Bírom az olyan filmeket, amik úgy kezdődnek, hogy megjönnek az űrlények. Ennél jobban már csak azt bírnám, ha végre egy sci-fi szándékú elkövetés úgy kezdődne, hogy Herr és Frau Élien valahogy kiszúrják a Földet a galaktikus GPS-en, és arra gondolnak, jó kis hétvégi kirándulás lenne egy tömeges kihalást okozó invázió. Jó, hát a logisztika részletei nyilván nem kötnének le, de egyszer végre lássuk már azokat az idegeneket otthon, pizsamában kávét főzni, hogy ehhez képest értékelhessük, amint leigázzák bolygónkat, pontosabban Észak-Amerikát. Mert valahogy mindig oda érkeznek, sosem Szentpétervárra vagy Timbuktuba. Legfeljebb oda is, maradékelven. (Az egyetlen értékelhető kivétel Neill Blomkamp filmje, a Distcit 9, ott egy johannesburgi nyomornegyedben kötnek ki, persze ők hajótöröttek, és az emberek zárják gettóba őket. Remek film.)
Ezért aztán minden valódi várakozás nélkül vágtam bele a Skyline című izébe, amit igazából egy „Minden idők 15 legrosszabb sci-fije“ listán találtam. Gondoltam jó ez most nekem, nem vagyok teljesen jól magam se, szóval formámhoz a tartalom. (Bár egyre gyanúsabb, hogy nem is influenzám van, csak volt egy durva gyomorrontásom, mondjuk az lázat általában nem okoz, de én különleges vagyok! Mindegy, ennyit a tizenötös listáról.)
Egy rossz filmtől pedig azt várja az ember, hogy: 1.) Ne vegye igénybe az agyát, mert az most azzal van elfoglalva, hogy hol fáj, és merjen-e bonbont enni, valamint hogy 2.) legyen annyira rossz, hogy az már jó, építsen szarból várat, vagy irodalmibban, káromkodásból katedrálist ugyebár.
De a Skyline úgy rossz, hogy sablonos, unalmas, de nem botrányosan rossz, pedig ez volt az elvárás vele kapcsolatban. Itt sem tudunk meg semmi érdemit az űrlények emésztéséről, társas kapcsolataikról, diktatúrájuk minőségéről, vagy arról, hogy szeretik-e csípőset tésztával? Sőt azt se, hogy globálisan invázióznak-e, vagy csak túl sok szuperhősös képregényszart láttak, és azt hiszik, elég Los Angelest hollywoodostul leigázni, és akkor már az USA többi része se érdekes. (Oké, tíz perccel a vége előtt még látjuk égni Londont, meg egy-két másik várost felhőkarcolókkal, de az is lehet, hogy ez csak film a filmben, bár minek lenne az?)
Csak megjönnek a rémek a zűrből, amit viszont nem lehet nem észrevenni, fel is ébred rá Los Angeles nem teljesen betépett kisebbik fele, hogy fú emberek, itt jött valakik, és hozott valamitet. És mit hoznak a« űrlények? Kisebb földrengést naná, mert az már annyira hiányzott nekik az űrben, ahol tisztára nincs is föld. Állítólag ezért űr, de ez most nem ott játszódik, úgyhogy a forgatókönyv nem tér ki arra, hogy ha az Űr az a Semmi, akkor hogy lehet valahol, körülöttünk például?
Szóval megremeg a föld ahogy ránk néznek, erre ébred a város, ami sohasem alszik, de most igen, plusz a Csaj hányik is egyet, de úgy tűnik, ő simán csak másnapos és persze részben terhes. Ja, mert a főszereplők a Pasi és a Csaj (meg Szomszéd és Haver), van valami nevük is, csak ennek nincs semmi jelentősége. A zűrlények fénnyel fenyegetnek, amivel embereket lehet rabolni, meg zombivá csinálni, nem is félnek használni gyakran. (Ez micsoda eredeti ötlet: Ha nincs pénzed rendes élien-effektekre, vakítsd el a nézőket, de csak annyira, hogy ne akarjanak menni a Fénybe.)
Nem lövöm le a poént, mert olyan itt nincs, de az idegenek csáposak, csak nem annyira polip- mint inkább pókszerűen (mivan?), ez a 3. számú Élien-alapeset, valamint agyakat rabolnak, lézersebészetileg, vagy hogy, a légierő tehetetlen velük szemben (atomot nekik!), a tengerészetet vagy a hadtápot pedig be sem vetik, elvégre verébre nem lőnek gulyáságyúval (vagy ami ott annak a megfelelője). A nagy fináléban a terhes csaj lesz a fenegyerek a hullahegyen, miközben Pasi agyát átszerelik egy idegenbe, de ő önazonos marad, és megvédi a nőjét a többi idegentől, akik ezek szerint még az eredeti agyukkal próbálnak átevickélni az életen. Hogy utána - már ha túlélik - lesz-e szex, fajok közti fajtalanság, az nem világos, de szerintem a „maradjunk inkább barátok“ opció a valószínűbb. És ennyi.
Másfél óra az egész ebből is bő húsz perc a felvezetés, a színészek ismeretlen, NB II-es játékosok, a tartalékcsapatból (ennek megfelelően semmilyenek), a forgatókönyv kliséket dobál egymásra, az akciójelenetek bénák, viszont fontos információ, hogy a valamirevaló társasházak fölfelé helikopterleszállóban végződnek. (A horror-elemek jók, csak kevesek.) És a tanulság meg annyi, hogy ha valaki terhes, vagy a férje az, kerülje az űrzombi-apokalipszist, azaz maradjon a seggén mondjuk Timbuktuban, az minden film szerint biztonságos.
p.s. Kicsit persze igazságtalan vagyok, de legalább igazam van. Mert mondjuk a Függetlenség napja is egy rém buta film, és az se szórakoztató, de nyolcszor annyi pénzből készült, tizennégy évvel korábban, mint ez, úgyhogy a Skyline, mint másodvonalbeli popcorn-mozi, kifejezetten gazdaságos. Ez azért már valami, nem?g Csak a csápokat ne unnám már!
És senki ne nézze meg, nem ér annyit. Se.
p.p.s. Basszus, ennek két folytatása is van, nekem meg végem, vagyok annyira igénytelen perverz szerencsétlen, hogy megnézem. Erősnek kellene lennem, de gyenge vagyok, csak annyit ígérek magamnak, hogy majd belepörgetek, gyakran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése