Egyszerűen fáj a fülem, biztos megfázott, azaz én fáztam meg (a fülem állítólag én vagyok, bizonyos mértékig), pontosabban fülön fáztam magam. Ez lehet, hogy orvosilag nem precíz kifejezés, de szubjektíve tűpontos, és pont úgy fáj. Gondolom az lehet mögötte, hogy mikor enyhe idő volt, nem találtam a kedvenc bézbólsapkám, csak valami kötöttet, amikor meg rohadt hideg, akkor pont azt nem. És a fülfájás meg kisugárzik, előre a homlokom, lefelé meg az állkapcsaim felé, nem vészes amúgy, csak az a kellemetlen, ha beszélek, eszek, nevetek, ülök vagy vagyok.
Úgyhogy próbálok nem lenni, azaz nem itt, egy régi bevált népi gyógymódom (hisz nép vagyok), a Figyelmen Kívül Hagyás. Ennek lényege már nomen est omen alapon a nevében van, ennyiben is különbözik a menzai finomfőzeléktől. Ez megy is egy darabig, de aztán elkalandozik a figyelmem, és ahelyett, hogy kívül hagynám rajta, kifejezetten arra leszek figyelmes, hogy fáj. (Tudom, tudom, hogy igazából nem is fáj, csak úgy érzem! De ez nekem elég.)
A Gugli szerint a kövirózsa az bevett népi gyógymód fülfájásra, ki kell csavarni levét, ha van neki, és azt kell csöpögtetni, gondolom a fülbe, mert az íze nagyon szar. De mindegy is, nem volt itthon kövirózsa, csak pár kavics, egy közepes tégla meg néhány fakó művirág, igaz pont rózsa is. De annak nem lett leve, bárhogy is tekertem, a szomszéd csaj meg nem Rózsa (bár egy téglánál lédúsabbnak néz ki), ellenben Gréta, de róla semmit sem mondott a népi Gugli.
Ellenben olvastam, hogy a fülgyertya az jó rá, de nem találtam gyertyát se, úgyhogy megpróbálkoztam a fül-teamécsessel (vagy fültea-mécses?), de nem jött be, csak még jobban fájt tőle, pedig vagy húsz percig tartott, míg a fülembe tuszkoltam. Ám legalább elgondolkodtam valami dobhártya-piercingen, sokkal szarabb attól sem lehet, de nagyon egyedi lenne.
Minden esetre mióta a lábamra ejtettem egy nagyobb lábast, már egyáltalán nem fáj a fülem, a lábam fáj. Ettől még egész tűrhetően aludtam, és innentől felkészült vagyok: Ha elmúlik a lábfájás, és visszatolakodna a fül, majd beszólok a postásnak, szép nagy darab ember, és van nála biciklipumpa is, szóval biztos nagyot tud ütni, és akkor majd a maradék fogaim se fognak fájni. Elvégre egy dobozban már minek is?
És akkor egy kis reggeli zene, nem Mozart modorában, ellenben stílszerűen az Earache (Fülfájás) kiadó egyik híres zenekarától, a Carcass-tól. A szám egyébként szerintem Kreator-koppintás vagy feldolgozás, vagy a kettő elegye, esetleg kozmikus véletlen, nem érdekel, fáj a nagy lábujjam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése