"Megszűnik a magyarok kedvenc tv-műsora“ - ez egy teljesen komolyan gondolt cím a Zindexen. Gőzöm sem volt mi lehet az, teleshopos nótaműsor az Ezo-tévén? CSI Barátok Közt 11 feat. Sherlock Poirot? Nem, a Konyhafőnök. Ami - és ennek úgy kellet utánanéznem - az Ertéelen ment eddig, vagy mit csinált a magával.
Basszus, én abból egy részt se láttam, a címe se mondott semmit, pedig állítólag tizenegy éve megy, és ugye a magyarok kedvence. Mondjuk utóbbi fényében érthető, miért nem ismerem, elvégre, mint az már sokszor kiderült, nem vagyok magyar, idegenszívű vagyok, hazaáruló aszcendenssel, anglománista mizantróp gyökér, aki az Ertéel Ősmagyar Rádiótelevíziónak is csak a mellékcsatornáit nem nézni, de mondjuk háttértévézi legalább.
Most már mindegy, erre a kis időre már nem fogom nézni, amúgy is tele van a tököm hócipője az ilyen főzős műsorokkal, ahol belőtt sérójú „sztárséfek“ szemétkednek a próbálozókkal, egymással, meg a bunkó lakótelepi nézővel (like me), ez már a Ramzai Gordon esetében se jött be nekem, pedig ő tényleg tud főzni Michelin-csillagokat! (Tényleg, Goodyear- vagy Bridgestone-csillagokat nem osztogatnak? Látok itt némi piaci rést.)
Szóval gasztromédia negligálva, ellenben a komédiasorozatokkal képben vagyok. Mert legtöbbször valamelyik, többek által humorosnak mondott széria a civilizációs háttérzaj a lakásban, de azokból összesen néhány van a világon, legalább is aszerint, ahogy a világ a nappalimból látszik, szerényebb díjcsomaggal.
Nos, van a Jóbarátok, a Zagymenők, és Két és fél kicsi pasi, meg a Csengetett-e Milord, he? című műsorfolyam, ezek egyszerre több csatornán is mennek, más-más évaddal, és amikor véget érnek (mert a legtovább elnyújtott sorozatok is véget érnek egyszer, csak addigra jellemzően már teljesen el vannak baszva), kezdik elölről. A legnemviccesebb, mikor eleve több rész van egymás után, és a tizenkettedik évad befejező epizódját pont egy reklámszünet se választja el az első évad első részétől, annyira a hézagmentes a Vissza a múltba-paradigma.
Ilyen értelemben a világ összes (tehát a fenti négyen túl még öt-hat) humorosnak szánt erőlködése reprezentálja az időhurok amúgy sci-fibe illő témáját, örök visszatérés, mindig minden ugyanaz, ami elsőre vicces volt, az másodikra unalmas, harmadikra idegesítő, a negyedik ismétléstől meg felbujtás erőszakos pofozkodásra.
De legalább ha a konyhafőnököset elkezdik elölről valami mellékcsatornán ismételni (mondjuk a következő húsz évben, napi szinten, összesen úgy tizenötször leadva az egészet), visszaszokom a National Geographic-ra, ott legalább légikatasztrófák is vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése