Az úgy kezdődött kérem szépen, tisztelt bíróság, hogy Deutsch Márnemfür Tamás egy kretén kérem. Egy nyikhaj, egy himpellér, meg egy csomó másik szavak, amik kimentek a divatból rég. És felcseszte magát azon, hogy Bódis Kriszta írót, pszichológust, dokumentumfilmest a közgyűlés egy része szívesen látná a Fővárosi Szociális Közalapítvány kuratóriumában benne. Merthogy az ő már majdnem húsz éve közvetlenül a nyomorban élők között dolgozik, főleg Ózdon, erre alapította a Van Helyed Alapítványt is, szóval van valami köze a szociális ügyekhez. Gondolom ez lehet Herr Márnemfür nertárs baja, hogy kompetens. Ez az ő közegében nemcsak röhejes, de megvetendő sajátosság is, ő maga a hatvanhoz közeledve se ért semmihez, már ha a kocsmai szinten kommentelés nem számít szakértelemnek. Gondolom nem, DT ugyanis igazából egyetlen sablont használ: Tőmondat (ami lehet kérdés) + Ennyi. (Példa: „Mit sír a szád, nem dugtak meg, Gizi? Ennyi!“) Kifinomult, szellemes, tényalapú és gazdagon argumentált véleményközlés, a tíz ujját is megnyalná utána, hátha maradt rajtuk egy kis sütőpor.
Persze igazából az a baj Bódis Krisztával, hogy egyrészt a Tisza párt mellé állt, mint szakértő, másrészt meg a maga limitált lehetőségeivel is többet tesz a hazai felzárkóztatásért, mint a komplett felcsútista szekta en bloc. És Deutsch kollégát ez felbőszíti, hisz maga is a haza két lábon tántorgó üdve lenne, aki a gonosz Birodalom központjában bomlasztja a rendszert már vagy tizenöt éve, de annyira, hogy még angolul sem sikerült a társalgási szintig jutnia, viszont átlátja a ravasz uniós machinációkat. (Ennek keretében már többször is eltalálta, hogy ő az Európai Parlement tagja, valamint hogy nevezett szervezet aznap Brüsszelben ülésezik-e vagy Strasbourgban? Nem könnyű ám eligazodni! Vonatok, menetrendek, meg minden...)
Szóval ő a külföldi ellenséget zilálja épp bomlottra, erre az otthoni pestiek holmi ellenzékit akarnak egy közalapítványba kuratóriumi tagnak. Már mire föl? Ellenzéki, ez kizáró ok kell hogy legyen, hiszen hazaáruló. És különben is, egy kúratóriumba nem csak eleve jó seggű, fiatal csajokat kellene választani? Báj dö véj?
Persze Deutsch annyit számít, mint légypapír a bombatámadásnál, meg mint egynéhány véd- és dactársa, akikkel együtt már arra sem emlékszik, hogy egykor még küzdöttek valamiért. Mára csak a Beszótama Köcsögnek-paradigma maradt, mintegy az elvek, a program, és cselekvés helyett. Ezek az arcok maguk alatt vágják a gödröt, maguknak ássák a fát, ennek előbb-utóbb arcvesztés lesz a vége. Legkésőbb, mikor pofára esnek, mert olyankor könnyű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése