Egy átlagos vasárnap reggel az ember nem kel. Korán, mondjuk hat előtt, de most még hatkor is sötét van, bennem meg motoszkál a szörnyű gyanú, hogy sütni fog a nap, ami (York közmondásos napsütésével ellentétben) rosszkedvem telét csak idegesítővé változtatja át. Sötétben bujkáló ellenforradalmár vagyok, bár csak indokolt esetben reszketek, nem megyek templomba, meccsre, nem eszem pörköltet ebédre kanállal és nokedlival, Micimackóval ellentétben nem érzem, hogy tennem kéne bármi nagyon fontosat, ennék ugyan valami mákosat, de csak mák van hozzá itthon, megnéznék egy jó filmet, de már láttam az összeset, nyernék egy lottóötöst, de vasárnap a lottóötös is zárva van, megszerelném a kerti csapot, de egy panelházban lakom, kiraknék egy puzzlet-t, de valami rohadék már a dobozára rányomta, hogy milyen kép fog kijönni belőle, így aztán elméletben nem csinálok semmit, hogy a gyakorlatban se.
Az egész vasárnap délelőtt kicsit olyan mint ez a szám:
1. Elsőre jónak tűnik, pedig lényegét tekintve semmilyen, hisz üres.
2. Egy kukkot se értek belőle, mert felirat is csak japánul van hozzá, e tekintetben mondjuk jól leképezi a világ nagy részét számomra.
3. Marad valami életérzés utánérzés, halvány és felejthető módon.
4. Pedig elsőre tényleg jó ötletnek tűnt.
5. De ahogy egy kommentelő írta alá angolul, ő sem tud japánul, ám szereti a bézbólt meg a rakendrollt, a csajok meg e kettőt precízen kinyírják.
És akkor ezt dobja elém az algoritmus, mikor hallgathatnék helyette az ablakom alatt elzúgó mentőket is, meg a madarakat, akik lelkesen előre üvöltenek a napfelkelte medvebőrére (mittomén, lehet, hogy ittak), mert nem tudják, hogy nap most is süt, csak kicsit máshol még, de mi sem ússzuk meg, legkésőbb előbb-utóbb.
Még jó, hogy a kedvenc spagettim lesz ebédre, ez némileg árnyalja az ürességet, bár nem pontosan tudom, ez technikailag hogy lehetséges. (Tényleg, a semminek vannak árnyalatai? Lehet valami semmibb, vagy kevésbé semmi egy átlagos, tehát semmilyen semminél? Kétlem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése