Eddig megúszták, de lassan eltűnnek az utolsó rejtőzködő kőkorszaki törzsek is. Hogy most akkor nyolcvan létezik még vagy száz, az egyfelől nem tudható, másfelől meg tök mindegy, mert úgyis kihalnak majd. Az ilyen törzsek ugyanis nem nagyon állnak szóba a körülöttük burjánzó civilizációval, sokszor közös nyelvük sincs hozzá. Valójában azt se nagyon értem, hogy nem haltak ki eddig a beltenyészettől, azért elég kicsi lehet náluk a genetikai változatosság.
Ha meg érintkeznek, kihalnak a náthától mondjuk, mert nem csak hogy genetikailag nem túl izmosak, de az immunrendszerük sem találkozott még olyan fertőzésekkel, amiken mi már az óvoda végére túlesünk, ráadásul védőoltásokkal megtámasztva. És mióta az amerikai, indiai, meg óceániai hatóságok lehasadtak a gyarmatosító/konkvisztádor szerepfelfogásról, békén is hagyják őket, már csak az ő védelmükben is. (Pizzaro-nak vagy Cortés-nek még nem voltak efféle skrupulusai, ki is haltak komplett népek Dél- meg Közép-Amerikában.)
Miközben maguk a törzstagok (a törzsgárda!) is őriz rémes emlékeket a fura emberekről villámló bottal (ezek praktikusan az őserdőt kezdték el kitermelni körülöttük, vagy a talpuk alól az olajat), szóval ma már egyik fél se forszírozza a sehányadik típusú találkozást se. Erre jutottak brit tudósok. Pontosabban londoniak, tudja fene milynek, lakik ott mindenféle törzs.
Szóval lehet az ember őszintén és kőkeményen kőkorszaki, gyakorolhatja a pompás elszigeteltséget (splendid isolation - ez a briteknek se vált be, akkor még nem biztos nem voltak elég tudósok), a globalizáció fölzabálja a lokalitásokat, akkor is ha az csak egy kis sziget, fűszoknyás nádkunyhókkal. Főleg ha majd kitalálják a megfelelő fizikusok, hogy lehet kagylóhéjból és kókuszzsírból hidegfúziós reaktort építeni. Akkor a törzsi területek többet érnek majd, mint egy manhattani luxuslakásban működő platinabánya.
Ámde ha kihalnak a kőkorszaki szakik, az is csak időleges lesz, ha még elég ideig kamikaze-üzemmódban működik a nyugati civilizáció (aminek a fele legalább keleti, de itt nem az égtáj, hanem a kulturális-gazdasági mikéntség számít), szóval hamar visszalőhetjük magunkat is a kőkorba. Mondjuk annak késői szakaszába, de egy darabig biztos fontosabb lesz a romokból kitermelt vasbeton, mint a romok közt talált okostelefon, amivel se feltörni nem lehet semmit, se torkon szúrni valakit. És az egyszerű fémeszközök leszenk a fő cserealap bármire, mert olyat csinálni egy darabig majd senki sem tud, a korai bronzkorra is várni kell majd kicsit. (Alternatív világmajdnem-vége lehetőségek: klímaváltozás, bazi nagy meteor, ufók, vírusok - a szokásos menü.)
És akkor nem egyvalaki megy szembe az autópályán, hanem tényleg mindenki, az lesz a normális, hogy kőkorszaki törzsek lesznek unokáink, akik nem borulnak le sírjainkra, mert vagy megették már a hullákat, vagy nem találják, vagy nem gondolják majd, hogy nekik ezekkel dolguk lenne. Viszont a negyedik (egyesek szerint ötödik) világháborút tényleg botokkal és kövekkel vívják majd, az újra fontos lokalitásokért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése