Jók az olyan hírek, hogy Csuporka Emília „elhagyta az országot“. Aztán kiderül, hogy elment Prágába sörözni egy hosszú hétvégére, a haverokkal. Értem a dolgot, magam is nemrég hagytam el az otthonomat, midőn levittem a szemetet. Ami nem kis expedíció, például fel kell öltözni hozzá, megkeresni a sapkám és a szemetet, mert igazából egyik nélkül sem indulok el. Sapka nélkül lefagy a szemetem, és zavaromban esetleg a füleim dobom ki, szóval nem éri meg. Szemüveges vagyok, fülek nélkül meg kényelmetlen hordani a szemüveget, pláne ha fel is teszem. Ha meg nem, akkor kell hozzá zseb, ahhoz meg a kabát, szóval a szemetet levinni igazi küldetés, bár korántsem lehetetlen, szervezés kérdése az egész. Viszont milyen jó újra hazaérni, az otthon melegébe!
Az országelhagyós sztori után rögtön jött egy „cikk“ a kedvenc műfajomból. Ez lenne ugye a „Hat jele annak, hogy csak ötig tudsz számolni", illetve ennek alzsánere a „Miből látszik, hogy rendkívül kibaszott intelligens vagy?“ Ezeknél rendre kiderül, hogy nem vagyok intelligens, amit vitatnék, de nem vagyok elég intelligens hozzá, bár meglehetősen Vízöntő. (Miközben magasságom átlagos, testsúlyom nagyjából, szemnem színe pedig jelentős.)
Szóval: "Így tükrözi az intelligenciáját a kocsija színe – mutatjuk, kik a legokosabbak“. Ebbe elsőre már bele se akartam kattintani, elvégre nincs kocsim, de még autóm se (a személygépjárművekről nem is beszélve), csak egy biciklim, de arra sincs jogsim, meg egy ideje egyensúlyérzékem. Tehát nyilván ostoba vagyok mint egy kupac elvermelt marharépa, annyi eszem sincs, hogy autóm legyen.
De azért beleolvastam, és naná hogy a szokásos bullshit, amit nem vehet komolyan senki, aki evolúciósan csak egy kicsivel a zombik felett áll. Aszongyák, egy friss kutatás szerint egy autó színe összefügghet a tulajdonosának az intelligenciájával. Valami cég, gondolom brit tudósokkal feltöltve, 2000 sofőr IQ tesztjét elemezte, és kijött, hogy a fehér kocsik tulajdonosai teljesítettek a legjobban a teszten, a zöldeké meg a legrosszabbul. Ennek a „statisztikának“ kábé annyi értelme van, hogy mivel félhülye vagyok (és ugye az), akkor ötven százalékos valószínűséggel fogok okos válaszokat adni mindenféle kérdésekre. Pedig a a valóság ezzel szemben az, hogy ha félhülye vagyok, de őszintén és elszántan, akkor mondjuk 90-95%-os valószínűséggel fogok félhülye választ adni szinte bármire. Hisz a félhülye nem azt jelenti, hogy az illető felváltva nagyon okos, és teljesen tökkelütött.
Értelme akkor lenne bármi effélének baromságnak, ha az autó színe és az IQ között lenne kimutatható, netán bizonyított oksági kapcsolat, ami nyilván nincs, mi a frásztól lenne? (Tehát nem statisztikai együttjárás, azaz korreláció, hanem ok-okozati összefüggés.) Ha veszek egy zöld autót, az nem okoz elbutulást, a fehértől nem leszek okosabb, de ha egyáltalán veszek autót, akkor se az intelligenciám határozza meg, milyen színűt. Milyen van a használtautó piacon, melyik nem kényes, melyik megy jobban a kedven pulóveremhez, vagy egyszerűen melyik tetszik. Egyáltalán, miért kell minden szart visszavezetni az intelligenciára? Ízlésem már nem is lehet? Vagy sima anyagi megfontolásom, miszerint a piros Ford jobban tetszene, de van egy kékben ugyanolyan, állapotra is, de jóval olcsóbban.
És nem, nem árul el semmit arról, mennyire vagyunk fejben tehetősek, hogy szeretjük-e a rántott Mars-szeletet sok kecsappal, hogy csíkos-e a fogkrémünk, vagy hogy láttunk-e már karórépát... karónvarjút?
Az, hogy hiszünk-e a „brit tudósoknak“, na az már valamit.
newscientist.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése