A szikoraróbert-alakú kiöregedett zenebohóc beleközölte a világba, hogy régen minden jobb volt! Főleg mert régen főleg ő volt, vele volt tele a sajtó, most meg nem, neki és kortársainak nagyjából három opciója van a címlapra: kórházba kerülnek, és szurkol értük a komplett salgórátóti nyugdíjasotthon, ufót látnak a Blikkben, vagy az Alvin és a Mókusok feldolgozza filmzenének valamelyik, már a nyolcvanas években is kínos „slágerüket“. (Nem a punkzenekar, a héliumos rágcsálók!)
Úgyhogy Sziporka elvtárs-pajtás idejét látta közölni, hogy ezek a mai fiatal zenészek olyanok, mint a hamburger, "megéhezel, beugrasz, megeszed, és a következő sarkon már el is felejted, hogy milyen finom volt“. Így megy ez. De ha a fiatal, az ábécé kései betűivel jelölt generációk kedvencei a hambik, akkor micsoda Csikidám Róbert? Vén marha, nyilván, ami önmagában még nem is lenne annyira kínos, ha korábban nem lett volna középkorú, még korábban meg fiatal marha. Róbertünk sosem volt egy szellemi magaslat, már a néhai (nekem kifejezetten rossz emlékű) Hungáriából se jött ki egyetlen eredeti dallam vagy szövegfordulat sem, az R-Go nevű izé meg a kiskamasz énemnek is kínos volt.
Arról van szó, hogy a rémes nyolcvanas években azért a sziporka-féle arcok lettek „sztárok“ mert őket futtatta a rendszer kultúrpolitikája, hogy jó ez a fiataloknak, ártalmatlan rágógumi pop ez, ami nekünk is jó, nem kell itt lázadozni kérem! A jampik a limbót himbálják, meg csikidám, és elvannak a gyerekek , ha játszanak. Ugyanez volt Demjénrózsi meg az Elgété,csak zeneileg jóval igényesebben, meg a már futtatott Edda, csak utóbbi proli aszcendenssel rokkerkedve. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha Giga Róbert Gida ma lenne fiatal, nem falunapokon meg a Muzsika Tévén nyomná, mert de. (Tényleg, az Ergóban mindig volt két biodíszlet csaj, őket hívták „gidáknak“, nekem meg csak most esett le ez a bunkó Micimackó-áthallás.)
A fazon nem képes méltósággal megöregedni, egykori (jobbára érdemtelen) hírneve romjairól kiabál, hogy csírák, egyszerűen senkik vagytok! Szerintem - és ez ugye az új divattrend a rezsimközeli szórakoztatóipari nyugdíjasoknál - megkívánt egy Kossuth-díjat, így hetven felett, de lehet hogy beérné valami Nemzet Örökös Művésze Csillagokkal és Beígért Mellszoborral kitüntetéssel is. (Van neki már egy A Magyar Érdemrend lovagkeresztje, de annak csekély a sportértéke, olyanja már minden lakájnak van, aki elég hangosan dicsőitette a Főnököt és az ő rezsimjét.)
Nemművész Úr elhülyülésének egyik ékes példája volt, mennyire örült Trampli Donáldnak, gondolom összenő ami összetartozik alapon: "A Jóisten most úgy döntött, hogy elég ebből a beteges gondolkodásból, ami Amerikából jött, mert ez már nem Amerikát jellemezte. Mindenki azt akarja, hogy menjünk vissza egy olyan valóságos világba, ahol család, szeretet és béke van“. Éljen a magyar-szovjet-amerikai örök és megbonthatatlan barátság, valamint a nárcisztikus hülyék internacionális konföderációja!
papaigabor.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése