Ma van Charles Robert Darwin (1809-1892) születésnapja, a kétszáztizenizéedik. Eredetileg orvosnak tanult az Edinburghi Egyetemen, de nem bírta nézni az ekkor még érzéstelenítés nélkül végzett műtéteket, végül két év után emiatt hagyta ott a fenébe az egészet, és nem ment el horrorfilm-rendezőnek se.
Neki tulajdonítják az evolúció feltalálást, pedig azt Isten teremtette (az evolúciót), Darwin csak észrevette megfigyelni, valamint írt is róla könyvet, amitől azóta se szeretik sokan. Pedig logikus, ha van Isten, miért ne teremthetett volna evolúciót is, csak hogy ne kelljen minden faj und fajta változataival külön-külön babrálnia. (Ez amúgy összecseng a 19. századi Anglia egyik legnagyobb spirituális tanítójának és látnokának, Madame Canapé-Telewin elhíresült mondásával, miszerint „Viszket a seggem, jövő hétre megjön a havazás is", hiszen egy efféle látomással nyilván nem vesződött külön az isteni gondviselés. Ez csak így alakult.)
Az evolúció észrevevése pedig úgy, hogy hősünk oda-vissza végighajózta a Földet, egész a Beagle-szigetekig a Galapagos nevű földmérő tengerjáró vitorláson, és közben természetrajzolt, mert már az egyetemen is az volt a kedvenc tárgya. (Még akkor is, mikor egy ideig teológushallgató volt Cambridge-ben, de unta hogy folyton szentképeket kellett rajzolnia rókák helyett, bár zsebpénzért.) A természet pedig meglepően sokfélének bizonyult, beszélt olyan növényekkel, amilyen állatok otthon egyáltalán nem is voltak, pedig Shropshire-ban látott egyszer egy kétfejű kecskét is. Meg neurotikus tyúkokat kapirgálni.
Én és Charles, bár én azóta fogytam
(Natural History Museum, 2008.)
Darwin megfigyelte, hogy egyes madarak tök máshogy néznek ki, mint más madarak, nem is beszélve arról, hogy a halak például egytől-egyig máshogy néznek ki, mint bármelyik madár. (Bár valami közük lehet egymáshoz, amennyiben azok a nagy fehér madarak ott, halat esznek, és nem biztos, de lehet, hogy egyes halak madarakat. Cápák, vagy ilyesmik, főleg ha a madár nem tud úszni.) És ez a sokféleség nyilván nem lehet véletlen, akkor viszont véletnek kell lennie, csak annak már nyelvtanilag sincs semmi értelme. Így aztán a már nem annyira ifjú Charles gondolkodni kezdett a dolgon, és rájött, hogy a bár a hazug embert is hamar utolérhetik, de a sánta kutyát szinte mindig hamarabb, hisz a hazudástól még lehet gyorsan futni, de sántán már sokkal kevésbé. Természetes kiválasztódás: A hazug embernek egyszerűen jobbak a túlélési esélyei, mint a sánta kutyáknak, nem csoda tehát, hogy sokkal, de sokkal többen vannak. (És a hazug géneket örökítik át a következő generációra, bár ezt Darwin még pont nem tudhatta, a géneket, pontosabban a kromoszómákat csak a huszadik század elején, gyakorlatilag a használható repülőgépekkel egy időben fedezték fel. Bár asszem nincs kapcsolat közöttük...)
Ugyanakkor az állatok egy nagy közös halmaz, hozzánk képest mindenképp, mert egyetlen dokumentált esetről sem tudunk, mikor egy állat skót dudán játszott, sört csapolt, vagy elhagyta a könyvtári olvasójegyét. Egy átlag városival Glasgow-ban, ezek közül azért egy-egy bármikor előfordulhatott, hegyi parasztokkal mondjuk nem nagyon, de azok elég nagy állatok amúgy is. Avagy mi is teszi az embert különlegessé az állatvilág ellenében? Nyilván, hogy tud házat építeni, főzni, néha írni-olvasni, dohányozni és aludni az operában akkor is, ha a színpadon nagyon hangosan énekelnek. Valamint tart állatokat, miközben az állatok nem tartanak embereket. (Kivéve Mrs. Sloaneworthy esetét, akit köztudottan a két uszkárja sétáltat és tart kordában.)
Vagyis az ember a kultúrája révén emelkedett ki az állatvilágból, a kérdés csak az, hogy de megérte? Darwin szerint nem tudta, minden esetre őt a biológiai evolúció érdekelte, azt meg az állatvilágban lehetett megfigyelni (mondjuk egy házi hangyafarmon sok-sok generációt rövid idő alatt lekövetni), miközben az ember biológiai törzsfejlődése már akkor is problémásabb ügy volt. Hisz ha városban élünk, és orvoshoz megyünk betegen, ahelyett hogy az erdőbe mennénk, egy csendes bokor alá meghalni, nos akkor a természetes kiválasztódás se a régi már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése