmókusok), különben nem jön össze a buli.
Hansel Jancsi (szerintem hagyom a neveket, innentől: A Csávó) sebezhetősége meg annyi, hogy cukorbeteg, legalább is mióta gyerekkorában megpróbálta felhizlalni a boszorkány, elvégre egy kövér Csávó sokkal porhanyósabbra süthető a saját zsírján. (És erőssége, hogy az anyja, pontosabban a Csajjal, Gretel Juliskával közös anyjuk egy fehér boszorkány volt, ami itt praktikusan annyit jelent, hogy nem úgy fest, mint akinek nem volt ideje lesminkelni egy zombifilm félresikerült castingja után.)
Szóval a csúnya boszorkányok, valami Muriel nevű sátáni kacajjal az élen nekiállnak gyerekeket rabolni, hogy a holdfogyatkozásig kilegyen a tucat, a lakóság meg kilegyen az idegtől, de a végére persze , pedig a vadászokat is megpróbálják levadászi. De ebben maximum részsikereket érnek el, a Csávó még kefél is egy jót, pedig aznap reggel - elrablása okán - egy fán ébredt. Meg ilyenek.
A Boszorkányvadászoknak nincs igazi tétje, fantasynak lapos és kiszámítható, a látvány inkább vicces, mint rémes, a karakterek kétdimenziósak, az akciójelenetek meg... nos, akciósak.
És fura módon mindezzel együtt egy teljesen élvezhető darab, annyi a trükk, hogy nem szabad elvárásokkal nézni, de tényleg, minden elvárás kerülendő! Így egy kellemes délutáni punnyadás ideális kiegészítője, bár pont édességet nem mertem enni mellé (a mézeskalácsház azért mégis csak mézeskalácsház, meg én is cukorbeteg vagyok, és ez így együtt túl sok lett volna), ez a film a percepció rágógumija (képzavar pipa!), no gondolkodás, no gender, yes war!
Az egész filmnek kicsit egyszerű, videojátéknak túlkombinált, bűnös élvezetnek meg nagyjából oké volt, de azért terápiás céllal ki kellett írni magamból az én igen nagy vétkem, hogy másfél órát erre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése